Egyszer egy család elutazott a környékre, és eldöntötték, hogy az erdőt is meglátogatják. Az úton a lakosok figyelmeztették őket, hogy mondjanak le a tervről, de a család minden áron el akart menni.
Sátrat vertek. Lámpaoltás után Feri, a 8 éves kisfiú nem tudott elaludni. Azt álmodta, hogy egy hang szól hozzá. Ez a hang azt mondta, hogy az erdőből kivezető ösvényt egy sárkány őrzi, aki foglyul ejti az erdőbe besétáló embereket. Eddig senki nem jött ki belőle.
Másnap reggel Feri elmesélte az álmát szüleinek, de ők nem hittek neki, amíg haza nem akartak menni. A kivezető ösvényt egy sárkány őrizte.
A szüleit a sárkány elfogta, őt leverte.
– Légy bátor, menni fog! – mondták a szülei.
Feri erőre kapott, és egy hirtelen mozdulattal legyőzte a sárkányt. Már csak a kegyelemdöfés maradt hátra. Ekkor a sárkány megszólalt:
– Tudom, hogy gonosz voltam, de csak barátokat akarok. Az emberek félnek tőlem, mert nagy és ijesztő vagyok. Ha nem engedem ki őket, kénytelenek velem lenni. Te vagy az első, akinek sikerült legyőzni engem, de soha nem akartam senkinek ártani.
Feri letette a kardot, megsimogatta a sárkányt, és így szólt hozzá:
– Tehát foglyokat tartasz, hogy barátkozz?
– Igen…
– Nem kell fogoly. Én a barátod leszek. Nem hagylak cserben.
A sárkány elengedte Feri szüleit, a többi foglyot, és bocsánatot kért tőlük.
Ez az első ember–sárkány barátság rövid története.
Feri és a sárkány azóta is a legjobb barátok, az emberek is megismerték, hogy e félelmetes külső jó szívet rejt.
Azóta is boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
A szerző rajza. A 14 éves nagyenyedi Mélász Alexandra meséje különdíjas lett a Tekergő Meseösvény Egyesület pályázatán.
