Kelemen Hunor: mindent, amit elértünk, egy nap alatt el tudnak törölni
– Milyen tapasztalatokat szerzett a romániai államelnök-választáson, amelyen már negyedik alkalommal vett részt?
– Abból indulok ki, hogy mindegyik kampány más, mindig a közösségnek a bizalmáért, a támogatásáért fordul a politikus, de mindig más a kontextus. Ez rányomja a bélyegét arra, hogy melyek a legfontosabb olyan gazdasági, politikai, társadalmi kérdések, amelyek foglalkoztatnak egy közösséget, és ilyen szempontból ez egy teljesen más helyzet, mint amilyen volt a 2019-es vagy az előző elnökválasztások bármelyike. Egyrészt jó hangulatú volt, jó hangulatot éreztem, s ez igaz a tavaszi kampányra is, az a típusú nyitottság, pozitív hangulat kitartott, és ezt fontosnak tartom. Nyilván, ha jobb a hangulat, nyitottabbak a polgárok, s akkor sokkal könnyebben, hatékonyabban és jól lehet kampányolni. Ami mindenféleképpen elmondható, hogy mindenkit a biztonsággal kapcsolatos kérdések foglalkoztatnak, mint az egzisztenciális biztonság, munkahelyek, bérek, infláció – ezek mindig visszatérő kérdések, hasonlóan az egészséggel kapcsolatos ügyek, mert az egészségügy is szinte minden alkalommal visszatér, mint problémarendszer. Ugyanígy probléma az állampolgár és az állam viszonyában a bizalmatlanság, mert az állami intézmények nem bíznak a polgárban, s ez akkor is igaz, ha például egy tanárról van szó, aki azt kifogásolja, miért kell neki folyamatosan jelentéseket írnia, hiszen az állam képezte ki tanárnak. A vállalkozó vagy a mezőgazdasági termelő részéről is felmerül ez a bizalmatlansági helyzet, mivel hiába ez a szakmája és ezt végzi évek óta, mégis folyamatosan bizonyítani, igazolni kell, holott az államnak megvannak az információk, csak egy gombot kellene megnyomni a számítógépen… És mindig előjön az oktatás, meg a béke kérdése, hiszen háborúban levő ország szomszédságában élünk. Az embereket érdekli, ezért kérdik, mikor és hogyan lesz vége a háborúnak, van-e veszély, hogy továbbterjedjen. Ezek a kérdések rendszeresen visszatérnek, és ez érthető, mert amikor a szomszéd országban éles, agresszív háború van, az embereket ez foglalkoztatja, függetlenül attól, hogy kezdődött, a komám ütött vissza vagy én.
Mi a társadalom legfontosabb problémájaként a népességfogyást jelöltük meg most, mert ez valóság. Akárhonnan nézzük a statisztikai számokat, egyértelmű a társadalom elöregedése, egyre kevesebb gyermek születik. Nagy a társadalmi mobilitás, különösen nyugat és észak Európa irányába, de ez az országon belül is érezhető. Az emberek tisztában vannak ezekkel a tényekkel, de főleg akkor döbbennek rá, amikor számokkal szembesülnek, például hány millió román állampolgár él külföldön, vagy amikor hallják, hogy 2023 mélypont volt a születések számát tekintve. Soha ilyen kevés gyermek nem született Romániában, mint tavaly, és ebben benne vagyunk mi is, s nyilván súlyosabban érint kisebbségi közösségként. Sőt, 2024 a tavalynál is rosszabb lesz a születések tekintetében, és akkor látják az emberek, hogy itt a népesedési politikával, a családtámogatásokkal kell valamit kezdeni. Ebben a tekintetben azt gondolom, a mi programunk a problémák diagnózisának megfogalmazását illetően is találkozott a közösség elvárásaival vagy problémalistájával. Többféle megoldás lehetséges adott problémára, a mi javaslataink mind észszerű és kivitelezhető megoldások voltak, nem ígértünk ingyen ebédet, sem öröklétet, olcsó lakást… Programunkban azt mondtuk, hogy a lakhatás is az emberi méltósághoz hozzátartozó kérdéskör, önkormányzati erőfeszítéssel kell megoldani, a családtámogatásnak pedig mindenekelőtt kormányzati feladatnak kell lennie. Hihető, reális, megvalósítható feladatokkal jöttünk.
Nagyon sok helyen megfordultam ebben az évben, és azt a megoldást próbáltuk érvényesíteni a találkozókon, hogy szakmai csoportokkal különböző tematikákhoz igazodva foglalkozzunk. Mert például a mezőgazdászokkal, vállalkozókkal a termelői problémákat, tanárokkal és szülőkkel az oktatási problémákat, orvosokkal és asszisztensekkel az egészségügyi helyzetet tudtuk végigbeszélni, hiszen mindenki a saját területét ismeri. Ilyen tekintetben ez megint jó döntés volt, mert a politika iránti érdeklődés is megváltozott a kilencvenes évekhez képest. Már nem az van, hogy összegyűl valahova néhány ezer ember és tartasz egy szónoklatot, aztán mész tovább másik helyre más nagygyűlésre… Itt el kell jutni a társadalom minden egyes kisebb-nagyobb csoportjához, s ez nekem rengeteg tanulsággal, tapasztalattal járt, és egyébként rengeteg biztatással is.
– Mennyire elégedett a szavazatok számát, illetve arányát tekintve?
– Egyrészt sok biztatást kaptunk magyar, de román részről is. Romániában éltem le az életemet, s a mindennapjaimból az előítéletekkel, sztereotípiákkal kapcsolatos tapasztalataim vannak annyira erősek, hogy nem gondoltam, most lesz a nagy áttörés, de azért fontosnak tartottam, hogy a román társadalomban a mi politikai üzeneteinket megismerjék, és legalább szimpátiát, vagy elvi támogatást kapjanak, ha ez nem is lett mindig szavazatokban konvertálható. Bár kaptunk elég szép számmal román szavazatokat is, ha nézzük a regionális bontást, tehát nem igaz, hogy nincs román szavazat. Ugyanazt ismételjük lassan harminc valahány éve, hogy van elnökjelöltje a magyar közösségnek, a magyar közösség hangjaként próbál megjelenni, a román közösségnek is érvényes üzeneteket fogalmaz meg. Persze magyarok is átszavaznak a haszonelvű szavazást figyelembe véve, mert az ember spekulál, ha az ő jelöltje nem nyerhet, akkor kit segítsen bejutni a második fordulóba, hogy hasznos legyen, érvényesüljön a magyar szavazata, ami aztán vagy hasznosul, vagy nem. Mindig mondtam, nem kell spekulálni, mert egyik jelölt sem spekulál azon, összeroskadva este a fotelben, hogy majd hogyan segíti a magyar közösséget. Megírnak egy-egy magyar mondatot, felolvassák ki ahogy tudja, és próbálnak magyar szavazatot szerezni. Ez mind beleillik a sokéves tapasztaltunkba. Több szavazatot kaptam közel hetvenezerrel, mint 2019-ben az elnökválasztáson, mert egyrészt azzal lehet összehasonlítani, s ez fontos, azt jelenti, többen szavaztak rám, mint ezelőtt öt esztendővel. Másfajta hasonlítási alap a tavaszi választás, ez nem föltétlenül helyes, mert akkor helyhatósági és európai parlamenti választások voltak, itt inkább az arányokról lehetne beszélni, ami viszont nem jó. Mert ezen az elnökválasztáson kaptam 4,6 százalékot, amikor magas román részvételnél kevesebb magyar ember ment el szavazni. Ez már inkább nyugtalanít, mert azt jelenti, valami miatt ezt nem tartották fontosnak a magyar emberek egy héttel a parlamenti választások előtt. Tehát a 4,6 százalék államelnökjelöltként a romániai társadalmi, politikai kontextust ismerve tisztességes eredmény, viszont ha a parlamenti választással egybekötött lett volna ez az első forduló, akkor az 5 százalék nem lenne meg – vagy meglenne, mert lehet mozgósította volna a magyar embereket, nem tudjuk.
– Az elnökválasztás első fordulójának eredménye miben jelenthet veszélyt?
– Most nekünk onnan kell továbblépni, hogy jó a november 24-i alap, de néhány nap múlva parlamenti választások lesznek, s ehhez még hozzá kell tenni legalább százezer szavazatot, hogy biztonságban legyünk, mert magas lesz a részvétel. Nézzük meg, milyen gyors, lavinaszerű átrendeződés van a román politikai életben. A magyarelleneseknek – mert most minden egyebet tegyünk félre, hogy más kérdésekben mit gondolnak – 37 százalékos támogatottságuk van ebben a pillanatban. Azért ne feledje el senki, hogy Călin Georgescu az AUR alapítója, miniszterelnök-jelöltje volt, ugyanaz a törzs kétfelé nőtt az ága. Együtt voltak Diana Şoşoacával is. Ez ugyanaz a társaság, az egyik vokálisabb, a másik kevésbé, az egyik agresszívabb, a másik csendesebb, de ez nem jelent semmit. Ezeknek van 37 százaléka, és képzeljük el, Călin Georgescu nyer és Diana Şoşoacă lesz a miniszterelnök. Mi van? Miről szól akkor a mi életünk? Ez nem annyiról szól csupán, hogy megszerzik a hatalmat, hanem hogy teljesen felfordul a világ körülöttünk, és ami 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen, már nincs is olyan távol vagy messze. Ők az elnökválasztás második fordulójában szerintem 40 százalékhoz közeli eredményt fognak elérni. Ezek egymást támogatják, az első pillanattól be is jelentették, az AUR és Simion, Şoşoacă és az SOS, hogy ott állnak Georgescu mögött, hiszen egy gyökér, egy törzs szétnőtt lomkoronáját jelentik. Igazából ezt nagyon fontos felismerni, hogy mi van ott. Lehet, mindannyian azt mondjuk, hogy a házasság férfi és nő között köttetik, a család férfi és nő kapcsolata, de ettől még nem vagyunk ugyanolyanok, sőt még sok mindenben különbözünk. Ők mélyen magyarellenesek, és ez nem változott Úzvölgyétől, gyakorlatilag ugyanaz az erő, amelyik 1990 márciusában kirobbantotta a magyarellenes pogromot Marosvásárhelyen, és megszervezte az Úzvölgyét. Ez óriási átrendeződés, összeomlottak a mainstream-pártok, gyakorlatilag két nagy kormányzó párt megfelezte támogatói bázisát, s szerintem a parlamenti választásokon ez nem fog javulni, sőt bizonyára romlani fog. Ilyen értelemben egy teljesen új világ jön, s nincs sok időnk átgondolni, hogy akkor mi van. Van pár napunk december 1-jéig, majd december 8-ig, utána négy-öt évig nem lesz időnk újravarrni a köntöst.
A sorrendben most előbb van december 1., azzal kell foglalkoznunk, hogy mentsük meg magunkat, a közösségünket, s ha sikerül megmenteni a közösségünket, utána beszélünk, hogy segítsük megmenteni Romániát. Ha nincs erőnk megmenteni magunkat, akkor Romániát másnak kell megmenteni, abban mi már nem tudunk segíteni. Ez a helyes sorrend. Az fel sem merül, hogy egy legionárius mellé álljunk. Lesznek magyar emberek, akik így gondolják, de amikor azt mondtuk, ne szavazzanak Băsescura, akkor nem hallgattak ránk, utána megbánták, azt mondtuk, nem támogatjuk Iohannist, nem hallgattak ránk, megbánták. Ebből a húsz év tapasztalatból legalább odáig jussunk el, hogy egyszer meghallgatják, amit mi mondunk, mert tudjuk, kikkel állunk szemben.
– Az államelnök-választás eredményei hogyan hatnak majd a parlamenti választásokra?
– Legalább három szempont van. Ma egy trend, hogy a mainstream-pártok előretörnek, ilyent láttunk korábban Hollandiától át Nagy-Britanniáig, végig Európán, s ez Romániát is utolérte. A másik dolog a rossz, arrogáns kormányzás és mellébeszélés. Nemcsak ostobán viselkedtek az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem alapvetően elhibáztak dolgokat, emiatt volt itt is egy protesztszavazat, akit azonosítottak a rossz és hazudós kormányzással, azt büntették, ez egyértelmű. Ehhez hozzá kell tenni azt a fajta átrendeződést, amely azt mutatja, hogy a hagyományos kommunikációs közvetítő csatornák ma már nem bírnak befolyással. Fiatalokkal beszélgettem, és arra a kérdésre, honnan tájékozódnak, néznek-e tévét, hallgatnak-e rádiót, olvasnak-e újságot – a válasz nem. A telefonjaikat mutatták, azon van Facebook, TikTok, stb. Gyakorlatilag a politikusok jó korán felismerték, hogy számukra nem szükséges közvetítőkön keresztül szólni, eljutni a néphez, tudnak közvetlenül is. A társadalom jelentős része átköltözött a hagyományos sajtóból egy teljesen más kommunikációs rendszerbe, és nincs kapcsolat a kettő között. Azelőtt az újságíró megszűrte az eseményeket a saját képessége és a szerkesztőség értékrendje szerint, s az eljutott mindenkihez, volt egy tanult ember, az volt a szakmája, hogy a dolgokat adott formában tálalja. Most ez eltűnt. S ha azt mondja Georgescu, hogy lapos a Föld s nem kell oltás, meg hideg vízben kell úszni, akkor ezt elhiszi egymillió ember. Ez egy ilyen világ, s ehhez nem tudott alkalmazkodni a politikusoknak és a társadalomnak a nagy része, meg le is nézik azt a tömeget, pedig ugyanolyan emberek s polgárok.
Másik szempont a politika világában, hogy amikor adott párt nem teljesít, és a második forduló előtt keresi a választópolgár, hova álljon, akkor azt nézi, ki van hozzá legközelebb, s a parlamenti választáson oda fog szavazni, mert az erőhöz, a parlamenti hatalmat megszerzőhöz fog társulni, nem a veszteshez. Ezért fog nyilván az USR több szavazatot kapni, mint valaha álmában remélt volna, mert Elena Lasconi felhúzza őket 30 százalék fölé, és ezért érhet el 30–40 százalék közötti arányt az AUR, az SOS és a POT hármas. Létezik egy ilyen párt, a POT (Partidul Oamenilor Tineri), amire eddig senki nem figyelt, és minden megyében van listájuk, ők vannak Constantin Georgescu mögött. A PNL-nek lesz 10 százaléka, és körülbelül 15 százalék a PSD-nek. Nem tartom valószínűnek, hogy sokkal többet érjenek el, de ennél nagyobb összerogyás ne legyen. Ez később befolyásolja a parlamentet, a kormányzást, hogy milyen többséget lehet összerakni attól függően is, ki nyeri majd meg az elnökválasztást.
– Mi tehát a tétje a vasárnapi parlamenti választásoknak a magyarság szempontjából?
– Egyrészt van egy nagyon komoly veszély. A parlamentben mi még soha nem találkoztunk olyan magyarellenes többséggel, amely egyharmad fölött van, a legjobb idejében is 20–21 százalék közötti aránya volt Corneliu Vadim Tudornak, amikor Ion Iliescuval bejutott a második fordulóba az elnökválasztáson. Ehhez képest most arról beszélünk, hogy egyharmad fölött lesz ez az arány, s a 40 százalékhoz fog közelíteni. Akár ellenzékben, akár kormányon, mindenképpen problémás, és amennyiben Călin Georgescu nyer, akkor jó eséllyel ezekből a pártokból kormányt próbál faragni, az elnöknek erre minden eszköze megvan. A kérdés az, hogy a másik oldalon lesz-e annyi erő, bátorság, tudás, hogy ezt elszigetelje, s ehhez a másik oldalon mindent összegereblyézve kell egy többség, ami az RMDSZ nélkül nem lesz meg. Meg kell érteni, ha nincs ott az RMDSZ, akkor a magyarellenesek fognak többségben lenni, és nem tudjuk a magyar közösséget megvédeni. A magyar közösséget úgy tudjuk megvédeni, ha a parlamenti arányunk 6,5–7 százalék. Most nem arról szól a történet, hogy beszéljünk anyanyelvhasználatról, szimbólumokról, hanem arról, hogy visszajuthatunk 1990-be… Arról szól a történet, hogy egy magyarellenes többség mindent, amit elértünk, egy nap alatt sürgősségi kormányrendelettel el tud törölni. A szülőföldünkről, a gyermekeinkről, a jövőről van most szó. Utána meg lehet ijedni, venni a hátizsákot, elindulni a világba valamerre, de nem lehet újra szavazni. Ezért kell tudatosítanunk, hogy a mostani parlamenti választásnak a tétje sokkal nagyobb, mint volt korábban, s a veszély is sokkal nagyobb, a legsötétebb időkben sem volt olyan nagy veszély, mint most.
