Johannes Brahms (1833–1897) III. F-dúr szimfóniáját (op. 90) Beethoven Eroicájához szokták hasonlítani, ugyanis mindkét műben drámai harc folyik, de amíg Beethovennél egy hős drámájának vagyunk részesei, Brahmsnál a lélek vívja harcát és csendes győzelmét a fináléban. Brahms Harmadikjában a megdöbbentően drámai kezdés a vívódások előszava, és miközben a hullámzó érzelmekhez rendelt hullámzó dallamvonalak, a kiváló fúvósszólókkal elmélyített fájdalom tartja fogva a hallgatót, a gyötrődésekben mégis van valami hősiesség, ami nem más, mint az egyén hősies akarata, hogy szenvedésein felülkerekedhessen. Még a táncos ringatózások mélyén is fájdalom, vágy, remény és harc húzódik meg. Az Andante-tétel a lelki békét szenvedélyesen kereső, elmélkedő, befelé forduló zeneszerző műve. A szenvedélyes miértekkel, megválaszolatlan kérdésekkel teli Scherzo-tétel „a vágy dala”, bánatos-esdeklő témája az 1961-ben készült Szereti Ön Brahmsot? című nagysikerű film kísérőzenéjeként is ismert. A lélekháború szívbe markoló drámaisággal tombol tovább az utolsó tételben, még a pillanatnyi legkisebb reménysugarat is feszültség fojtja el, de végül, mintegy isteni sugallatra mégis elcsendesedik a vihar, és marad a szelíd megbékélés, a csendes megnyugvás.
Brahms III. F-dúr szimfóniája mély érzelmeket kelt, lélekhez szól, elgondolkodtat és felemel. Lawrence Foster minden apró rezdülését figyelemmel kísérve a zenekar kitűnően muzsikált, kiválóak voltak a hangszerszólók is. Lawrence Foster korát meghazudtoló energiával, a tapasztalt karmester eleganciájával és bölcs nyugalmával, a legapróbb részletekben is a művészi egészet szolgálva tárta fel Brahms zenéjének drámai mélységeit és lírai szépségeit. A CD- minőségben elhangzott szimfóniából és az azt követő szűnni nem akaró tapsviharból ítélve nem vitás, hogy a „Szereti Ön Brahmsot?” kérdésre csakis igennel válaszolhatunk.
Antonin Dvořák (1841–1904) Szláv táncok (op. 46) című zenekari sorozata nem csupán azért került az est műsorába, hogy Brahms lélekháborújának drámai hangulatát feloldja, hanem azért (is), mert a két zeneszerző baráti kapcsolatot ápolt, sőt Dvořák szláv táncai Brahms ösztönzésére keletkeztek. A nyolc táncból álló sorozat eredetileg négykezes zongoradarabként látott napvilágot – a nyolcadik éppen Brahms 45. születésnapján készült el –, de a négykezes változat sikerén felbuzdulva Dvořák a táncokat rövid időn belül meghangszerelte, és azóta ebben a formában váltak népszerűvé szerte a nagyvilágban. A táncok többsége cseh népdal szellemében íródott, csak a Skočná szláv eredetű. A táncsorozatban két gyors, tüzes Furiant hallható, az egyik a táncokat indítja, a másik nyolcadikként zárja. A két Furiant között hangzik el a melankolikus, balladajellegű Dumka, az élénk Polka és a cseh mulatságok elengedhetetlen tánca, a féllassú két Sousedská, valamint a „komikusok táncaként” is ismert két Skočná. A fülbemászó dallamokon és a hangulatos hangszerszólókon túl Dvořák szláv táncainak aranyporát a határozott férfiasság és a lágy nőiesség, az ünnepélyesség és elegancia, a pajkos játékosság, vidámság és népi humor, a hazafias lendület és a világot átölelő boldogság jelenti.
Sikeres hangverseny, igazi koncertvarázs volt. Lawrence Foster keze alatt a zenekar csodákat művelt, Brahms Harmadikjának lélekháborúja és csendes győzelme, Dvořák Szláv táncok című művének pazar lendülete a közönség lelkébe örömöt hintett és boldogságot aratott.
PÉNTEKEN ISMÉT LAWRENCE FOSTER: KODÁLY PSALMUS HUNGARICUSÁVAL
Ezen a héten is Lawrence Foster vezényli a kolozsvári filharmónia zenekarának szokásos péntek esti hangversenyét, ráadásul nem akármilyen mű csendül fel: Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa (énekel: Marius Vlad Budoiu tenor) és Giuseppe Verdi Négy szent éneke (a Transilvania Filharmónia Kórusát vezényli Cornel Groza). Február 3-án 19 órától az Egyetemiek Házában (Farkas/Kogalniceanu u. 5.).
(Borítókép: Lawrence Foster legapróbb kézmozdulatával is képes művészi magasságokba repíteni a zenekart Fotó: Cristina Rădulescu)
