– Kevesen tudhatják, milyen fontos szerepe volt Bánffy Miklósnak a magyar operajátszásban is. Bartók Bélának A kékszakállú herceg vára című operája az egyetlen, amelyet a világ több híres operaházában is bemutatták elmúlt száz évben, de ha Bánffy Miklós nem érez rá a mű értékére, a bemutató több évtizedet késhetett volna – mondta köszöntő beszédében Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója a Bánffy Miklós operastúdióban szombaton.
- Amikor Bánffy a Budapesti Operaház intendánsa volt, a magyar zenei intézmények akkori vezetői hallgathatatlannak minősítették a Bartók-muzsikát. Bánffy Miklósnak jó érzéke volt a zenéhez is, ő volt az, aki olasz karmestert hívott a Bartók-opera levezénylésére, mert Budapesten senki nem vállalta ezt el. Bánffy rajzolta meg a díszlet- és a jelmez-terveket is. A Kolozsvári Magyar Opera rekonstruálta ezeket a Bánffy-díszleteket és jelmezeket. Nem véletlenül neveztük el ezt az operastúdiót Bánffy Miklósról, aki az erdélyi társadalom egyik legszínesebb, legértékesebb képviselője volt – mondta.
– Az idei emlékév, a kiállítások arról tanúskodnak, hogy Bánffy Miklós végre hazatért. Más lenne az erdélyi magyar közösség „közéleti testtartása”, ha Bánffy Miklós munkássága csak az irodalomra és a művészetre irányult volna, ha az erdélyi magyarság sorsa iránt érzett felelőssége csupán irodalmi munkásságában öltött volna testet. Trianon után nem csupán a kisebbségi lét kényszerűségét látta, hanem a lehetőséget is arra, hogy olyan formát adjon a kisebbségi létnek, ami megerősíti a közösséget. Amikor az első világháború után Bánffy visszatért Erdélybe, ezt nem a menekülés logikája mentén tette. A legnehezebb időben is felismerte, hogy feladata és hivatása van. Nála a sokoldalú tehetség közösségi, nemzeti elkötelezettséggel társult. Ez ma sokaknak furcsán csenghet, pedig ez itt rendező elv volt mindig. Felismerte: nincs idő csodára várni, hanem cselekedni, építkezni kell, tervezni és közösséget építeni, megteremteni az önálló társadalom intézményeit, mert ezek hiányában az önfeladás és az asszimiláció évei következnek. Bánffy nem csak megalapította, hanem szerepet is vállalt ezen intézmények működésében. Ez a transzilván örökség irányító torony lesz ma is, holnap is. Bánffy Miklós hazatért, és reménykedjünk, hogy az erdélyi magyar közösség emlékezetében örökre megmarad – hangoztatta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
– A politikai elit, az irodalom, a színház és az opera világa, a képzőművészet, a gazdálkodók köre, kortársai egyaránt úgy emlegették: „a mi Bánffy Miklósunk”. A több mint négy évtizednyi kommunizmus nem volt képes kiölni belőlünk értékeinkhez való ragaszkodást, az elődök tiszteletét, a történelmi igazságokat. Ezért is lehet ez az értékes ember mindannyiunké – mondta felszólalásában Brendus Réka, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője.
Bánffy Miklós irodalmi munkásságáról Egyed Emese író, költő, irodalomtörténész kifejtette: irodalmi műveinek magyar, angol és francia nyelvre való lefordítása által Bánffy Miklós „hazatérése” már korábban elkezdődött. Köteteit folyamatosan adják ki Erdélyben és Magyarországon is.
– Bánffy irodalmi munkássága Márai Sándor, Apor Péter, Bethlen Miklós, Kunhalmi Sándor irodalmi alkotásaival állítható párhuzamba. Politikai gondolkodásmódját illetően pedig II. Rákóczi Ferenccel, Széchenyi Istvánnal, a közéleti felelősségérzetét illetően pedig gróf Mikó Imrével hasonlítható össze Bánffy Miklós életműve – összegzett Egyed Emese irodalomtörténész.
A Bánffy Miklós Operastúdióban szombaton megnyílt kiállításról – ahol megtekinthető Bánffy Miklós jó néhány díszlet- és jelmezterve – Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora elmondta: az idei emlékév eseményei által kapta meg Bánffy Miklós azt a figyelmet és „felhajtást”, amit megérdemelt.
Az eseményen közreműködött Covacinschi Yolanda (szoprán), Pataki Adorján (tenor) és Horváth Zoltán (zongora).
Borítókép: RMDSZ
