A szárazföldi integráció határideje egyelőre homályba vész, valószínű, hogy ez keményebb dió lesz. A mostani feltételekben erről csak annyi szerepel, hogy a feleknek 2024 folyamán egyeztetniük kell, de ennél pontosabb és konkrétabb menetrendet nem tudott kicsikarni Bukarest és Szófia Bécstől. Az egyezséget sem volt könnyű tető alá hozni, hiszen a schengeni övezet már jó ideje széthullóban levő építmény, több határon is visszavezettek részleges ellenőrzést, miután Európa recseg-ropog a migrációs nyomás alatt. Erre az optimisták azt mondják, hogy ezek az ellenőrzések csak pontszerűek és nem állandóak, így az utazók nagy többsége valószínű, nem érzi meg az időszakos ellenőrzéseket. Hát nekünk még várnunk kell, amíg szárazföldön át is megállás nélkül átutazhatjuk Európát, ami szerény teljesítmény és többnyire kudarc, ha azt vesszük figyelembe, hogy ezt a mostani részleges sikert 12 év várakozás után sikerült elérni. Ennyi idő telt el ugyanis azóta, hogy Románia és Bulgária teljesítette a csatlakozás technikai feltételeit. Akkor a korrupcióra hivatkoztak, ami nem volt benne az eredeti feltételekben, most pedig Ausztria a migrációs problémáit próbálja megoldani Románia és Bulgária segítségével, így belefoglalták az egyezménybe, hogy mindkét országnak szinte azonnal (három napon belül) vissza kell fogadnia azokat a migránsokat, akik a területén keresztül jutottak el Ausztriába.
Arról senki nem beszél idehaza, hogy ez a feltétel változtat-e jelentősen a migrációs helyzeten, hogy lehet-e számítani az illegális bevándorlók számának növekedésére. Az optimisták csak annyit közöltek, hogy ez a feltétel lényegében olyan kötelezettség, amely eddig is létezett a dublini egyezmény révén, így nem ró hazánkra semmilyen plusz terhet. Bulgária viszont szükségét érezte leszögezni kormánya révén, hogy nem vállal semmilyen plusz kötelezettséget a szíriai és az afgán menekültekért, hanem csak azokat fogadja be Ausztriától, akik elsőként Bulgária területén keresztül léptek a schengeni övezet és az Európai Unió területére.
Az a feltétel is kérdőjeleket vet fel, hogy Ausztria saját repülőterein szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végezhet a Romániából és Bulgáriából érkező állampolgárokkal szemben. Majd a gyakorlatban elválik, hogy ezek valóban csak ideiglenes ellenőrzések lesznek, vagy állandóak. Furcsa az is, hogy a román-magyar és a bolgár-román szárazföldi határon sűríteni kell az ellenőrzéseket, ami cseppet sem jó a teherforgalom számára, hiszen eddig is komoly fennakadások voltak, és a fuvarozók órákat vesztegetnek azért, hogy átjussanak egyik uniós tagállamból a másikba. Egyenjogúságról tehát szó sincs, mindazonáltal abban reménykedik mindenki, hogy ez visszafordíthatatlan folyamat, és most már csak hónapok kérdése, mikor történik meg Románia és Bulgária teljeskörű schengeni integrációja.
Bármikor is történjen meg, aligha lehet eltekinteni attól a keserű szájíztől, amit a hosszas várakozás és a schengeni övezet jelenlegi állapota okozott. Románia és Bulgária ugyanis akkor válik részlegesen az övezet részévé, amikor az fennállása óta példátlan válsághelyzetben van, és egyre több tagállam kívánja pokolba a határellenőrzés nélküliséget a növekvő migrációs nyomás miatt. Románia és Bulgária tehát igyekszik csatlakozni az övezethez, de vajon lesz-e hova integrálódni, fennmarad-e még évtizedekig ez a rendszer, vagy Európa hamarosan újra fogja szervezni saját határainak védelmét? Ezek mind olyan kérdések, amelyek mérsékelik a csatlakozás fölött érzett örömöt és optimizmust.
