Szerkesztőségi „kulisszatitkok”
– Nézzük-e meg? – ugrott be pajzánul, de még mielőtt kimondtam volna a gondolatot, hamar elhessegettem – a mai világban egy ilyen poén már munkahelyi zaklatásnak is számíthat, ha valaki úgy akarja érteni…
Egy ideje azonban tény, hogy többen vagyunk így, kollégák: nem tudjuk, hogy éppen fiúk vagyunk-e vagy lányok, sőt, hogy egyáltalán, éppen kik vagyunk. Történik mindez azóta, hogy a Szabadság honlapja meg- újult – és ezzel együtt a honlap mögött lévő adminisztratív felület, amelyen most már a cikk mellett megjelenik a cikk szerzőjének képe is. S mivel nem mindig ő maga tölti fel a cikket, hanem például valamelyik szerkesztő, így született egy olyan megoldás is, amellyel a honlap virtuális valóságában az illető kolléga „bőrébe bújunk”, azaz megszemélyesítjük, „megidézzük szellemét”. Ha nem így tennék, akkor a cikk mellett nem a szerző, hanem a cikket a honlapra feltöltő személy fotója jelenne meg – és azért az mégiscsak fura lenne, ha például egy kolléganőm cikke mellett az én szakállas képem díszelegne – vagy fordítva. Szerkesztőként ugyanakkor sok esetben egymás után több anyagot is „fel kell tenni a netre”, több munkatársat is meg kell személyesíteni. S ha közben valamiért – például egy telefonhívás miatt – meg kell szakítani a munkát, s másra terelő- dik a figyelem, bizony megtörténik, hogy közben elfelejtjük, kinek is a bőrében vagyunk éppen a honlapon, s hogy éppen fiúk vagyunk-e vagy lányok…
Azt, hogy az efféle személyiségzavaros problémáinkra a honlap adminisztrációs felületét kidolgozó programozók gondoltak-e vagy sem, nem tudni, de gyanítom, hogy igen. A manapság divatos motivációs tréningek (figyelem, ez nem ruhadarab!), inspirációs tanfolyamok és sikert áruló könyvek világában ugyanis olyan tőmondatot „biggyesztettek” az adminisztrációs felület jobb felső sarkába, hogy azt bármelyik motivációs vagy személyi tanácsadó megirigyelheti. „Légy önmagad ismét” – írja ott, s ha ráklikkelünk a „motivációs idézetre”, bizony rögtön visszaváltozunk önmagunkká.
Közben pedig, ha van néhány másodperc idő a szusszanásra, néha akarva-akaratlanul elgondolkodunk – hol viccelődve, hol halálkomolyan – ezen a „légy önmagad”-on. Magunkon. Sikereken, megvalósításokon, kudarcokon, íróasztalfiókba tett fiatalkori álmokon.
Szilveszter is az efféle számadás pillanata: vissza- és előretekintés. No meg a fogadalmaké, amelyek nagy része állítólag eleve halálra van ítélve, hiszen csak az eszünk akarja, de belül, ott mélyen mi magunk nem. Vagy akarjuk, csak éppen az év többi részében nem teszünk érte semmit.
Légy önmagad ismét – tanácsolja fent a sarokban a honlap „háta”, s így, az új év küszöbén mi mást kívánhatnánk olvasóinknak, akik ezt az üzenetet nem látják, mint hogy találják meg „önmagukat”, lelki békéjüket, hiszen ez az alapja mindennek: inspirációnak, sikernek, elégedettségnek, boldogságnak.
Légy önmagad ismét! BÚÉK 2017!
