„Gyerekkorom óta fotózom: 13 éves voltam, amikor nagyítógépet készítettem házilag, hogy otthon is tudjak fényképeket előhívni, ugyanis a tíz-tizenöt évvel idősebb, távolabb lakó unokatestvéremnél néha inaskodtam a fényképek sötétkamrában való előcsalogatásánál. Nagyon esetlen volt az általam készített berendezés, és a fényképek minősége is igencsak rossz volt, de szüleim – látva kitartásomat – néhány év múlva megleptek egy igen komoly nagyítógéppel – a Krokus 4 Colorral –, aztán szép lassan az első Smena 8-as fényképezőgépet is jobbra válthattam. Középiskolás koromban kedvenc tanárom a nyári vakációk idejére többnapos túrákat szervezett nekünk, kisebb-nagyobb csapattal róttuk a hegyi ösvényeket, majd később egyetemistaként is velük tartottam a magas hegyekbe. Ezeken a túrákon én voltam a fotóriporter – így kötődött össze bennem a természetjárás és a fotózás. E tárlat képeivel kedvet szeretnék csiholni az ifjúságban a természetjárás és a fotózás iránt egyaránt, főleg most, amikor az okostelefonok egyben jó fényképezőgépek is, nem beszélve arról, hogy a képek előhívása ma problémamentes” – vallja szenvedélyéről első egyéni kiállításának szórólapján a fotóművész.
Mezei Elemér a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás-képző Karának docense, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) fotókörének tagja, korábban pedig számos csoportos kiállításon vett részt az EKE berkeiben. Emellett szenvedélyes túrázó, de gombaszakértő és túravezető is egyben.
A kiállításmegnyitón Vörös Alpár István Vita, az Apáczai-líceum igazgatója beszédében kifejtette, sok tekintetben rendhagyó tárlatról van szó, hiszen mostanáig még nem rendeztek természetfotó-kiállítást az iskola falain belül. A most kiállító fotós ennek ellenére rendszeres vendége a galériának, munkái ismerősek, hiszen a csoportos EKE-kiállítások rendszeres résztvevője – tette hozzá az iskolaigazgató.
Az eseményen fellépett Peti Tamás Ottó, a Kolozsvári Magyar Opera énekművésze, akit Horváth Zoltán kísért zongorán. Az operaénekes Huszka Jenő Gül baba, Kacsóh Pongrác János vitéz és Kodály Zoltán Háry János című művének egy-egy daljátékát adta elő.
A folytatásban Farkas György kutatóvegyész, fotográfus méltatta a kiállítást. „Nem véletlen, hogy a szórólap első oldalára a róka és a fiatal őzlábgomba fotója került fel. Mezei Elemér kitartóan és adakozóan, ravaszkodva tárja elénk azokat a természeti szépségeket – bájokat, ahogyan ő nevezi –, amelyek gyakorta csak azok számára fedezhetők fel, akik kitartással és magányosan tanulmányozzák a vadvilágot. Amióta ismerem fotóit, figyelem már-már hagyományossá vált, közkincsé tett képsorait, egyre inkább az az érzésem, hogy nemcsak szerelmese a természeti tájak fényképen történő rögzítésének, hanem különös érzéke van a részletek lényeget tükröző megjelenítésének. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel nem titok a fényképészek körében, hogy makrófelvételeket és gyerekeket fényképezni a legnehezebb. Ezeknél nem csupán a lényeg megragadása és megörökítése, de a technikai tényezők – mint a megvilágítás és a bokeh-effektus – is fontosak. Utóbbi segítségével művészi hatást kelthetünk úgy, hogy csökkentjük a fénykép hátterének fókuszát, kiemelve az előtérben lévő témát. A háttér-előtér kialakítása, a színkontrasztok, a fény-árnyék aránya, egymásmellettisége is nagymértékben meghatározza a kép sikerét. Ezekkel a paraméterekkel Mezei Elemér mesterien játszik, és akkor még nem beszéltünk a türelemről és a gyorsaságról – a megfelelő pillanat elkapása nem egyszerű feladat, amelyek nélkül nincsen sikeres fotó” – hangsúlyozta tárlatértékelőjében Farkas György.
A fotográfus hozzátette: érdemes odafigyelnünk a képek színvilágára, amely összhangban van a megjelenített témával. Elmondta, hogy többször is alkalma volt megfigyelni Mezei Elemért fotózás közben, látta, milyen türelemmel, kitartással, mérnöki precizitással örökítette meg az apró részleteket. „A képalkotó elemek gyakran mesevilágba kalauzolnak, amolyan álomvilág hangulatát keltik, amelyek ugyanakkor a valóság szigorú megjelenítésének is fontos elemei” – tette hozzá Farkas György, kiemelve: a képek szűk kivágása megadja a nézőknek a továbbgondolás lehetőségét, nyílt teret ad a fantáziának, a képkereten túli gondolati szabadságnak.
„Ez a tárlat többszörösen is örömforrás: a kiállítást befogadó Apáczai Galéria egyben a líceum díszterme, ahol az iskola számtalan diákja megfordul. A falakon lévő képek nemcsak felkelthetik a tanulók kíváncsiságát, érdeklődését a fényképezés iránt, hanem ihletet is adhatnak és kedvet is csinálhatnak a természetjárásra, a természet szeretetére és megóvására. Továbbá a fotókba-mélyülés jótékony kikapcsolódást nyújt azok számára, akik eljönnek, megnézik, magukba fogadják a látottakat” – jegyezte meg tárlatértékelőjének zárásaként a fotográfus, majd a kiállítás anyagából kiemelte a Február, hol a nyár, a Ravaszdi, a Barkóscinege és a Konkurencia című fotókat, amelyek szerinte különösen beszédesek.
Székely Géza képzőművész-rajztanár, a kiállítás kurátora bensőséges, lírai hangvételű tárlatként jellemezte a látottakat. Mezei Elemér kiváló arány- és esztétikai érzékkel, átéléssel figyel a természet rezdüléseire, munkáiban egyfajta költői érzékenység is megfigyelhető – összesített a kurátor.
A közelgő nőnap alkalmából a megnyitón Mezei Elemér vetített képes előadásában tavaszi vadvirágokkal köszöntötte a jelenlévő hölgyeket. A tizenöt perces vetítésben vad tájaink, hegyvidékeink vadvirágait, tőzike és hóvirágmezőt, tavaszi kikericses erdőalját, kockásliliom- és nárciszrétet, valamint barkát, riszegvirágot, kék gyöngyikét, pompás tárnicsot, májvirágot, berki szellőrózsát, vadárvácskát, leánykökörcsint vetített a nézőknek a kiállító.
A tárlat április 7-ig, munkanapokon 15 és 20, szombatonként pedig 10 és 18 óra között tekinthető meg a Király/I. C. Brătianu utca 26. szám alatti Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében.
Fotók: Mezei Elemér felvételei
