Mi fán terem: Pozsonyi Kifli Társulás és Lépésben munkafüzet
Tulajdonképpen az anyaország “hozta össze” a két, határon túli civil szakmai szervezetet: Budapesten a magyar idegenvezetők által szervezett külhoni magyar idegenvezetők találkozóján ismerkedtek meg a szlovákiai – ezen belül pedig pozsonyi - Pozsonyi Kifli Polgári Társulás, és a romániai - ezen belül pedig kolozsvári – Korzo Egyesület képviselői. A hasonló munka és érdeklődés, na meg a közös célú küldetés a kapcsolattartás és jövőbeni együttműködés ötletét eredményezte, amely most a kedden, a K+ közösségi térben megszervezett jó hangulatú, közvetlen és kötetlen beszélgetéshez meg ismerkedéshez vezetett. Amely akár egy első lépése lehet a további, pozsonyi és kolozsvári magyar-magyar találkozásoknak.
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulást a szervezet alelnöke, Korpás Árpád idegenvezető “hozta el” hozzánk Kolozsvárra. Vetítettképes előadása közelebb hozta az egykori koronázóvárost, Pozsonyt, amelynek nagyon gazdag történelme, csodálni való építészete és művészete igazán méltán keltheti fel az odautazni vágyók érdeklődését és kíváncsiságát. Korpás Árpád lendületes és jó előadókészséggel vezetett végig a város történelmén, arról sem feledkezve meg, hogy sok esetben párhuzamot illetve hasonlóságot állítson Kolozsvárral, mint például: Pozsony vármegye térképén a kolozsvári környékhez hasonló környezet látszik, ott is van úgymond fellegvár (a pozsonyi vár) és sétatér, a város pedig sokat köszönhet, Kolozsvárhoz hasonlóan, Mátyás királynak és Zsigmond királynak is. Számos csata helyszíne, 1405-ben szabad királyi város volt, egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította, 1526 után az ország fővárosa lett és itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés helyszíne. Az előadó igyekezett végigvezetni a további századokon is, felvázolni Pozsony és Bécs, továbbá Pozsony és Pest-Buda kapcsolatát, gazdasági fejlődését, kultúráját. A pozsonyi születésű Fadrusz János szobrászművésznek pedig természetesen ott is voltak, vannak alkotásai.
Mindezt a gazdag történelmi és kulturális örökséget a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás igyekszik ápolni és népszerűsíteni. A társulást már nyolc éve alapították Pozsonyban élő magyar nemzetiségű értelmiségiek, majd csatlakoztak hozzájuk “lelkes szlovákok” is – magyarázta Korpás Árpád. Pozsonyban a magyar lakosság aránya alig 3,4 százalék, ezért nekik inkább meg kell szólítani a többségi lakosságot is. Tartalmas weboldalt is működtetnek (www.pozsonyikifli.sk), ahol nyomon követhető a tevékenységük, sokoldalú feladataik. És, hogy ne vigyen kizárólag gasztronómiai tévútra a megnevezésben feltűnő pozsonyi kifli: a civil kezdeményezés a város egyik szimbólumáról, korának világhírű édességéről nevezte el magát Pozsonyi Kiflinek. De erről is találunk részleteket a társulás honlapján, a rendezvényen pedig Korpás Árpád is igyekezett felvilágosítani a pozsonyi kifli valamint patkó közötti hasonlóságról és különbségről.
A kolozsvári Korzo Egyesület művészettörténészei, Barazsuly Viktória Adrienn, Gál Zsófia, Újvári Dorottya és Vig Boglárka szintén a város történelmét és történeteit, értékeit igyekszik a köztudatban ápolni, bemutatva és megszerettetve az épített örökséget. Ehhez gondolták ki nagyon ötletesen a Lépésben elnevezésű munkafüzeteiket: az elsőt a város 700 éves évfordulójára adták ki, és témája, feladatai is ahhoz kapcsolódtak, a másik munkafüzetük pedig a kolozsvári szecessziós építészetet helyezte úgymond látótérbe. Nem csak az építészeti, művészeti irányzatról írnak a munkafüzetben rendkívül olvasmányosan és érthetően, hanem a kolozsváron fellelhető stílusjegyekre, szecessziós épületekre is ráirányítják a figyelmet, amelyek mellett egyébként könnyen elhaladunk nap mint nap, anélkül, hogy észrevennénk vagy tudnánk róla. Készülőben levő munkafüzetük témája pedig az idei Mátyás évhez kapcsolódik. Meghívottukat, Bárdos Réka tanítónőt arról kérdezték, hogyan lehetne általában az ilyen jellegű munkafüzeteket jobban bevonni a kisebb diákokkal való foglalkozásba, hiszen a cél az, hogy mentől korábban tudatosan viszonyuljanak környezetükhöz a gyerekek. Bárdos Réka szerint a száraz adatközlés távol áll a kicsiktől, a Korzo munkafüzeteinek az előnye pedig éppen az, hogy olvasmányosan, látványosan, játékosan ismertet, magyaráz. Ugyanakkor a városnak olyan témáit és úgy boncolgatja, amelyekkel máshol nem találkoznak a kisebbek. Abban is előnyt látott a tanítónő, hogy a Lépésben munkafüzettel valóban lépésben be lehet járni a város részeit, tehát sétával, tevékenységgel kapcsolják össze a feladatokat. Azt tapasztalta egyébként, hogy a gyerekek műveltek is, hiszen olyan családból jönnek, ahol értékelik a könyvet, a tudást, a hagyományokat. A munkafüzetek pedig úgy is készültek, hogy családi közös tevékenységet jelentsenek, fontos tehát a lelkes szülők hozzáállása is – mondták a művészettörténészek. Bárdos Réka szerint pedig a füzetek és séták nagy előnye, hogy megtanítanak nem csak nézni, hanem látni is. Javaslatként a rendezvényen résztvevők közül elhangzott, hogy a közeljövőben akár az iskolákban is lehetne szervezni gyerekfoglalkozásokat.
