Szöveg és kép (Háromkirályok imádása – 16. századi freskófestmény a Vatikáni Múzeumban): FODOR GYÖRGY
A bölcsek égi Királyt kerestek és Gyermeket találtak: szegény és egyszerű emberfiát. A ma embere nem mennyei követet vár, hanem önmagát akarja megtalálni: az Embert. Ugye ez az út is hozzád vezet, Uram? Aki valóban az embert keresi, az rád talál. Mert egyedül te vagy, Jézusom, az Isten álmodta, teljes értékű Ember.
Ebből kiindulva hiába mondjuk a szegénynek, hogy van Isten, az árvának, hogy van Atyja a mennyben. Mert csupán képekkel és szavakkal nem lehet Istent megismertetni. Ha ellenben segítünk a rászorulókon, hogy emberhez méltóan élhessenek, ezzel bemutatjuk neki az Istent; ha pedig az árvát szülőként segítjük, neveljük, ebből megismeri a mennyei Atyát. Így majd hatni fog mind a rászorulók, mind az árvák lelkében a szó Istenről, hitről, szeretetről, reményről. Mert Isten közel van, ahol az emberek szeretik egymást. Soha ne feledjük, hogy a Miatyánkban egyáltalán nem fordul elő az „én”, hanem a „mi”. Ez a szó: „mi” azonban az „én”-t is teljesen magába foglalja.
Ez az időszak ugyanakkor a lakások családias megáldásának ideje, amit rendszerint a plébános vagy más pap végez. A házszentelések megerősítik a hitet minden nép körében, hiszen Isten minden embert hív az üdvösségre. A pap ünnepélyes menetben, ministránsok kíséretében keresi fel a családokat. Szinte természetes, hogy keresztényként egy új házba az ember védelmező imádsággal és áldással költözik be, amit évente megújítunk. A katolikus egyház papjai mindent megtesznek, hogy a ház megáldásának szép liturgikus keretet adjanak, és élménnyé tegyék azt a család számára. Szokás egy-egy szentképet is ajándékozni, főleg a gyermekeknek. A szertartás végén a pap és a kántor boldog új évet kíván a családtagoknak. Az áldás alatt a kántor legtöbbször felírja az ajtó szemöldökfájára: G + M + B + és az évszámot. (A betűk eredetileg egy latin áldás kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat, Krisztus áldja meg a tartózkodási helyünket. A C-t G-nek olvasva tulajdonították a kezdőbetűket Gáspár-Menyhért-Boldizsár legendás neveinek.)
Az anyaszentegyház ezen a főünnepen így imádkozik: „Ti mindnyájan pogány népek, dicsőítsétek Urunkat, Istenünket! A világ minden népe imádja őt! Azért jöjjetek és figyeljetek, elmondom nektek az Úr csodatetteit!” A katolikus egyháznak ez a hívása nemcsak egy jámbor óhaj, hanem a világegyház élethivatásának kifejezője: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”. Ez a felhívás a hitetlen világ (esetenként szűkebb környezetünk) felé rajtunk múlik, nélkülünk nem teljesedik be, csak velünk lesz/lehet tevékeny az egyház. Erre biztatja ma is híveit az anyaszentegyház, elvárva tőlünk az apostoli tevékenységet. Akkor valóban Epifánia (kinyilatkoztatás) lesz ez az ünnep, a hit ünnepe szerte a világon, nem utolsósorban a napjainkban nagy megpróbáltatásnak kitett keresztény Európában.
