A kolozsvári Erdélyi Hagyományok Háza (Főtér 29. szám, volt Melody szálló épülete) számos tevékenysége között szerepelt az első bútorfestő tanfolyam is. Tömbösített, 40 órás képzés volt kezdőknek. Az oktató, Lupas Annamária bútorfestő a torockói bútorfestés világába kalauzolta a lelkes tízfős csapatot. 

Első alkalommal a bemutatkozások után színelméletet, ecsetkezelést és alapvető bútorfestő technikákat sajátíthattunk el. Nem maradt el a torockói bútorfestés történelme sem, oktatónk azt javasolta, hogy látogassunk el Torockóra. Következett a felületeket előkészítő műveletek, vagyis az alapozások megtanulása. Oktatónk nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az alapozásnál a munkadarab lecsiszolása, letisztítása, mielőtt rávisszük a kiválasztott színt. A hagyományos torockói bútorok alapszíne zöld, de lehet kék vagy barna is. Megtanultuk és gyakoroltuk a torockói motívumokat: a forgó rózsát, tulipánt, szegfűt, napraforgót, liliomot, különböző díszítőelemeket. Ezek színe lehet piros, kék vagy narancssárga. A levelek zöld, sötétzöld levélszövevények. Az általánosan használt díszítmény a szimmetrikusan komponált virágcsokor, amely egy kancsóból indul ki. Miután papíron begyakoroltuk a motívumokat, másik fontos mozzanat, a színek kikeverése következett.

Ezt követően foghattunk hozzá a gyakorlati részhez, ami nem kevés izgalommal járt. Három munkadarabot festettünk. A legkisebbel kezdtük, a falra akasztható kulcstartóval. Utána következett a hagyományos tükörkeret és utoljára a tábla. Oktatónk felhívta a figyelmet, hogy nagyon fontos az arányok betartása. Nagyobb bútordaraboknál is legtöbb 10 százalékkal lehet növelni a motívumok méretét. Elmondta, hogy itt is megnyilvánul a bútorfestő személyisége, ami nagyon érdekesnek tűnt. Volt, aki a munkadarabját barokkosabbra, cifrábbra, színesebbre tervezte, más pedig egyszerűbb, letisztultabb tervet készített. Az elsőnél még eléggé félszegen álltunk hozzá, de Lupas Annamária segítségével és biztatásával egyre magabiztosabban kerekedtek ki a hagyományos motívumok, egyre könnyebben hajoltak jobbra, balra a virágaink levelei és szárai. Szemmel láthatóan jelentős különbségek voltak az első és a végső munkák között. Amikor a festéssel elkészültünk, következett az utolsó szakasz, a lakkozás. 

Büszkén és elégedettséggel szemléltük a végén munkánkat, és gyönyörködve néztük a társainkét. Hálásak vagyunk az oktatónknak, hogy tapasztalatát, véleményét, ötleteit megosztotta velünk. 

Az Erdélyi Hagyományok Háza célja, hogy a torockói és a kalotaszegi bútorfestés hagyományát sikerüljön még jobban feleleveníteni, s legyenek, akik a mostani bútorfestők munkáját továbbviszik, ugyanakkor küldetésüknek érezzék, hogy a népi hagyományokat őrizzék. Állandó programjaik mellett, legközelebb április 3-án, csütörtökön tojásírás lesz gicével és kesicével Cserey Both Zsuzsa és Szabó Kinga foglalkozásvezetőkkel. Mindenkit szeretettel várnak.