Szakértők szerint a Bolyai nem volt jogutódja a Ferenc József-egyetemnek
A Bolyai Tudományegyetem 1945-ös megalapítását bemutató beszélgetés része annak a sorozatnak, amely tavaly kezdődött, és az 1944-es történelmi eseményeket idézte fel – fogalmazott Szabó Zsolt, a Kolozsvár Társaság elnöke a rendezvényen elhangzott felvezetőjében.
Az intézmény 1945-ös megalakulásának előzményeit Toth Szilárd történész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója ismertette. Összefoglalóját Báthory István erdélyi fejedelem által 1581-ben alapított kolozsvári jezsuita egyetemmel kezdte, majd megemlítette a Mária Terézia császárnő által 250 éve (1775-ben) megalapított orvosi és sebészeti intézetet, illetve az 1872-ben Kolozsváron létrehozott Ferenc József Tudományegyetemet.
A kiegyezéstől az 1872-es egyetemalapításig
„A Kolozsváron 1872-ben létrehozott Ferenc József Tudományegyetem kiindulópontja az 1867-es kiegyezés volt. Akkor Magyarországon csak a pesti egyetem létezett. Sok fiatal járt nyugat-európai egyetemre, és szükség volt újabb felsőfokú oktatási intézmény alapítására. Kolozsvár 1867-ben rengeteg hátránnyal indult: tizenegyedik vidéki városa volt akkor Magyarországnak, s a Nagyvárad és a kincses város közötti vasútvonal is csak később, 1868–1870 között épült meg. Előnye volt viszont, hogy Kolozsvárt akkor is iskolavárosként tartották számon, itt ugyanis minden felekezetnek volt líceumi szintű oktatása, és itt működött az Erdélyi Múzeum-Egyesület is. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatta a kolozsvári egyetem létrehozását, de hirtelen halála után Kolozsvárnak erőteljes lobbizásba kellett fognia, hogy itt épüljön meg az egyetem és ne Nagyszebenben, amit az ottani szászok szorgalmaztak a város történelmi fontosságát hangsúlyozva – részletezte Toth Szilárd.
Mi történt 1872-től 1919-ig?
„Az egyetem 1872-es létrehozása után eltelt első két évtizedben még nem voltak megfelelő épületek, mert ezek csak az 1890-es években készültek el. Kolozsvár akkoriban nem volt vonzó az egyetemi tanárok számára sem, mert alacsonyabb volt a fizetés, mint a pesti vagy a bécsi egyetemen” – magyarázta Toth Szilárd történész. Elmondása szerint a román hatóságok 1919-ben erőszakkal vették át az egyetem épületeit, ahonnan kiebrudalták a tanári kart és a hallgatókat. Az oktatók közül azokat toloncolták ki, akik nem esküdtek hűséget a román királynak.
A BBTE tanára elmondta: a Protestáns Teológiai Intézet keretében 1919 tavaszán létrejött egy református tanárképző intézet, ám a román hatóságok igyekeztek mindent megtenni annak ellehetetlenítéséért. Következésképpen ez 1921-ben feloszlott, az utolsó egyetemi tanárok is távoztak Kolozsvárról, és a város egyetem nélkül maradt. A Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költözött, ahol két évtizeden át Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem néven működött.
Toth Szilárd elmondása szerint az 1940-es visszaköltözés bővüléssel járt: az addigi négy – jogi, orvosi, humán–bölcsészettudományi és matematika–természettudományi – kar mellett létrehozták a közgazdasági kart. Az előre látható frontátvonulás előtt, 1944 augusztusában elrendelték a kolozsvári intézmények kiürítését és menekítését Budapestre. Az egyetemi hallgatók és tanárok nyolcvan százaléka elhagyta a várost, hétezer személy menekült el egy hónap alatt. „De ott sem volt jobb sorsuk, mert a nyilashatalom elrendelte, hogy az utolsó két évfolyam hallgatói, akik segíthetnek a katonáknak mint jövendőbeli orvosok, gyógyszerészek, vegyészek, gépészmérnökök, kikerüljenek német területre, ott gyorsan fejezzék be a tanulmányaikat, majd a német hadsereg háborús erőfeszítéseit segítsék” – mondta a történész, hozzátéve: a Kolozsváron maradó 628 hallgató és öt tanár 1944 szeptemberében kérte, hogy az egyetem továbbra is működjön. 1944 októberében viszont szovjet csapatok szállták meg Kolozsvárt, 1945. március 6-án hatalomra került Petru Groza kormánya, áprilisban pedig arról folytak a tárgyalások, hogy Nagyszebenből térjen vissza Kolozsvárra az I. Ferdinánd Királyi Tudományegyetem, amelynek vezetői követelték a kolozsvári egyetem épületeit. „Végül 1945. május 29-én a román király kiadott két rendeletet, amelyek értelmében a Ferdinánd-egyetem hivatalosan visszaköltözik Kolozsvárra, és visszakapja az épületeit, ugyanakkor új magyar egyetem is létrejön Kolozsváron” – fejtette ki Toth Szilárd történész.
Királyi rendelet két egyetem létrehozásáról
A beszélgetést moderáló Benkő Levente történész kérdésére, miszerint mi volt annak az előzménye, hogy I. Mihály román király úgymond paritásos alapon elrendelte egy román és egy magyar egyetem alapítását, Csucsuja István történész, nyugalmazott egyetemi tanár azt válaszolta: a Groza-kormány megalakulása után a kolozsvári magyar értelmiségiek is kérték az önálló magyar egyetem létrehozását.
A moderátor felvetette a kérdést: az egykori Ferenc József Tudományegyetem és a Bolyai Tudományegyetem között beszélhetünk-e jogfolytonosságról? Kokoly Zsolt, a Sapientia EMTE jogi szakának oktatója szerint jogi szempontból nem mondhatjuk, hogy a Bolyai Tudományegyetem a Ferenc József Tudományegyetem jogutódja, mivel előbbi esetében új alapítású intézményről van szó. Azonban de facto a Bolyai Tudományegyetem működésének első éveiben beszélhetünk egyfajta folytonosságról, mivel a Bolyain tulajdonképpen folytatódott a Ferenc József Tudományegyetemen megkezdett magyar nyelvű oktatás, mégpedig úgy, hogy a Bolyai első évfolyamain azok a hallgatók tanultak tovább, akik tanulmányaikat a Ferenc József Tudományegyetemen kezdték el, ráadásul a tanrend is hasonló volt még 1946–47-ben is. A tanrendet 1952 és 1953 között változtatták meg nagymértékben, továbbá azt is megtudhattuk, hogy az egyetemnek 1945-ben 140 joghallgatója volt, közülük tizenkettő nő.
„A hallgatók közül meg kell említeni Fodor József és Deák Ferenc nevét, akik később a romániai jogásztársadalom alappilléreivé váltak. Tudásukat soha senki nem kérdőjelezte meg. Az oktatás főként magyar nyelven folyt, de volt két tantárgy, amit a Babeș-egyetem egyik professzora adott elő heti négy órában, román nyelven. A magyar nyelvű oktatás ellenére fontos volt, hogy a hallgatók képesek legyenek román nyelven boldogulni” – összegzett Kokoly Zsolt.
A közönség bevonásával kikerekedett beszélgetésből az derült ki, 1945-ben éppen azért alapítottak új, Bolyai Tudományegyetemet, hogy az ne hivatkozhasson jogfolytonosságra, és ne kérhesse vissza a Ferdinánd-egyetem által elvett/lefoglalt ingó és ingatlan javakat (épületeket, tanfelszerelést, laboratóriumokat, könyvtárat stb.), amelyeket a Babeș-egyetem mint a Ferdinánd-egyetem jogutódja zavartalanul használt tovább.
