Ott, ahol a hét, helyenként kilenc méter széles, kikövezett, kétoldalt sánccal szegélyezett építés alatt álló szakasz véget ér, és a mezei út eredeti sáros formájában folytatódik, Kocsis Ferenc, a széki közbirtokosság alelnöke mutatja, hogy még kb. kilencszáz méter hiányzik a dombtetőig, azaz a falu határáig. Jelképesen szólva a mezőségi Szék és a Szamos menti Bonchida fog szorosabb kapcsolatba kerülni egymással. Az eddig elkészült 1,1 kilométerhez hatvan darab 35 tonnás billenős teherautó rakományát, követ és kavicsot döngöltek földbe, az út alapja jobb lesz, mint a faluban.
A helyi közbirtokosság még Mária Terézia idejéből való, 2006–2007-ben alakulhatott újjá, és részese minden széki lakos. Hatszáztíz hektár erdő és százötven hektár legelő a tulajdona. A tagság nemrég azt szavazta meg, hogy bevételeik felét mezei út korszerűsítésére fordítják, és személyesen is kivették részüket a munkából. „Amíg van kéklájbis, addig ők csinálják”– fogalmazott az alelnök. A legtöbb pénzt a földalapú támogatásból tudják beszerezni. Amikor a Bonchidára vezető út kikövezése befejeződik, az 5 cm vastag aszfaltréteg kilométerenként 150 ezer lejbe fog kerülni.
Kocsis Ferenc: A dombtetőre fog felvezetni az új út (A szerző felvétele)
Ha elkészül az aszfaltút, várhatóan megugranak a telek- és házárak, élénkül a turizmus, a mentőkocsi is hamarabb ér a faluba, arról nem beszélve, hogy a naponta 30-40 Kolozsvárra ingázó építőmunkás utazási ideje is félórával lerövidül.
Keizer Róbert szerint érdemes a falu lakosságával egyeztetni az út megépítésének támogatásáról, hogy aztán beindulhasson a mezei út megyeivé való nyilvánításának folyamata, ami a karbantartás kötelezettségét vonná maga után. A megyei önkormányzatban javasolni fogja ennek a kezdeményezését. Szék és Bonchida közös érdekéről van szó, amit civil összefogással valósítanak meg.
