Épp ezért tűnt érdekesnek, hogy ezen a hangversenyen kései magyar romantikus műveket válogatott össze Zerkula György és Horváth Edit zongoraművész, zeneakadémiai oktató.
Műsorukon Kodály Zoltán: Kállai kettős, Weiner Leó D-dúr hegedű és zongoraszonátája, Bartók Béla: I. Rapszódiája, Dohnányi Ernő Andante rubato alla zingaresca és Maurice Ravel: Tzigane című akotása szerepelt. Stílusban, hangulatban valóban létezik némi hasonlóság e darabok között.
Zerkula György ízlésesen, elegánsan játszotta a kései romantikus műveket. Bravúros technikája mellett fontos szerepet kapott muzikalitása is. A romantikus alkotások hiteles tolmácsolásához kivételes intelligenciára és mértéktartásra van szükség, hogy az interpretáció ne lépje át azt a finom határt, ami aztán ripacskodáshoz vezet. Zerkula és Horváth azonban mindvégig eleget tettek ennek a követelménynek és nemes eleganciával, tökéletes technikával tolmácsolták a mindkettőjüknek számos buktatót tartalmazó alkotásokat. Sikerült a művek karakterét is visszadni: a fájdalmas melankóliától a pergő vidámságig széles érzelemskálát mutattak be.
Zerkula György finom vibrátója mellett emeljük ki könnyed vonókezelését, bársonyos tónusát. A ráadásként eljátszott Bartók-mű alatt újra megbizonyosodtam: a kiváló előadók számára a romantikus művek tolmácsolása semmilyen gondot nem okoz.
(Borítókép: Zerkula György és Horváth Edit koncertjének a Néprajzi Múzeum adott helyet. Fotó: KMN)
