Bonifácz • a tizenéves Szabadság
Az egész egy kellemetlen élménnyel kezdődik: beszól valaki, megjegyzést tesz a testedre, kinevet – benned pedig azonnal egy világ omlik össze. Az évek során elfogyasztott nagy mennyiségű édesség és gyorskaja megbosszulja önmagát, és átveszi az irányítást a testeden. Úgy érzed, nem tudsz szabadulni, hiszen egyszerűen így szoktad meg. Nehézzé válik a beilleszkedés és hamar rájössz, hogy a fekete bárány szerepe jutott neked, a menő társaság rég faképnél hagyott.
Aztán arra gondolsz, hogy te magad vagy a súly, a teher mindenki számára, aki körülötted van. Ez az, amit igazán kiadni próbálsz magadból, mint ételt. Az apró jó is hatalmas kudarc a szemedben. Nem örülsz, és nem örülnek neked. Akit lelki társnak hittél, felszínesen próbál „javítgatni” téged, és benned csak erősödik az érzés: súly vagy! A rengeteg gyógyszer hatással van az agyadra, gondolkodásodra, és új „barátaid” lesznek: alvászavarok és falásrohamok. Néha mintha saját testedből lépsz ki, lebegsz – bár nem magasan, csak úgy egy lépéssel a talajtól.
Nem tudsz és nem akarsz beszélni róla, ezért csak valaki olyan lehet, akibe kapaszkodni tudsz, aki mindezeket átélte: te magad! El sem hinnéd, milyen erő van egy beteg, de elhatározott emberben. Sok esetben erre az utolsó téves lépés előtt jövünk rá, és váltjuk meg a saját világunkat. Amikor tudatosul bennünk, hogy ebben a világban vár még ránk valami. A jövő. Ezért tiszta lappal újraindítunk valamit. És tudod mi a mosoly az arcunkon? A kisbabánk nevetése, egy fiatalokkal teli terem, ahol mindez megosztható, és az erős érzés: sosem térek vissza.
Az Iskola Másképp hét keretében látogatott hozzánk egy mindezeket átélt hős, hogy nyíltan beszéljen a bulimiáról, anorexiáról, arról, amin keresztül ment. A mai világban rengeteg tini lány – de egyes esetekben fiúk is – küszködik az étel okozta problémákkal. Ez hány kalória? Te az mind megeszed? – kérdezgetjük, hiszen úgy gondoljuk: alakunk teljesen meghatároz minket. Ez a kor az, amikor igazán hajlamosak vagyunk emiatt megnehezíteni saját és akár szeretteink életét is.
De kérdezem én: vajon tényleg ennyire számít az a pár kiló plusz?
