A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ad életműdíjat, amelyet olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művésznek ítél oda, aki sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és hozzájárult a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához – olvasható a Színházi Kritikusok Céhének közleményében.
Mint írják, az életműdíjat 2011-ben adták át a kritikusok először, Törőcsik Marinak. Az idei kitüntetett, Lázár Kati a szeptember 20-i ünnepségen veheti át a díjat, Varga Viktor alkotását. Az eseményen a Színházi Kritikusok Céhe az elmúlt évad legjobb teljesítményeit honorálja, valamint a Színházi Dramaturgok Céhe átadja szintén nagy múltú díját az évad legjobb új magyar drámájáért. Ugyanitt kapják meg jutalmukat a Koltai Tamás kritikapályázat győztesei is.
A nagyváradi születésű Lázár Kati Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló művész 45 évvel ezelőtt friss diplomásként a 25. Színházhoz szerződött, majd miskolci, szolnoki és nemzeti színházi évek után Kaposváron teljesedett ki pályája, és vált nemzedéke egyik legerőteljesebb, legérzékenyebb, legjelentősebb formátumú színművészévé. Színészként gyerekdaraboktól zenés előadásokon át komédiákig és drámákig mindent játszott – elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás és Ács János előadásaiban. Kaposváron próbálhatta ki magát rendezőként is, és ott vált nyilvánvalóvá színészpedagógiai képessége.
Az 1990-es években Jordán Tamással megalakították és vezették a Merlin Színház színészképző műhelyét, majd Székely Gábor Új Színházához csatlakozott, később szabadúszó lett. Kaposváron, a Katona József Színházban, a Nemzeti Színházban, a Bárka Színházban játszott és a TÁP Színházzal is dolgozott. „Húsz éve nem tartozik társulathoz, úgyhogy kivételes élmény színpadon látni őt a legváratlanabb, legizgalmasabb produkciókban, legyenek azok akár kőszínházi, akár független színházi bemutatók” – írják a közleményben.
Nánay István színikritikus laudációjában kiemeli, hogy Lázár Kati színpadi és filmes alakításaiban – a tragikus sorsú, nehéz életű nők ábrázolásában is – mindig érvényesül a színésznő groteszkhez való vonzódása.
„Gazdag művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából szerkesztett monodrámája: a Kripli Mari nemcsak a nagy színészelődről, hanem önmagáról és világunkról is metszően éles és ironikus képet ad” – olvasható a laudációban. „Sok ilyen fájdalmasan felemelő összegzést szeretnénk még kapni Lázár Katitól” – írja a színikritikus.
A díjátadó ünnepség műsorát idén Szabó Réka és a Tünet Együttes jegyzi.
(Borítókép forrása: Kállai Márton / Vasárnapi Hírek)
Méltató szavak Lázár Katiról, Nánay Istvántól
Legutóbb pár hónapja futottunk össze. Két kezében cekkerek meg a botjai, amelyeket a csípő- és szemműtétei után biztonságból használ az utcán. Elégedetlenkedik. Miközben dicséri Bodó Viktort, akivel az Átriumban próbál, kételkedik magában: nem tudja megtanulni a halandzsa-nyelvű szövegét és sehol nem tart a szerepével. Tíz nappal később frenetikus alakítást nyújtott A Krakken művelet előadásában.
Ez a kettősség jól jellemzi az érdes-mély hangú, tragikus clown Lázár Katit, aki minden szerepéért keményen megküzd, s amíg meg nem találja figurájához a kulcsot – ahogy maga is mondogatja –, nehéz ember, nehéz partner. De ha találkozik ő és a színpadi alak, nagyszerű játszótárs lesz. Mint ahogy e Bodó-rendezésben is, amelyben nemcsak Molnár Piroskával, régi és közvetlen partnerével találja meg a közös hangot, hanem másokkal is, akik közül többen Kaposváron is kollegái voltak. Kaposváron, ahol több mint egy évtizedet töltött, s amelyet ma is otthont adó fészeknek nevez.
1980-tól 1991-ig tartozott a Csiky Gergely Színház társulatához, ezt megelőzően két évenként más színházba szerződött. 1973-ban a 25. Színházban kezdte pályáját, majd következett Miskolc, Szolnok és a Nemzeti Színház. Mindenhol olyan pillanatban csatlakozott az együttesekhez, amikor ott valami új kezdődött. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Jancsó Miklós vagy Székely Gábor, akit Szolnokról a Nemzetibe is követett. Pályája azonban Kaposváron teljesedett ki. Színészként gyerekdaraboktól zenés előadásokon át komédiákig és drámákig mindent játszott – elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás és Ács János előadásaiban. Ott próbálhatta ki magát rendezőként is (Bernarda Alba háza, Anatol), és ott vált nyilvánvalóvá színészpedagógiai képessége.
Egy évtized után megért benne és társában, Jordán Tamásban az elhatározás: egy nem főiskolai rendszerű színészképzést indítanak. Így jött létre a Merlin, ami nemcsak iskola, hanem önálló arculatú alternatív színház és a város közepén lévő értelmiségi találkozó hely lett: a kilencvenes évek egyik meghatározó fóruma.
Amikor ez a hely egyre inkább túlnőtt a kezdeti állapotokon és eltért attól az álomtól, amelynek szellemében ők ketten belefogtak a Merlin működtetésébe, Lázár Kati tovább lépett. Ismét Székely Gáborhoz, az induló Új Színházhoz szerződött, s amikor a politika elvette Székelytől a színházat, szabadúszó lett. Visszajárt Kaposvárra, de a Katonában és a Nemzetiben éppen úgy dolgozott, mint a Bárkában vagy a TÁP Színházzal.
Színpadi és filmes alakításaiban – a tragikus sorsú, nehéz életű nők ábrázolásában is – mindig érvényesül a színésznő groteszkhez való vonzódása. Nagyon sok szerepében nem elsősorban szöveggel, sokkal inkább a jelenlétével teszi hangsúlyossá a figuráját. Felejthetetlen, ahogy a Marat halálában vagy Háy János Nehéz című darabjában csupán a tekintetével, néhány mozdulatával, testtartásának rezzenéseivel folytat párbeszédet monologizáló partnerével. Vagy ahogy némán végigül a színpadi kórházi váróban egy felvonást a Nemzeti Színház Sárga liliom-előadásában.
Gazdag művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából szerkesztett monodrámája: a Kripli Mari nemcsak a nagy színészelődről, hanem önmagáról és világunkról is metszően éles és ironikus képet ad. Sok ilyen fájdalmasan felemelő összegzést szeretnénk még kapni Lázár Katitól.
Nánay István
