Enyhe a tél, még konganak az ürességtől az etetők
„Szeretnél egy tarka színfoltot a lakásba? Egyszerű, kövesd a Milvus Csoport kertjéből közvetítő madáretető online kamerát. A kivételes előadás tavaszig tart, miközben jól megismerheted a szereplőket: a városi kertek és parkok téli madárfajait. Az előző évek megfigyelései alapján velük találkozhatsz: szén-, kék, és barátcinege, zöldike, házi és mezei veréb, csíz, fekete- és fenyőrigó, nagy és balkáni fakopáncs, szajkó, balkáni gerle, erdei és fenyőpinty, meggyvágó” – hívta fel a figyelmet nemrég a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület a közösségi médiában, hozzátéve: a csoport többnyelvű honlapján (milvus.ro) menüötleteket is meríthetnek azok, akik a saját ablakuk előtt szeretnék vendégül látni e madarakat. S ha már ott vannak, és nem ismerjük fel őket, a Google Playről vagy az App Store-ból ingyenesen letölthető Madárhatározó alkalmazásukkal azonosíthatjuk be őket.
Ez, valljuk be, jól foghat, hiszen az ornitológusok szerint mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfajt is vonzhatnak az etetők. Utóbbiakat házilag is elkészíthetjük sokféle formában és sokféle alapanyagból, a lényeg az, hogy több oldalról legyen nyitott, különben a madarak nem fogják szeretni, ugyanakkor figyeljünk a nyílásainak a méreteire, hiszen ha azok túl nagyok, nem cinkéket és énekesmadarakat fogunk majd csodálni az ablakból, hanem elsősorban a város odacsődült összes galambját…
Érdekes kuriózum a témában, hogy Magyarországon az idei már a 131. országos énekesmadár-etetési szezon, amely 1890 óta vonja be Magyarország lakosságát a madáretetésbe – írta közleményében a novemberi első fagyok beköszöntével, azaz a szezon rajtjakor a Magyar Madártani Egyesület (MME), az énekesmadár-etetési időszak ugyanis az őszi első fagyoktól azok tavaszi megszűnéséig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak – tették hozzá.
Az egyesület felhívta a figyelmet arra, hogy az énekesmadaraknak adható téli madáreleségek több csoportba sorolhatók: napraforgó (ez az eleség már önmagában is elegendő); alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal); állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó). Emellett az ivó- és fürdővíz kihelyezése is fontos, a befagyott itatókban pedig szükség van a naponkénti vízcserére.
Az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadarak etetése tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és pusztítja el az állatokat – hívták fel a figyelmet –, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A vízimadarak esetében a kenyérrel való táplálás megbetegíti a madarakat, például kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozhatja. Növeli továbbá a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését – figyelmeztetnek a természetvédők a közleményben.
Visszatérve az énekesmadarak etetésére, az ornitológusok szerint lehetőleg mindennap ugyanabban a napszakban adjunk enni a madaraknak, és ha már elkezdtük az etetést, ne szakítsuk meg: ez a már odaszokott, táplálékot váró madarak pusztulását okozhatja. A fentebb már felsorolt táplálékok mellett adhatunk más olajos magvakat (dió, tök, repce), kisebb arányban lisztes magvakat (kender, köles, búza, kukoricadara), kiegészítésként főtt tojást vagy túrót, de mi magunk is készíthetünk magvak és olvasztott faggyú vagy zsír keverékéből madárkalácsot is. Kenyérbéllel viszont ne etessünk a benne lévő élesztő miatt, amely emésztőszervi megbetegedéseket is okozhat.
S ha úgy érezzük, hogy a fentiekből mindent tökéletesen végeztünk, s mégsem jönnek a madarak, ne csüggedjünk: egyszerűen csak arról van szó, hogy eddig igen enyhe és hómentes az idei tél, ráadásul még nálunk északabbra is a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre. Az MME szerint az Eurázsia északi térségeiből a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek emiatt a Kárpát-medencébe, késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű), ugyanakkor a hazai vonulók és a részleges vonulók (például feketerigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták a térséget. Mindez összességében okozhatja azt az érzést, hogy eltűntek a madarak: nemhogy látni, hallani is alig lehet az énekesmadarak jelzőhangjait, és az etetők jelentős része egyelőre kong az ürességtől.
