Kolozsvári ítélőtábla: túllépte hatáskörét a kormány

A kolozsvári ítélőtábla figyelemreméltó határozatot hozott egy perben, amelyben két kolozsvári ügyvéd kérte a veszélyhelyzet meghosszabbítását elrendelő 2021/531-es kormányhatározat érvénytelenítését: részben jóváhagyta a felperesek beadványát, és érvénytelenítette a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló kormányrendelet egyes szakaszai esetében azt az előírást, amely szerint csak védőoltást, koronavírustesztet, antigéngyorstesztet igazoló dokumentummal lehet részt venni a különféle rendezvényeken. Múlt heti, szerdai sajtótájékoztatóján Florin Cîţu miniszterelnök már bejelentette, hogy megfellebbezik ezt a döntést, és abban bíznak, hogy megnyerik a pert. A táblabíróság 2021/166-os polgári ítéletét az indoklással tegnap hozták nyilvánosságra és közölték az érintettekkel.

A Szabadság június 9-i lapszámában beszámoltunk a kolozsvári ítélőtábla még nem végleges döntéséről, amely ellen a közléstől számított 15 napon belül lehet tehát fellebbezni. Amint megírtuk, a kormány május 10-i 531-es határozatában döntött a veszélyhelyzet május 13-ától számított még 30 napos meghosszabbításáról Románia területén – azóta pedig további 30 nappal hosszabbították meg a veszélyhelyzetet június 12-étől. Közben az 580-as módosító és kiegészítő kormányhatározatban (amely június elsejétől lépett hatályba) bizonyos könnyítéseket fogadtak el a járványügyi korlátozó intézkedések nagyon hosszú sorában. Mivel az új koronavírusos megbetegedések száma jelentősen csökkent, a kormány lazításokról döntött. Amint arról korábban is beszámoltunk, engedélyezték például magánrendezvények (lakodalmak, keresztelők) szervezését, szabadtéri kulturális eseményeket, fedett pályás sporteseményeket, továbbá színházi előadásokon, koncerteken, filmevtítéseken is részt lehet venni, de zárt térben egyéb rendezvényeket – munkaügyi felkészítőket, értekezleteket – is tarthatnak.

Azonban mind a rendezvények megszervezése, mind az azokon való részvétel továbbra is bizonyos feltételekhez kötött, amelyeket a 2021/580-as kormányhatározatban részletesen felsorolnak. Például a jogszabály megszabja, hányan vehetnek részt szabadtéri, illetve zárt térben tartott eseményen; előírják adott esetben, hogy a terem befogadóképességének hány százaléka lehet elfoglalható. A létszámkorlátozás mellett sok esetben oltással vagy teszttel kapcsolatos feltételeket is teljesíteni kell. Például bizonyítani kell, hogy: legkevesebb 10 napja megkapták a koronavírus elleni oltás második dózisát; vagy átestek a fertőzésen legkevesebb 15 és legtöbb 90 napja; vagy 72 órásnál nem régebbi negatív eredményű PCR-teszttel, esetleg 24 órásnál nem régebbi negatív antigéngyorsteszttel rendelkeznek. Kapcza Mikolt és Marin Gabriel kolozsvári ügyvédek az említett kormányhatározatok kapcsán beadvánnyal fordultak az ítélőtáblához, amelyben a jogszabályok, valamint a teljes veszélyhelyzet megszüntetését kérték. Akkor érdeklődésünkre Kapcza Mikolt elmondta, elsősorban azért fordultak a bírósághoz beadványukkal, mert úgy vélték, a törvényi feltételek már nem teljesülnek: a jelenlegi helyzetet már nem lehet sem sürgősnek, sem előre nem láthatónak tekinteni, nem állnak már fenn a 2020/55-ös törvényben (intézkedések az új típusú koronavírus-járvány leküzdésére és megfékezésére) jelzett feltételek. Azt is sérelmezték, hogy nincsenek pontos kritériumok meghatározva arról, meddig kell lecsökkennie az esetszámnak ahhoz, hogy megszűnjön a veszélyhelyzet, de semmilyen tudományos tanulmány nincs arról sem, mennyire hatásosak a bevezetett szabályok, korlátozások – magyarázta az ügyvéd.

A kolozsvári ítélőtábla részben elfogadta az ügyvédek beadványát, és a kormányhatározatnak azokat az előírásait függesztette fel, amelyek bármilyen rendezvényen való részvételt az oltási igazolás vagy negatív teszt felmutatásához kötöttek. Ellenben megtartotta a létszámfeltételt, tehát a személyek számára vonatkozó korlátozásokat. Kapcza Mikolt szerint a határozat jelzésértékű abból a szempontból, hogy felhívja a figyelmet a diszkrimináció fennállására.

A június 15-én nyilvánosságra hozott indoklásában a bíróság részletesen elemzi és véleményezi a helyzetet, kitérve többek között arra: mennyire indokolt és törvényes a kormányhatározattal meghosszabbított veszélyhelyzet, kell-e igazolniuk a felpereseknek a magánélethez való joguk megsértésének fennállását, illetve ezt követően a keresetük támogatása érdekében a közérdek megsértését is… Alperesként ugyanis a kormány, valamint a belügyminisztérium arra is hivatkozott, hogy a felperesek nem bizonyították érdeküket a kormányhatározat érvénytelenítési kérelmének fenntartásában.

A bíróság megállapítja, hogy a közigazgatási bírósági törvény (2004/554-es törvény) valóban előírja, hogy magánszemélyek abban az esetben hivatkozhatnak a jogos közérdek védelmére, amennyiben az az egyéni érdekük megsértéséből, illetve jogaik megsértéséből származik. A jogos közérdeke ellenben olyan formában hivatkozható, miszerint a veszélyhelyzetet folyamatosan és egymás után meghosszabbító kormányhatározatok már nem jelentenek megfelelő eszközt a pandémia kezelésére, hanem ellenkezőleg, az alkotmányban előírt alapvető szabadságjogokat korlátoznak – ezek a korlátozások pedig már nem is indolkoltak a jelenlegi járványhelyzetben, és nem is arányosak az adott helyzettel. Sőt, a felperesek rámutattak, hogy egyéni szabadságjogaik sérülnek azáltal, hogy megakadályozzák belépésüket közterületekre, vagy feltételekhez kötik részvételüket sport- vagy kulturális rendezvényeken. A bíróság egy korábbi jogszabályra hivatkozott, amely szerint a kulturális és sporteseményeken való egyenlő részvétel joga, valamint az ilyen jellegű rendezvények helyét biztosító közterületre a belépés joga diszkriminációmentes kell legyen. Továbbá azt is megállapították, hogy nem várható el a felperesektől annak bizonyítása, miszerint megtagadták számukra a belépést valamely kulturális intézménybe vagy sporteseményre, amennyiben nem mutatták fel a kifogásolt kormányhatározatban felsorolt igazolásokat, mihelyt létezik a jogszabály maga, amely ezt a tiltást, megtagadást előírja. Ellentmondást állapított meg a bíróság abban is, hogy a kormány annak ellenére hosszabbította meg a veszélyhelyzetet vagy írt elő korlátozó intézkedéseket, hogy a járványügyi adatok már nem indokolták azt, és lévén hogy több mint egy év elteltével a helyzetet már nem lehet előre nem láthatónak, kiszámíthatatlannak tekinteni – ami a járvány kezdetekor még indokolta a sürgősségi, valamint később a vészhelyzetet.

A bíróság a 2020/55. számú törvényre (intézkedések az új típusú koronavírus-járvány leküzdésére és megfékezésére) is hivatkozik, megállapítva: a jogszabályban leszögezik, hogy a korlátozó intézkedéseknek lényegében ideigleneseknek, fokozatosaknak, a járvány súlyosságával arányosaknak kell lenniük annak érdekében, hogy elhárítsák az emberéletre közvetlenül veszélyt jelentő helyzeteket, mint amilyen a világjárvány is lehet, de diszkriminációmentesen és úgy kell eljárni, hogy az alapvető emberi jogokat ne sértsék. Erre való tekintettel tehát, a veszélyhelyzetet meghosszabbító határozatoknak potosan meg kell állapítaniuk a rendkívüli helyzetek időtartamát, olyan intézkedéseket, amelyek segítik a közösségeket a kockázati tényezők leküzdésében, az intézkedéseket pontosan meg kell határozni, valamint azt is, hogy kikre érvényesek, milyen intézmények felelősek az alkalmazásért, amelyek egyben azok betartását is követik. Ennek alapján a határozatban felsorolják a megengedett tevékenységeket, azok lebonyolítási feltételeit, az intézkedések tehát különböző tevékenységek korlátozására, illetve megtiltására vonatkoznak, továbbá a létszám korlátozására. A bíróság felfigyelt arra az előírásra, hogy adott sporteseményre csak oltási igazolással vagy úgy lehet bemenni, ha a rendezvény helyszínén beoltatják magukat – ami már ellentmond a törvényben megfogalmazottaknak. Hasonló kötelező oltási előírást figyeltek meg például a különböző vendéglátóegységek vagy sporttermek működési feltételeinél is, adott helyzetben.

Megjegyzik az ítélet indoklásában, hogy Romániában a védőoltás nem kötelező, ilyen értelemben nem fogadtak el erről szóló törvényt – ennek ellenére a kormány olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek a be nem oltott személyek kirekesztéséhez vezetnek egyes sport-, kulturális vagy más társadalmi tevékenységek esetében.

Arra is felfigyeltek, hogy a felsorolt számos tevékenység közül csupán három esetben fogadják el a negatív PCR-tesztet vagy a negatív antigéngyorstesztet – azonban ezekben a helyzetekben is végül oda jutnak, hogy a rendezvényeken részt venni szándékozók kénytelenek lesznek magukat beoltatni.

A védőoltás vitathatatlan előnye ellenére sokan vannak olyanok, akik egészségügyi vagy vallásos okokból nem tudják, nem akarják magukat beoltatni, következésképpen eleve ki lesznek zárva számos kulturális, sport- vagy valamilyen közösségi rendezvényről, a kormányhatározat előírásai miatt – állapítja meg a bíróság az indoklásában. A negatív PCR-teszt, valamint negatív antigéngyorsteszt kapcsán a bíróság megjegyzi, hogy a kormányhatározat elfogadásakor Romániában a nettó átlagbér körülbelül 3500 lej volt, és ennél jóval kevesebb a minimálbér összege, ugyanakkor nagyon sokan csak minimálbért vagy ennél is kisebb jövedelmet kapnak, amelyből meg kell élniük. Az említett teszteket csak engedélyezett laboratóriumokban végzik, mégpedig nem ingyen – ebből kifolyólag nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak a tesztelést, tehát ismét abba a helyzetbe kerülnek, hogy kénytelenek lesznek inkább beoltatni magukat, hiszen a védőoltás ingyenes.

A táblabíróság az ítéletében úgy véli, az ismétlődő kormányhatározatokkal tualjdonképpen állandósítják ezt a helyzetet, amelynek ideiglenesnek kellene lennie, és a kényszerítés eszközéhez folyamodnak vele. A határozatokkal pedig valójában törvényt helyettesítenének és a védőoltást tennék kötelezővé általa a lakosság számára.

Az alkotmány 34. szakasza garantálja az egészség védelmét, az állam pedig köteles intézkedéseket hozni a közegészség biztosítására, az orvosi ellátás gyakorlását és egyéb egészségügyi intézkedéseket törvények révén kell szabályozni. Azt is megemlítik az indoklásban, hogy nem létezik még olyan tanulmány, amely az említett kirekesztő intézkedések szükségességét indokolttá tenné. Úgy vélik – és ezt a megfelelő előírásokkal alá is támasztják –, a kormányhatározatnak számos előírása joggal való visszaélés, amelynek célja már messze nem az egészség védelme, hanem a védőoltásra való kötelezés, hiszen olyan esetek is vannak a jogszabályban, amikor nem elegendő a negatív teszt felmutatása, hanem csak az oltásigazolás.

Szintén a szabadságjo­gok megsértésének ítélték a kormányhatározat azon előírását, amely szabályozta és korlátozta az iskolai ünnepségeken való részvételt: ez esetben is kötelezővé tették az oltást vagy a teszt felmutatását, holott – vélik az indoklásban – olyan családta­gokról van szó, akik együtt élnek az illető diákkal.

Mindezek az előírások, valamint a látszólag semleges gyakorlatok, intézkedések valójában hátrányos helyzetbe hozzák és diszkriminálják a be nem oltott személyeket, akik jelen pillanatban az ország lakosságának a többségét alkotják. A törvény a kormányt arra kötelezi, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek nem diszkriminatívak, nem sértenek más jogokat, tiszteletben tartják az egyenlőség, valamint hasonló helyzetekben az egyenlő jogi bánásmód elvét. A kormányhatározatnak tehát összhangban kell lennie a rendeletekkel, törvényekkel és Románia alkotmányával – összegzik az indoklásban.

Jelen esetben azonban a kormány határozata mindezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, túllépi törvényes hatáskörét, valamint az állampolgá­rok jogait és szabadságjogait, indokolatlanul korlátozva egyes állampolgári jogok gyakorlását, túlhaladva az eredeti célon, amely a lakosság egészségének a megvédése. Az alkotmánybíróság egyik határozatára is hivatkoznak, amely szerint az emberek a törvény és a hatóságok előtt egyenlőek, bármiféle kiváltság és megkülönböztetés nélkül – az egyenlőség elvének mellőzése bármiféle indokolatlan kiváltságot, előnyt alkotmányellenessé tesz.

Végül leszögezik, hogy a közigazgatási bíróságok nem az alkotmányosságot, hanem a közigazgatási vagy államigazgatási iratok törvényességét, valamint a törvénytelen rendelkezések kiküszöbölését felügyelik.