Dubaj ikonikusnak szánt épületét Adrian Smith vezetésével a Skidmore, Owings és Merrill amerikai építésziroda tervezte, a kivitelezést fővállalkozóként a dél-koreai Samsung Engineering and Construction cég végezte, a felhőkarcolók építésében korábban a Kuala Lumpur-i Petronas-tornyok és a taivani Taipei 101 toronyház kivitelezésével szereztek kellő tapasztalatot. A torony építése 2004. szeptember 21-én kezdődött el, és öt éven át tartott. 2010. január 4-én adták át, 2010. március 10-én hivatalosan is a világ legmagasabb épületévé nyilvánították.
A dubaji emirátus vezetése az emirátus olajközpontú gazdaságának szolgáltatásokon és turizmuson alapuló gazdasággá való átalakítását tűzte ki célul. Ennek keretében döntöttek a Dubaj városközpont projekt megvalósításáról. A nagyszabású fejlesztés eredményeként 30 ezer otthon, 9 szálloda, 3 hektáros park, 19 felhőkarcoló lakóház, a Dubaj Mall bevásárlóközpont és egy 12 hektáros mesterséges tó, a Burdzs Kalifa tó létrehozásáról döntöttek. A Kalifa-torony az újonnan kialakított belváros központi épületeként emelkedik a magasba. Az épület alaprajza a pókliliom (Hymenocallis) háromlevelű absztrakt verziójára hasonlít, és iszlám építészeti jegyeket is tartalmaz, a szamarrai nagymecset spirális minaretjét idézi meg. A három sziromszerű elem egy központi mag köré került, lentről felfelé minden szirom spirálosan kisebbedik a torony tetejéig, ahol egyébként 1,2 méteres a kilengés.
A világ legmagasabb épületének tervezése, kivitelezése és működtetése is különleges megoldásokat igényelt, és bővelkedik a legekben. 163 emelet magas, a 148. emeletén szabadtéri kilátóteraszról lehet körbenézni, de a kevésbé bátrak a 124. emeleti teraszról is körbenézhetnek. Tiszta és szélcsendes időben Irán partjaiig is ellátni. A legmagasabb lakószint a 108. emeleten van, az épület több szintjét elfoglaló Armani Hotel legmagasabb lakosztályát a 39. emeleten lehet kibérelni. Itt van a világ legmagasabban fekvő uszodája (76. emelet), szórakozóhelye (144. emelet) és a legmagasabban fekvő étterme (122. emelet). A feljutásról 57 darab 64 km/órával száguldó lift, az enyhébb emelkedőkön 8 mozgólépcső gondoskodik. Emellett üzletek, irodák, üzemeltető és kiszolgáló szintek találhatók még az épületben.
Az építkezés már 2007-ben rekordot döntött, soha azelőtt ilyen magasra még nem pumpáltak betont, a szélsőséges sivatagi időjárás miatt ráadásul speciális összetételű beton kellett, amely egyrészt kibírja a nappali 50 Celsius fokos hőmérsékletet, másrészt pedig ellenáll az épület tömegéből adódó hatalmas nyomásnak. A beton készítésekor jeget adagoltak a kevercsbe, és többnyire éjjel keverték, amikor hűvösebb volt. Az épület fő tartószerkezete – 192 db 50 méter mélyre ásott pillér – 45 ezer köbméter vasbetonból áll. A teljes épülethez összesen 330 ezer köbméter betont és 39 ezer tonna betonacélt használtak fel. Az extrém körülmények, a fényűző anyagok mind-mind emelték az építés amúgy is magas költségeit, amelyek végül 1,5 milliárd dollárra emelkedtek. A dubaji emirátus végül kifutott a pénzből, és a szomszédos Abu Dzabitól kellett kölcsönt kérniük. Az eredetileg Dubaj-toronynak, azaz Burdzs Dubajnak elnevezett épületet ezért az utolsó pillanatban Abu Dzabi nagylelkű uralkodója, kalifa bin Zájid Ál Nahajan után Burdzs Kalifának (Kalifa-toronynak) nevezték el.
Bár a felhőkarcoló építésénél számos környezetkímélő megoldást alkalmaztak, a torony az extrém körülmények miatt a világ legpazarlóbbjai közé tartozik: csak a napi vízfelhasználása 964 ezer liter, a hűtéshez pedig 10 ezer tonna folyadékot keringetnek. A felhőkarcoló belső csatornarendszere egy egészen high-tech, hangszigetelt, bonyolult csőhálózat, amely csökkenti a száz emelet magasból lepottyanó anyag zaját és sebességét. A város csatornahálózata el sem tudja vezetni a temérdek szennyvizet, így a vécéken lehúzott, napi 15 tonnára becsült ürüléket kamionokkal szállítják el egy szennyvízfeldolgozó telepre.