Az Európai Unió ukrán-barát magatartásából egy egész sor, mindeddig jórészt ismeretlen probléma fakadt, amely a közemúltban Európa-szerte gazdatüntetéseket eredményezett, és a megmozdulások vélhetően folytatódni fognak. Ukrán mezőgazdasági termékek árasztják el ugyanis az európai piacokat, veszélybe sodorva ezzel az egyes tagországok agráriumát. És hiába a szabályozó törvényi igyekezet, a szemfülesek mindig meg fogják találni azokat a „réseket a pajzson”, amelyeket kihasználva be tudnak furakodni a hazai piacokra: az olcsóbban beszerezhető ukrán termékek magasabb árbevételt jelentenek a kereskedelem számára, ami felülír mindeféle nemzeti érzelemről szóló (hős)költeményt. Az agrártermékek is csak termékek, amelyekkel kereskedni lehet, így hogyne lenne igaz itt is, hogy a pénz az úr!
Valóban csak a „nem EU-konform” címkézés a probléma?
Nem véletlen tehát, hogy az ukrán mezőgazdasági termékek dömpingjével egyidőben megjelentek azok a hangok, amelyek nem ezek mennyiségével, mindinkább minőségével kapcsolatban fogalmaznak meg kritikákat. Ebben az alapjaiban jó szándékú, az európai gazdatársadalmat és az európai fogyasztókat féltő kommunikációban az eszmei sarokkő az ukrán agrártermékek előállítási módozatai, amelyek nem felelnek meg az EU-s követelményeknek. Leegyszerűsítve: az ukrán gazdák nagy földterületeken termelnek, olyan vegyszereket (is) használva, amelyeket az EU rég betiltott, mivel az emberi szervezetre károsak, az állattenyésztésben sem kell semmiféle állatjóléti (és egyéb) normát tiszteletben tarsanak. Velük szemben az uniós tagállamok gazdái úgy növénytermesztésben, mint állattenyésztésben lényegesen drágább technológiákat kell alkalmazzanak, amelyek megnövelik az önköltséget. Ez a megközelítés kimondatlanul azt a fogyasztói – feltéltelezett! – magatartást célozza meg, miszerint az európai polgár számára a legfontosabb a saját egészsége: fogyasszon tehát a vén kontinens bármely tagállamából származó, alaposan megrendszabályozott mechanizmusok révén előállított agrárterméket, és felejtse el az egészségtelen ukránt. És ha így tesz, a saját gazdáit is segíti a termékeik megvásárlásával. Mondjuk ki őszintén: ez illúzió! Egyszerűen azért, mert az európai, különösen a kelet-európai polgár számára az egészségénél egyetlen dolog fontosabb: az egyre laposodó pénztárcája. Még ha tudatában is van az ukrán termékek váltig hangoztatott egészségtelen tulajdonságaival, akkor is azokat fogja választani, mert olcsóbbak, és a rendelkezésére álló kevéske pénz további ezer dologra kell.
És most tegyünk fel egy igen kellemetlen kérdést: az európai gazdák az ukrán termékekkel folytatott küzdelem során tényleg csak a „nem EU-konform” előállítási módozatoktól kell tartsanak? Valóban csak az jelenti a tisztességtelen versenyhelyzetet, hogy Ukrajna mezőgazdasági területe nemcsak óriási, hanem a világon a legtermékenyebb is, és hogy olcsóbban termelnek az ukrán gazdák, mert nem köti a kezüket ezerféle tilalom? Nézzük meg tehát a jelenlegi ukrán mezőgazdaság helyzetét...
Évek óta jelen van a modern technológia az ukrán agráriumban
Az ukrán mezőgazdaságról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint ami még mindig a régi, elavult szovjet hagyományokat és termelési mechanizmusokat alkalmazza. Egyetlen tőkéje az igen termékeny, mintegy 33 millió (!) hektárnyi szántóföld, és ugye Lenin elvtárs óta tudjuk, hogy „a mennyiség önmagában minőség”. Csakhogy ez a fajta európai közvélekedés egyáltalán nem helytálló. Ugyanis az ukrán gazdák évek óta – és itt most következik egy sor idegen szó és az agráriumban csöppet sem szokványos gondolat – robotikát, a „dolgok internetét” (IoT), vezeték nélküli szenzorhálózatot (WSN), vagy épp kiberfizikai rendszereket használnak gazdaságaikban, vagyis olyan, a legtöbb kelet-európai gazda számára abszolút ismeretlen (és érthetetlen) mechanizmust, amelyek mára a modern agrárium alapjait képezik.
A felsoroltak közül az úgynevezett dolgok internetét érintsük máris néhány mondat erejéig. Rövidítése IoT, ami az angol Internet of Things rövidítése, és tulajdonképpen egy hálózatot jelent, amely az interneten keresztül összekapcsol egymással különféle eszközöket, a lényeg az adatszerzés és adatcsere. A mezőgazdaságban ez azt jelenti, hogy különféle eszközök, például szenzorok, gépek és egyéb berendezések interneten keresztül kommunikálnak egymással és a gazdálkodókkal. Ez lehetővé teszi az automatizálást, az adatgyűjtést és a távoli vezérlést, ami javítja a termelékenységet, a hatékonyságot és a fenntartható gazdálkodást.
Ilyen, már-már a tudományos-fantasztikus kategóriába tartozó „mesterkedéseket és fogásokat” alkalmaznak az ukrán gazdák? Hát... igen. Az ukrán agráriumban és agrárbizniszben, elsősorban a növénytermesztési szektorban elterjedt digitális megoldásokról, technológiákról a Latifundist Media közölt kiváló elemzést, amelyet a Top Lead vizuális kommunikációs ügynökség szakemberei készítettek a Credit Agricole Bank folyamatos támogatásával (itt érhető el: https://toplead.eu/en/works/id/agribusiness2024-333/).
A precíziós gazdálkodási technológiák megjelenése
A precíziós mezőgazdaságot az 1990-es évek hozták el a világ számára. Ebben az időszakban jellemző volt az autopilot (önvezető) megoldások alkalmazása a mezőgazdasági gépeken, a hozammonitorozás, a differenciált műtrágya-kijuttatás és az adatvezérelt gazdálkodás. A gazdálkodók elkezdték használni ezeket a technológiákat, hogy hatékonyabban tudják kezelni a rendelkezésükre álló földterület erőforrásait.
A 2010-es évek eleje óta a mezőgazdaság belépett a digitális gazdálkodás korszakába. Ezt az időszakot a gazdaságirányítási rendszerek (FMS) bevezetése, a valós idejű adatelemzés, a hozzáadott értékű szolgáltatások fejlesztése és az erőforrás-felhasználás optimalizálása jellemezte. A digitális technológiák lehetővé tették a gazdálkodók számára, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak, növelve a termelés hatékonyságát és fenntarthatóságát.
A jelenlegi szakasz 2020 körül kezdődött és a technológiák integrációja jellemzi. A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás, a robotika használata, a dolgok internete (IoT), a vezeték nélküli érzékelőhálózatok (WSN) és a kiberfizikai rendszerek a modern agrárium kulcsfontosságú elemeivé váltak. A big data elemzés és a döntéstámogató alkalmazások segítik a gazdálkodókat a mezőgazdasági termelés minden aspektusának optimalizálásában.
Milyen technológiákat használnak az ukrán gazdák?
Az idézett elemzés készítői 50 különböző méretű, ukrán mezőgazdasági vállalkozás (mikro-, kis- és közepes méretű gazdaságoktól a nagy mezőgazdasági üzemekig) felmérése alapján jogosan állítják: az ukrán mezőgazdasági szektorban igenis alkalmazzák a digitális megoldásokat.
A mezőgazdasági gépek vezérlésének területén a legnépszerűbb az autopilotok használata. Az önvezető rendszerek lehetővé teszik a traktor vagy kombájn számára, hogy egy adott útvonalon haladjon állandó kezelői beavatkozás nélkül, ami jelentősen növeli a szántóföldi művelés pontosságát, és 5-10%-kal csökkenti az átfedéseket, vagyis ugyanazon terület ismételt művelését. A felmérés szerint a megkérdezett vállalkozások 80%-a (!) alkalmazza ezeket.
A monitorozásra szolgáló érzékelők is széles körben elterjedtek: az üzemanyagszint-követőket, az eszközök, berendezések helyét és aktuális állapotát figyelőket egyaránt a gazdaságok 70%-a használja. A navigációs vonalak és a terepdinamika megfigyelése szintén magas, 60%-os elterjedési aránnyal rendelkezik. A GPS-technológia segítségével az ukrán gazdák virtuális útvonalakat hoznak létre a szántóföldeken, amelyek segítik a berendezéseket a mozgásban, minimális, néhány centiméteres vagy akár milliméteres eltéréssel.
Az automatikus permetezőgépek elterjedtsége alacsonyabb, a gazdaságok 34%-a körében népszerűek, az RTK-t (valós idejű kinematikus technológiák a precíz pozicionáláshoz) a gazdaságok 52%-a alkalmazza (az RTK egy nagy pontosságú, az eszközöket legtöbb 2 cm-es eltéréssel pozicionáló rendszer, amely GPS adókon keresztül működik, és lehetővé teszi a legpontosabb műveleteket, például a vetést, a trágyázást vagy a sorközművelést). A szántóföldi dinamika tükrözi a talaj és a növények állapotának időbeli változásait, ami lehetővé teszi a művelésről szóló gyors döntések meghozatalát.
Mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása a földeken
Az MI ugyancsak jelen van Ukrajna mezőgazdaságában, a nagy adathalmazokon alapuló elemzés és döntéshozatal hatékony eszközévé vált. Az MI-technológiák leggyakoribb alkalmazásai közé tartozik a terméselőrejelzés, amelyet a mezőgazdasági vállalkozások 22%-a használ – ezek a rendszerek elemzik a historikus adatokat, az aktuális termésállapotot, az időjárási viszonyokat és egyéb tényezőket a jövőbeni hozamok pontos előrejelzése érdekében. A gazdák ugyancsak 22%-a alkalmazza a mesterséges intelligenciát a növényeket fenyegető veszélyek azonosítására és előrejelzésére, léteznek ugyanis olyan algoritmusok, amelyek korai stádiumban észlelik a potenciális problémákat (betegségek, kártevők, gyomok) és optimális védekezési stratégiákat is javasolnak.
Az MI-alapú növényfejlődés-előrejelző rendszereket a megkérdezett gazdaságok 18%-a használja a növények növekedésének modellezésére és a kritikus fejlődési fázisok időpontjának előrejelzésére.
A precíziós mezőgazdaság területén a gazdálkodók 12%-a bízik a mesterséges intelligenciában a műtrágyaadagok megtervezésében, ekkor a talajminták, a hozamtérképek és egyéb paraméterek elemzésén alapuló algoritmusok generálnak ajánlásokat az optimális tápanyagmennyiségekre vonatkozóan.
A megkérdezettek 10%-a használ innovatív számítógépes megfigyelőrendszereket a növények érettségi szintjének felmérésére és a betegségek kimutatására – ezek a technológiák elemzik a növények fényképeit és azonosítják a problémákat, még mielőtt azok az emberi szem számára is láthatóvá válnának. Hasonló gyakorisággal (10%) vesz részt a mesterséges intelligencia a fajták és hibridek optimális kiválasztásának megtervezésében, tehát amikor az analitikai rendszerek feldolgozzák a különböző fajták jellemzőire, a termesztési körülményekre és a korábbi termelékenységre vonatkozó adatokat, hogy a legmegfelelőbb megoldásokat ajánlják az adott földterületekre. A legkevésbé elterjedt, de ígéretes irány a mesterséges intelligencia használata a betakarítási logisztika megtervezésében (5%).
NDVI és meteorológiai állomások
A high-tech monitoring (ellenőrző megfigyelés) és adatelemzés területén az abszolút vezető az NDVI (Normalized Difference Vegetation Index), vagyis a normalizált differenciált vegetációs index, amelyet a növények vörös és infravörös fényének visszaverődése alapján számítanak ki. A műholdképek ezen elemzését a vegetációs és növényfejlődési indexek meghatározására a válaszadók 56%-a alkalmazza, ami lehetővé teszi számukra a terület problémáinak azonosítását, a terméshozamok előrejelzését és a műtrágya vagy növényvédő szerekkel kapcsolatos döntések meghozatalát.
A modern agráriumban jelentős szerepet játszanak a saját meteorológiai állomások is – ezek önműködő eszközök, amelyek valós időben mérik a kulcsfontosságú időjárási paramétereket, és segítenek előre jelezni a betegségek és kártevők kockázatát. Ilyen állomásokat a megkérdezett gazdák 32%-a használ, ami a mezőgazdasági tevékenységek optimalizálásához szükséges pontos helyi időjárási adatok iránti növekvő igényt jelzi.
Precízió a vetésben
A precíziós vetési folyamatokban vezető szerepet töltenek be azok a rendszerek, amelyek átfedések esetén a vetőgépet automatikusan leállítják, ez a technológia megakadályozza a kétszeri vetést a már bevetett területeken. A megoldást a mezőgazdasági vállalkozások 65%-a alkalmazza, ami jelentősen megtakarítja a vetőmagot és megakadályozza a termés sűrűsödését.
A változó vetési arányokat kezelő berendezések – amelyek a hektáronkénti magszámot automatikusan változtatják a terület adottságaitól, a talajjellemzőktől vagy a terepviszonyoktól függően – szintén elterjedtek, a technológiát a válaszadók 48%-a alkalmazza, ezáltal optimalizálva a vetést és növelve a hozamokat.
A mélységszabályozó szenzorok, vagyis azok a nagy pontosságú rendszerek, amelyek a domborzattól és a talajsűrűségtől független egyenletes maglerakást biztosítják egy adott mélységben, kevésbé elterjedtek, a gazdálkodók mindössze 16%-a használja.
Modern technológiák a betakarításban
Betakarítás során a precíziós gazdálkodási technológiák jelentősen optimalizálják a kombájnok működését, amelyek közül a leggyakoribbak a tartályérzékelők, azok az elektronikus rendszerek, amelyek folyamatosan mérik a betakarított gabona mennyiségét és nedvességtartalmát a kombájn tartályában. Az ilyen eszközöket az agrárvállalkozások 45%-a alkalmazza, ami lehetővé teszi számukra a betakarítás minőségének valós idejű ellenőrzését és a gabonalogisztika tervezését.
A hozamtérképezési rendszerek olyan technológiák, amelyek automatikusan részletes térképeket készítenek a hozameloszlásról, ahogy a kombájn a szántóföldön halad, rögzítve az egyes parcellák termelékenységét a GPS-koordináták alapján. A kombájnban található szántóföldi hozamtérképeket a mezőgazdasági vállalkozások 42%-a használja, amelyek értékes információkat szolgáltatnak a szántóföldi termelékenység további elemzéséhez, a problémás területek azonosításához és a következő szezonban a differenciált műtrágya-kijuttatáshoz.
Műtrágyák és növényvédő szerek kijuttatása
A modern digitális megoldásokat igénybe vevő ukrán gazdák a műtrágyázás során aktívan alkalmazzák a változó kijuttatási sebességű technológiát: ez egy olyan módszer, amelyben speciális egységek automatikusan szabályozzák a műtrágya mennyiségét a terület minden egyes igényét figyelembe véve, előre összeállított feladattérképek alapján. Ezt a technológiát a vállalkozások 40%-a alkalmazza, ami lehetővé teszi számukra a műtrágyaköltségek optimalizálását és a felhasználás hatékonyságának növelését.
Ugyanilyen fontos az átfedések automatikus kikapcsolása a műtrágyázás során: a rendszer megakadályozza a műtrágya újbóli kijuttatását a már kezelt területekre. A megoldást a válaszadók 36%-a alkalmazza, ami segít elkerülni a túlköltekezést és megelőzni a túlzott kijuttatás okozta károkat.
A növényvédelemben a legelterjedtebb technológia a részleges szakaszelzárással működő permetezőgép-vezérlés: a rendszer automatikusan leállítja a permetléadagolást, amikor a permetezőgép már kezelt területeken halad át. A megkérdezett vállalkozások közel 78%-a alkalmazza ezt a technológiát, ami jelentősen csökkenti a szerek (PPP) túlzott használatát és megakadályozza a növények toxicitását. A gazdaságok fele egy még precízebb technológiát vezetett be, mégpedig az egyes fúvókák működésének letiltását: ekkor a permetezőgép minden fúvókája független egységként működik, és pontosan az átfedés pontján kapcsolható ki. A rendszer maximális termékmegtakarítást és egységes kezelést biztosít.
A növényvédelem területén igazi áttörést jelent a drónok használata a növényvédő szerek kijuttatására, amelyek lehetővé teszik a nehezen elérhető helyek és a vízzel telített talajok kezelését, anélkül, hogy a gépek kerekei tömörítenék a talajt. Ezt a technológiát a válaszadók 59%-a már alkalmazza, ami magas hatékonyságot eredményez.
A felmérés Ukrajna mezőgazdasági ágazatának eredményeit tükrözi, az ország még a háborús körülmények között is megpróbálja optimalizálni az agráriumban zajló folyamatokat, továbbá rámutat a digitális technológiák és innovációk mezőgazdasági szektorban történő alkalmazására, ami az innovatív ukrán agrárvállalatoknál eléri a 80%-ot. Ukrajna mezőgazdasági technológiai szektorában körülbelül 70 startup működik, különböző területeken: precíziós mezőgazdaság, drónhasználat és egyéb innovatív megoldások. Az elmúlt években jelentősen megnőtt az ilyen profilú startupok és befektetések száma, ami az iparág dinamikus fejlődését jelzi még a nehéz háborús körülmények között is.
Látható, hogy lényegesen nagyobb problémáról van szó, mint a nem EU-konform termesztési eljárások használata. Az ukrán mezőgazdaság a modern, adatgyűjtésen és adatelemzésen alapuló digitális, innovatív eljárások alkalmazása révén jutott oda, hogy reális konkurenciát jelentsen Európa, különösen Kelet-Európa gazdálkodói számára. Ha megnézzük az itthoni helyzetet, joggal mondhatjuk, hogy a legtöbb gazda számára – akik még az online APIA-alkalmazásokkal sem tudnak, vagy nem akarnak boldogulni – a digitális mezőgazdaság olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Legalább az ukrán mezőgazdaság szintjére kellene eljutni ahhoz, hogy a fogyasztók hazai termékeket találjanak az árúházak polcain. Ehhez pedig nem vezet más út, mint a gazdák folyamatos képzése, a technológiai újítások elsajátítása, alkalmazása, és az állam masszív, elsősorban anyagi támogatásokban megnyilvánuló felelősségvállalása. Ameddig ez nem történik meg, addig Románia továbbra is más országok élelmiszeripari termelői számára lesz felvásárlópiac.
Borítókép: illusztráció
