A rendezvényt Bodó Márta kiadói főszerkesztő nyitotta meg, aki mind a római katolikus nőszövetség elnöki minőségében, mind a Szent Mihály plébánia nevében köszöntötte a jelenlevőket, majd Ferencz Antal Kolozsvár-szentpéteri plébános, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója személyes hangnemben többek között elmondotta: „1969 rég volt. Feltörő emlékeim között ott van egy ember neve, Krisztian Bernárd professzoré. Tudtommal, ő végezte el az első szívátültetést, szívcserét. Lázban égett a világ. Két kérdést hallottam utána: hogy van a kicserélt szívű ember, valamint, hogy más ember lett-e a műtéten átesett személy? Ha a műtét előtt aggodalmaskodó szívű ember volt, a műtét után gondtalanul él-e? Időközben kiderült, ami amúgy is sejthető volt: a kicserélt szívű ember, új szívével is ugyanúgy élt lelke mélyén. Az elmúlt 53 év alatt sok víz lefolyt a Szamoson. A világ csaknem megfeledkezett Bernárd professzorról, azonban minden siker, minden eredmény maradandó. Ma is használják azt az orvosi gyakorlatot, amivel akkor egy ember életét megmentette e sebészi beavatkozás. De nem csak ez maradandó emlék: megmaradt az akkori húsvét is. Az ünnep vigíliáján, 53 évvel ezelőtt is Ezékiel próféta könyvéből olvasták Isten ígéretét: „Tiszta vizet hintek rátok, új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek”.
Most is ez a mi reményünk. Szükségünk van az új szívre. Különösen ma, a keserűség és a bizonytalanság, a megpróbáltatások napjainak árnyékában. A tanítványok a nagypénteki letargiából a Feltámadt Üdvözítő ismételt megjelenésére álltak talpra. Azt kívánom, hogy Gábor papbácsinak az »utánunk küldött«, vasárnapról-vasárnapra a Feltámadottról szóló, kezünkbe adott könyve is hozza meg a változást. Adjon új szívet ez a könyv sokunknak” – kívánta a kiadóigazgató lelkész.
Ferencz Antal, Bodó Márta és Jakab Gábor a könyvbemutatón (A SZERZŐ FELVÉTELE)
A szerző, Jakab Gábor felelevenítette a kötetet ajánló Juhász Ferenc miskolci plébánossal hosszú évek óta fennálló barátságát, aki a Vasár- és ünnepnapok homíliái szentmisét bevezető gondolatokkal. „Zárt ajtók” mögött – otthon – imádkozóknak című könyv ajánlásában egy merész megoldásnak tartja a könyvet. A továbbiakban az ajánlásból olvasott fel: „A Kolozsvár-kerekdombi plébános gyűjteményt állított össze vasárnapi szentmisék bevezető gondolataiból, olvasmányaiból és prédikációiból azok számára, akik nem tudnak részt venni a szentmisén (…), mindenkinek, aki szereti a könyvet, a betűt, az előre-hátra lapozást, akik olykor ölükbe ejtik, mert elszunyókálnak rajta, s aztán hosszan keresgélik, hol is van az a mondat, mit is jelent az a szó?”
Ezt követően Bodó Márta faggatta a szerzőt. Arról kérdezte, hogy az évek folyamán hogyan változott szónoklástudománya, homíliái, illetve szerinte hogyan kell napjainkban prédikálni. Jakab Gábor nyomatékosította, hogy Isten sajátos hangulatban szól a vasár- és ünnepnapi szentmiséken mind az egyénhez, mind a közösséghez. Majd rámutatott arra, hogy ez történik otthon, a lakásunkban, a „zárt ajtók mögött” is amikor betegség vagy más ok miatt nem tudunk, illetve nem szándékszunk részt venni az Oltáriszentség/Eucharisztia templomi ünneplésén. Valljuk be nagyon őszintén, manapság éppen az ilyenek, tehát az otthon maradottak vannak elsöprő többségben, akikhez viszont valamilyen formában az isteni szót ugyancsak el kellene juttatni. Nos, ez a kiadvány éppen egy ilyenfajta kezdeményezés szeretne lenni, egy pillanatra sem hagyva figyelmen kívül Péter apostol figyelmeztető szavait: „Aki beszél, az Isten szavait közvetítse!”.
Jakab Gábor határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy az igehirdetőnek a 21. században elsősorban vigasztalnia kell a ma emberét. Hiszen a közöny fojt meg mindent. Ebből kellene felébreszteni az emberiséget. Nem szabad a magunk eszmefuttatását, fülcsiklandozó érdekességeket tálalni, hanem kötelező hitelesen átadni Isten üzenetét. Tehát az igehirdetés szép, de nagy felelősséggel járó feladat – magyarázta, és rámutatott arra is, hogy a könyv mindennapjainak nélkülözhetetlen kincse.
