Királyunknak Fadrusz János „csak az állát alkotta meg erőteljesebbre”
Gábor Emese „kérdőjellel kezdődő és kérdőjellel végződő” előadáscíme (?Hunyadi Mátyás valódi arca?) nem véletlen. Az előadó először az arcrekonstrukciós technika elméleti és gyakorlati vonatkozásairól beszélt (lásd lentebb), majd saját ilyen irányú tevékenységét ismertette. A magyar panteonhoz készült munkái több közismert történelmi személyiség arcát villantják fel. A teljesség igénye nélkül: Dobó István, az egri hős, III. Béla király és első felesége, Antiochiai Anna, a macsói Béla herceg, a székesfehérvári osszárium több ismeretlen koponyája (köztük a Károly Róbert királynak tulajdonított) mellett vélhetően Szent Kinga és Szent Margit Árpád-házi királylányok. III. Béla arcrekonstrukciójáról nyilvánvaló lett számunkra, hogy ő volt a Szent László-herma modellje, mint rokon és lovagkirályt szentté avattató méltó uralkodó. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem rekonstruált arcát itt, Kolozsváron láthatta először a közönség.
Albert vagy Mátyás?
A székesfehérvári osszárium I/10-es csontvázának koponyája „annyira különleges, hogy ilyent még nem is láttam” – vallotta előadónk. „Nagyobbak a szemüregei, álla nagyon alacsony, nagyon lapos. Fogsoríve alulról-felülről előreálló. Van egy erőteljes orra” – részletezte. Némi ázsiai jelleg is feltételezhető. Ezt a koponyát a korábbi szakirodalom (Habsburg) Albert királynak tulajdonította. A homlokon levő zöld koronalenyomat egyértelműen uralkodóra utalt, de a csontváz 170 centis volta miatti, számomra is furcsa indoklással elvetették az „alacsonyabb” Mátyást mint egyetlen életkorban illő alternatívát. (Viszont két szemtanú, Galeotto Marzio és Antonio Bonfini humanisták „közepesnél magasabb termetűnek” mondják Mátyást – pontosította az előadás utáni kérdésre adott válaszban Szabados György.)
Hogy jön ehhez Corvin János herceg, Mátyás házasságon kívül született fia? 2021-ben azonosították az ő, illetve kisfia, Kristóf maradványait temetkezési helyükön, Lepoglaván (Horvátország) a Magyarságkutató Intézet szakemberei. Gábor Emesének feltűnt a Corvin János koponyája és az I/10-es közötti hasonlatosság, ami az elkészült két 3D-modellen szembeötlő. A két koponya számos antropológiai mérete „milliméter pontosan” megegyezik (ez előfordulhat apa-fiú kapcsolatban). Az előadó gyanúját egy külföldi szakértő, Martin Trautmann igazságügyi antropológus professzor is megerősítette (és ezt nem vonta vissza, mint ahogy terjesztik).
Valószínűtlen viszont, hogy első Habsburg uralkodónk hasonlítson Corvin Jánosra. Az osszárium többi koponyája nem hasonlít Mátyás fiára. Tehát ki más lehetne az I/10-es (aki egy az ott eltemetett tizenöt király közül), mint Mátyás?
Ezután láttuk a három vizsgált arcrekonstrukciót. Mátyás, Corvin János és Kristóf, azaz apa-fiú-unoka – nem meglepő – hasonlítanak. Gábor Emese megemlítette, hogy Fadrusz János mennyire beleérzett, amikor a Főtéren álló remekművét megalkotta, királyunknak „csak az állát alkotta meg erőteljesebbre”.
Zárásul az előadó külföldi példákat hozott fel arra, hogy „koponyákat azonosítottak morfológiailag személyekkel”, a DNS-vizsgálat pedig nem mindig hozta ki ugyanazt az eredményt.
Kutatók ellenszélben
Kérdésre válaszolva, a publikálás nehézségeiről a „valakinek útjában állt ez a hipotézis, meg nekem nincs jogom ezt észrevenni” megfogalmazással élt Gábor Emese. Szabados György sem kívánt az őket ért támadások bulvár szintjére süllyedni. Szerencsére szerinte az a tény, hogy a Valóság tudományos ismeretterjesztő folyóirat hozta le a publikációjukat, ezáltal „hamarabb jelent meg, és többen olvassák”. Bemutatták, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kényszerített állasfoglalása ez ügyben sajnos nem mentes a tévedéstől.
Rejtélyes négyszögű lyuk
Paradox módon számomra a csattanó az előadások utáni rövid beszélgetés során következett. Gábor Emese reagált a Szabadság tudósítójának felvetésére. „Nagyon jó” ötletnek tartotta azon gondolatmenetünket, mi van, ha be tudjuk bizonyítani valamely korabeli, közeli Habsburg-rokon arcrekonstrukciójával, hogy az I/10-es koponya nem Alberté. (Mivel más király ugye nem lehet, csak Albert vagy Mátyás.) Úgy vélte, „Albertben valószínűtlen, hogy ennyi ázsiai vonás meglenne, Mátyásnak voltak viszont kun ősei elvileg”. Sajnos az I/10-es csontvázban nagyon kevés genetikai (DNS) tartalom van, ezért a Corvin Jánossal való összehasonlító, perdöntő genetikai vizsgálatnak kicsi az esélye.
Az arcrekonstruktőr azután váratlanul rámkérdezett: „Látta a[z I/10-es] koponya tetején levő lyukat? Belülről van kiütve a koponyája, és azért hiányzik a sziklacsont, amiből a legjobb genetikai anyagot lehet kinyerni. Ki ütötte ki belülről?” Mondom: láttam, de nem értem. Gábor Emese ekkor eddig még nem publikált hipotézisbe engedett betekintést a királysírok kifosztásáról, a csontok áthelyezéséről. „Mit csináltak a törökök? Fölhúzták a lándzsára, s mutogatták: »király [volt], ott a koronája«. Azért van belülről a lyuk. Szokásuk volt ez” – magyarázta ötletét. (A szokás Gárdonyi Géza Egri csillagokjában is előfordul.)
Az arcrekonstrukciós szakértő utóbbi érvelése érdekes. Elképzelhető, hogy így keletkezett a lyuk? Igen. Így történt? Bizonyítandó. Kíváncsian várjuk a kiforrottabb eredmények publikációját, hiszen a Mátyás királlyal kapcsolatos újdonságok lapunk olvasói részéről minden figyelmet megérdemelnek.
Szabados György a királyi temetkezésekről
„Teste Fehérvárott nyugszik” (eredetiben „cuius corpus Albe quiescit”) – a Képes Krónika vissza-visszatérő mondatát választotta a minikonferencia nyitóelőadásának címéül Szabados György történész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Szent István Király Múzeum munkatársa. A székesfehérvári Szűz Mária-bazilika Szent Istvántól a török hódoltságig a Magyar Királyság egyik legfontosabb központja volt („medium regni”), egyszerre ötvözte a világi és egyházi funkciókat. Kiemelt szerepe nyilvánvaló abból, hogy itt volt a koronázások helyszíne (csak az lehetett legitim magyar király, akit itt koronázott meg az esztergomi érsek a Szent Koronával); továbbá itt volt eltemetve tizenöt (tizenhat?) uralkodónk, valamint számos más családtagjuk (királynék, hercegek, hercegnők). Előadónk a török hódoltság során elenyészett templom történetét vázoló bevezetője után III. Béla király és első felesége, Antiochiai Anna sírjának 1848-as felfedezését, illetve arcrekonstrukcióikat ismertette. Szabados György leszögezte, hogy a korabeli szakértők, Érdy János és Pauer János helyesen azonosították az uralkodói pár kilétét, megállapításaikat a modern vizsgálatok is megerősítették. Biztos az is, hogy nem (Könyves) Kálmán király maradványait találták meg. A történész beszélt többek között a királysír közelében levő, II/52-es férfi csontvázról is, amelyben különböző kutatócsoportok II. (Vak) Béla királyt, András halicsi herceget (II. András király fiát) vagy II. Géza királyt vélték azonosítani.
Hogyan történik az arcrekonstrukció?
Az arcrekonstrukció az egyetlen tudományos módszer arra, hogy újra lássuk előttünk élt emberek arcát – mondta Gábor Emese előadásának első felében. Ennek alapfeltétele a régészet eredményeként előkerülő, megfelelő csontanyag (esetünkben „jó megtartású”, nagyrészt hiánytalan koponya). Az arcrekonstruktőr mindig antropológiai, régészeti jegyzőkönyvek alapján, a téma szakembereivel együtt dolgozik. A genetikai vizsgálatok akkor érvényesek, ha három laboratórium egymástól függetlenül megerősít egy eredményt. További feltétel a rekonstrukciós laboratórium, múzeumi háttér és a vonatkozó gyakorlat (előadónk hatvannál több arcrekonstrukciót készített eddig). Az arcrekonstrukció nem egyenlő a portrészobrászattal, utóbbi nem a célszemély koponyájára épül, hanem annak személyiségét óhajtja ábrázolni. A koponya kiválasztása – töredékes esetén összeállítása – után ezt beszkennelik, és számítógépes tomográfia (CT) segítségével modellt készítenek róla, s ezzel dolgoznak tovább. Mindig össze kell állítani a koponya két részét, a hiányzó fogakat Gábor Emese viasszal pótolja, ez a kellemes anyag nem károsítja a csontokat, a DNS-t.
Azután meg kell állapítani, hogy europoid, mongoloid vagy más embertípushoz tartozik. (Bár a magyarok többnyire kevertek tipológiailag, 80 százalékban domináns a mongoloid típus.) A régebb használt gipszmodelleket most a sokkal pontosabb 3D-ben nyomtatott modellek váltják ki. A koponyára nem egyformán épül fel az arc, különböző lágyrészvastagság-mérőpontok vannak (táblázatok mutatják nagyon pontosan, hogy az adott pontokon mekkora a koponyacsont és a bőrfelület közötti távolság). Ez függ az illető nemétől, típusától, korától, sőt fekvő vagy álló helyzetétől. Az orr vagy a szemgolyó kiszámítása egészen külön részleteken múlik. Az izomzat anatómiai felépítése után jöhet a haj és más arcszőrzet felrakása.
