Zakariás Ágota művészettörténész méltatását Szabó Krisztina olvasta fel, és mint elhangzott: függetlenül attól, hogy bronzban, kőben, fában, gipszben vagy grafikában fogalmaz, Vetró András művészetének középpontjában mindig az ember áll.
„Embercentrikus, akkor is, ha mitológiai vagy irodalmi témát dolgoz fel. Gyakori, hogy olyan oltalmazó, segítő figurákat emel ki, akik az emberiség jóllétéért munkálkodtak, az anyaság pedig évtizedek óta visszatérő témája. Sokszor hivatkozik Henry Moore szobrászművészre, aki szintén majdnem megszállottan foglalkozott az anya gyermekével kompozíciótípussal”, hangzott el a megnyitón.
Hozzászólásában Vetró András kiemelte: sok mindent köszönhet tanárainak, mentorainak, valamint édesapjának, Vetro Arturnak, aki mellett már gyermekként otthon érezte magát a művészetben, és számos, akkori neves képzőművészt megismerhetett, akikre szívesen emlékezik vissza.
A szobrászművész számára nagyon fontos volt annak idején Nagy Imre „intelme”. – Azt mondta nekem, útmutatásként és őszinte buzdításként – mert láthatott bennem valamit, ami aztán önbizalmat adott nekem –, hogy „ha te művész akarsz lenni, akkor ha törik, ha szakad minden nap tíz krokit csinálj, bármi történjék is”. Én ezt félig-meddig be is tartotom azóta is – jegyezte meg Vetró András.
(Borítókép: A megnyitón Szabó Krisztina olvasta fel a Vetró András kiállításáról szóló méltatást. Fotó: Márkos Tamás)