Tavaly év végén egy jogegységesítési határozat született a legfelsőbb bíróságon, amely a héten jelent meg a hivatalos közlönyben. Ennek értelmében a legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a restitúciós perekben ezentúl nem számít, hogy a visszakövetelt iskolai épületeknek nem volt különálló jogi személyiségük (a határozat szerint ez irreleváns), ha a telekkönyvben nem a püspökség szerepel tulajdonosként, akkor az egyházak nem kaphatják vissza az ingatlant, hacsak nem bizonyítják „közvetlen bizonyítékokkal”, hogy az ő tulajdonuk volt és hozzájuk tartozott a telekkönyvbe beírt entitás. A bíróság határozata alapítványokat is emleget, ami jelzi, hogy a Római Katolikus Státus is hasonló helyzetben van. A bírák szerint tehát ha egy iskolát elvettek az iskolától(sic!), akkor az nem szolgáltatható vissza még ha a telekkönyvben úgy szerepel, hogy evangéliumi református kollégium. Ugye a per tárgya az, hogy mégis kié az az iskola, erre már az állam nem hajlandó válaszolni, holott az elkobzási rendeletben utalás történt az egyházakra. A gyulafehérvári Battyhaneum körüli érvelés is elég hajmeresztő, hiszen a bírák abba kapaszkodtak korábban, hogy Batthyány Ignác püspök Erdélyre hagyta volna az épületet, holott a „provinciae Transilvania” egyértelmű, hogy az erdélyi római katolikus püspökséget (egyháztartományt) jelöli.
A jogegységesítési határozat az Erdélyi Református Egyházkerület és a restitúciós bizottság közötti perek kapcsán született, hiszen a bíróságok eltérően ítélték meg az eseteket. Volt olyan bíróság, amely elfogadta az egyház érvelését, miszerint az iskoláknak nem volt önálló jogi személyiségük, ezért az egyház tulajdonai voltak. A jogegységesítési határozat vélhetően nehezíteni fogja a restitúciós folyamatot, bár a fordulat már a Székely Mikó Kollégium ügye után is észlelhető volt, így az EREK és a bizottság közötti perekben születtek már korábban az egyház számára kedvezőtlen ítéletek, például Nagyenyeden.
Nem lep meg senkit, hogy a legfelsőbb bíróság egy ilyen jogegységesítési határozatot hozott, ami elméletileg kötelező, de más esetekben például nem tekintik kötelezőnek. A jogszabályok szerint ugyanis a közlönyben megjelent ilyen határozatok kötelezőek, de előfordulhat simán, hogy egyes bírák eltekintenek ettől, gyakorló jogászok szerint volt már erre példa más jellegű perekben. Valami azonban mégis azt sejteti, hogy ebben az esetben nem fognak eltekinteni a jogegységesítési határozattól. Egy ismerősöm mesélte, hogy más, egészen hajmeresztő történetek is vannak a bíróságokon, ahol most már az is elfogadott, hogy egy magisztrátus asszisztens indokoljon meg egy jogerős ítéletet a bíró helyett, holott ez alkotmányellenes. De a bírák elfogadtak erről egy belső szabályzatot, amivel felülírták az alkotmányt. Szép, mondhatnánk, csak hol van itt a jogállamiság.
Szintén tegnap bejárta a sajtót az a hír, hogy a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárást indított Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester ellen, akit hivatali visszaéléssel gyanúsít amiatt, hogy egy ügyvédi irodával kötött több szerződést, hogy képviseljék a hivatal peres ügyeit, noha a hivatalnak van jogi osztálya. Romániában ez azonban igen elterjedt gyakorlat, mert a hivatalok és más állami intézmények jogi osztályai annyira silányak, és nem vállalnak felelősséget semmiért, hogy sok intézmény szükségesnek látja ügyvédi irodák felbérlését, ha azt akarja, hogy legyen esélye megnyerni ezeket a sokszor vagyoni tárgyú pereket. Ilyen alapon tucatnyi intézményvezető ellen lehetne indítani bűnvádi eljárást. Ez is jól mutatja, hogy egyes korrupcióellenes ügyészségek mennyire „komoly” ügyekkel foglalkoznak újfent a gumicsont hivatali visszaélés cikkelyre hivatkozva.
Borítókép: A nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium (bethlengabor.ro)
