Sugárzóna
Ennek a pár Ottlik-mondatnak az igazságát, mely ellen néhány éve még bizonyára felháborodottan tiltakozom, most naponta megtapasztalom. A kutya feltétel nélkül szereti az embert, bármit megtehetsz vele, akkor is szeretni fog. A méh mézet ad, a disznó húst és bőrt és szőrt. Nem folytatom, mindenki érti, mire gondolok. A macska azonban kényes, szeszélyes és öntörvényű, ha éppen szeretni támad kedve, hát kegyesen szeret, máskor kutyába sem veszi az embert. Mindig rá kell figyelni, mert ő soha nem figyel, illetve a figyelme látszat: tulajdonképpen magának akarja az ember figyelmét. A macska a legfilozofikusabb állat abban az értelemben, hogy folyamatos gondolkodásra, emberi mivoltunk folyamatos felülvizsgálatára késztet.
És a macska szép, ezt sem lehet kétségbe vonni. Annak a szépsége ez, aki nem törődik mással. Vágott szemét úgy nyitja ki, hogy valójában behunyja, kényes mozgásával magára vonja a szemed, vonalai fáraósak és pimaszok, és éppen ezért szeretetreméltóak. A macska nagy primadonna, és meg sem gondolja, hogy más is lehetne.
Emlékszem, egy természetfilm narrátorától hallottam, hogy az oroszlán nem intelligens. Megrázott ez a közlés, mert azt hittem, egy ragadozónak mégiscsak értelmesnek kellene lennie. Továbbra is szeretem, valamit azonban elveszített a mátrixából. Az ember nem szerethet egy buta állatot. A macska az oroszlán értelmes rokona.
Tegnapelőtt aztán még töményebben megtapasztaltam a macska szeszélyét. Orvoshoz kellett vinnem Hugót a háromhavi oltás érdekében. Hogy az mit művelt a taxiban! Minden másodpercben nyávogott, tönkretette az idegeimet. És ha netán azt hittem, hogy miután végzünk, akkor belátja, nincs mitől félnie, és elhallgat végre, hát hatalmasan tévedtem. Ugyanolyan áriákat zengett a szégyentelen, mint addig, hogy Anna Netrebko vizet nem vihetett neki. Furán tartotta a száját, kavargott a szőre, és nyávogott, nyávogott, nyávogott.
Szép borravalót adtam a taxisnak, de szerintem most két hétig kezelteti magát. Nekem nincs időm ilyesmire: én Hugóval élek, aki Hédi halála óta egészen megváltozott. Addig nagyon jól elvolt egyedül, most folyton illegeti magát, simogatásra vágyik. Noémi szerint az anyja elnyomta. Hát nem vagyok egy macskapszichiáter, de hogy a macska is ember, az egészen biztos. Nyilván valamilyen komplexusa lehetett szegénynek, amelyből most próbál kigyógyulni. Hogy magyarázzam el neki, hogy a múltat nem lehet visszahozni?!
