A beszélgetés kezdetén Lázok Klára kiemelte, hogy a kötet szerzője és Teleki Sámuel között jól látható hasonlóságok vannak: mindketten igazi példaképek, akik a körülöttük kialakult helyzetekből igyekeztek mindig kihozni a maximumot és szívós akarattal valósították meg, amit elterveztek. Lázok Klára szerint Deé Nagy Anikó – akit gyerekkora óta „a mosolygós könyvtáros néniként” ismer – úgy tekint erre a kötetre, mint munkásságának befejezésére, életművének kerek lezárására.
Egyed Emese irodalomtörténész ismertette a naplóbejegyzések hátteréül szolgáló utazás körülményeit, amelyen Teleki Sámuel négy éven át peregrinációs céllal, külföldi tanulmányok érdekében vett részt. Ez idő alatt bejárta Svájc, Bécs, Franciaország, Hollandia és Németország területeit, elsődleges célja a tanulás mellett pedig gyümölcsöző emberi kapcsolatok kialakítása, ugyanakkor lehetősége nyílt megismerni Európa különböző tájainak viselkedésmódjait.
A könyv szerkezetileg Deé Nagy Anikónak az útinapló feljegyzéseiről szóló tanulmányával kezdődik, ezt követi a Teleki Sámuel által írt naplók két kötete, a végén pedig a felfedező életéből néhány személyesebb hangvételű bejegyzést találunk, majd bölcs intelmeket, amelyekre Teleki saját életfelfogását felépítette.
Lázok Klára szerint a naplóban számos helyen érezhető a később létrehozott Teleki Téka gondolatának megfogalmazódása, hiszen feljegyzőjük négyéves tanulmányútja során rengeteg könyvtárat látogatott meg, ahol mindent aprólékosan megfigyelt és leírt, beleértve gyakran a könyvtárosok viselkedését és felkészültségét is. Mindebből kitűnik, hogy Teleki Sámuel tudatosan készült a Téka létrehozására és igazi stratéga volt, hiszen utazásai során a leghozzáértőbb személyektől kért tanácsokat, véleményeket a könyvtárak és a könyvkiadás kapcsán. Egyed Emese azt is kiemelte, hogy Teleki Sámuel rendkívül tanulékony volt, érdekelte, hogyan kell könyvtárat építeni és tisztában volt azzal, mennyi érték rejlik a könyvkiadásban. A naplóba foglalt könyvvásárlási tapasztalatain keresztül pedig ez a kötet kiválóan bemutatja a 18. századi könyvbeszerzés és könyvszállítás jellegzetességeit és működését.
Azon véleményekre reflektálva, amelyek szerint Teleki Sámuel naplója nem tekinthető tipikusan peregrinációs típusú forrásnak Egyed Emese úgy reagált: inkább kiegészítő viszonyban van ez a napló a korszak tanulmányi utazásai során született feljegyzésekkel, de nem mehetünk el a tény mellett, hogy óriási információmennyiséggel szolgál a bemutatott periódusok és helyszínek tekintetében. Az azonban igaz, hogy nem magukon a tanulmányokon van a hangsúly, Teleki sokkal inkább a bejárt országok életmódját, mindennapjait, a kapcsolati hálók felismert működéseit jegyzi le, így nem közvetlenül a nagy egészre nyújt rálátást, hanem apró részleteken keresztül enged betekintést a társadalmi viszonyrendszerekbe. Négyéves megfigyeléseinek és elemzéseinek köszönhetően Teleki megfelelő rálátással pozícionálta önmagát a társadalomban. Az irodalomtörténész úgy fogalmazott: sok más korabeli naplóhoz hasonlóan ez is a jövőnek íródott, információs mezőként szolgál, ami által beleláthatunk a múltba.
(Borítóképen a könyvbemutató résztvevői, balról jobbra: Lázok Klára, H. Szabó Gyula és Egyed Emese. A fotó a szerző felvétele.)
