„Többször megkérdezték tőlem, miért emlékezünk meg minden évben a Holokauszt napjáról, mert úgy vélték, ennek nincs semmi értelme. Erre azt szoktam válaszolni, hogy egy ilyen rettenetes tragédiát nem szabad elfelejteni, az embereket emlékeztetni kell arra, ami történt. Különösen aktuális ez a mostani kontextusban” – kezdte a holokauszt kolozsvári áldozataira emlékezést Dorel Ornescu, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke. Ezt követően öt holokauszt-túlélő és egy holokauszt áldozat rokona meggyújtotta azt a hat gyertyát, ami a második világháború alatt legyilkolt hatmillió zsidónak állít emléket.
„Az itt jelenlevő holokauszt-túlélők arra buzdítanak minket, fiatalokat, soha ne feledjük el a holokauszt áldozatait. Több ezer zsidó lakosra emlékezünk, akiket ezelőtt nyolcvankét évvel elhurcoltak otthonaikból, majd a lágerekben legyilkoltak” – kezdte beszédét Silvian Horn, a Bukaresti Zsidó Hitközség pár nappal ezelőtt megválasztott elnöke.
„A második világháború során otthonaikból elhurcolt zsidók többsége számára nem volt visszaút. Erdély egyik nevezetes közösségét tönkretette a politikává változtatott gyűlölet egy olyan időszakban, amikor a gyűlölet volt a normális. A nagy tragédiák soha nem egyik percről a másikra következnek be, ezeket előkészítette a nyilvános diskurzus” – fogalmazott Silvian Horn. Hozzátette: az utóbbi években, a világban több helyen tapasztalhattuk az antiszemitizmus aggasztó előretörését, akár új formákban is. Rámutatott: a holokauszt-áldozatokra való megemlékezés nem csak felelősségvállalás a jelen és a jövő iránt, hanem antiszemitizmus elleni cselekedet is.
A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének egyik vezetőségi tagja, Rudi Marcovici is a holokausztra való emlékezés fontosságát hangsúlyozta. Andrei Andercuț metropolita arra figyelmeztetett: éljünk Isten parancsa szerint, azaz szeressük egymást, és soha ne engedjük meg, hogy hasonló történelmi esemény újra bekövetkezzen.
„Nyolcvankét esztendő telt el azóta, hogy Kolozsvárról és környékéről mintegy tizennyolcezer zsidó testvérünket kiszakították otthonaikból, családjuk köréből, megszokott életükből, és elindították Auschwitz felé. A történelem egyik legfájdalmasabb tanulsága éppen az, hogy az ember milyen mélységekbe tud zuhanni, amikor elveszíti embertársában az embert. Amikor a gyűlölet erősebbé válik az irgalomnál, az ideológia erősebbé az igazságnál, a félelem erősebbé a szeretetnél. És mégis, amikor a legsötétebb időkre emlékezünk, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik a sötétségben világosságként álltak helyt. Ezen a helyen különös tisztelettel gondolhatunk a néhai Járosi Andorra, a kolozsvári evangélikus egyház egykori esperesére, akinek neve ma már nemcsak egyháztörténeti emlékezetünk része, hanem az emberi helytállás és bátorság példája is. Ő azon kevesek közé tartozott, akik a rettenet idején sem hallgattak, hanem hitükből fakadóan cselekedtek. Számos üldözött zsidó család megmentésében vállalt szerepet, és ezért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz a Világ Igaza címmel tüntette ki” – mondta Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviselője.
„Most nemcsak erre a tragédiára emlékezünk, hanem arra a közösségre is, amely hozzájárult ezen város lelki, oktatási és gazdasági fejlődéséhez. Az emlékezés erkölcsi kötelességünk. Elutasítunk minden gyűlöletet, diszkriminációt. Az évszázadok során az itteni közösségek megtanulták, hogy túlélés csak akkor lehetséges, ha mindenki megőrzi kultúráját, nyelvét és erkölcsi értékeit. A történelem és az emlékezés számunka nem teher, hanem erőforrás. A holokauszt-áldozatok nem akartak történelmi személyiségekké válni. Ők csak élni akartak” – mutatott rá Gáspár Károly református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület nevében.
Traian Coste, a görög-katolikus egyház képviseletében arra kérte az egybegyűlteket, hogy mindig tegyenek jót. Flaviu Udrea, Kolozs megye alprefektusa úgy fogalmazott, a deportálás nemcsak történelmi tény, hanem nyílt seb a város szívén még akkor is, ha azóta több mint nyolc évtized telt el.
„Emlékezzünk azokra, akiktől kegyetlenül elvették a holnap reményét, és akiknek a bátorsága, tartása és embersége még a legsötétebb időkben is fényt hozott. Tartozunk a jövő generációjának is azzal, hogy soha nem hagyjuk elnémulni a történelem súlyos tanulságát. A 20. század borzalmai soha többé nem ismétlődhetnek meg. Ez a feladat nem csak a múlté és a jelené, hanem a jövőé is” – mutatott rá Oláh Emese alpolgármester.
„Feledni nem csupán veszélyes, hanem sértő is. Elfelejteni a halottakat azt jelenti, újfent megöljük őket. A mai napon mártírjainkra emlékezünk, a többes szám különösen indokolt, mivel az innen elhurcolt áldozatok többsége magyar volt. A 18 ezer kolozsvári zsidóság jogfosztása, elpusztítása számunkra egyetemes nemzeti tragédia is” – mondta Mile Balázs magyar konzul a megemlékezésen, amely a Mazel Tov zenekar műsorával zárult.
A megemlékezésen készült fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.
