Gaal György: együtt kell élni és növekedni a várossal
Demeter László örömmel közölte, hogy a 2006-ban Erdővidék központjában, Háromszék legkisebb városában, Baróton létrehozott könyvkiadó adhatta ki Kolozsvár történelmi városkalauzának legutóbbi két, illetve román nyelvű változatát. A kiadó igazgatója egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy úgyszintén a Tortománál jelent meg nemrég Jakab Elek Kolozsvár története (I–VI.) című hasonmás – bibliofil és egyszerű – kiadása, amelyet a kincses város történetének eddigi legátfogóbb munkájaként tartanak számon, és megkerülhetetlen alapmű mindazok számára, akik Kolozsvár történetét szeretnék kutatni.
Gaal György legfrissebb, a korábbiakhoz képest még inkább – a KMN idei jelszavával élve – „kikerekedett” kötetét Benkő Levente újabb „telitalálatnak” nevezte, hangsúlyozva, hogy a könyv és szerzőjének kalauzolásával bárhova könnyen el lehet jutni a kincses városban, és a kiadványból megtudhatók a Kolozsvár történetével kapcsolatos legfontosabb információk, megismerhetők a város legfőbb utcái, épületei, nevezetességei. De vajon mi késztette Gaal Györgyöt – akit sokan Kolozsvár szerelmesének tartanak – arra, hogy gyakorlatilag egész élete, munkássága a város történetének kutatásáról, széleskörű megismertetéséről szóljon? – tette fel a kérdést a beszélgetést moderáló történész-újságíró a szerzőnek.
„Ehhez együtt kell élni és növekedni a várossal” – hangzott el a szerző válasza. Ebben pedig szerepet játszottak a Kolozsvárhoz kapcsolódó családi kötelékek, főleg anyai részről, akárcsak az, hogy évtizedeken keresztül személyesen követhette a város fejlődését különböző korszakokon át. Szükséges továbbá még a történelmi érdeklődés, illetve annak a tudatosítása, hogy minduntalan elpusztul valami, a magyar közösség múltjához kapcsolódó érték a városból. Legelőször a Házsongárdi temetőben tapasztalta meg mindezt, amikor szemmel láthatóan tűntek el Erdély panteonjából a régi síremlékek, valamint a kommunizmus alatt a Hóstát tervszerű felszámolásakor. Napról napra látta a pusztítást, és úgy érezte, hogy ezeknek az épületeknek a nyomát meg kell örökíteni, így utcáról utcára, házról házra járva dokumentálni próbálta a szóban forgó helyszíneket. Gaal György meggyőződése, hogy mielőtt még örökre elvesznének ezek az értékek, maradandóvá kell tenni azokat. Ráadásul köztudottan az ez idáig megjelent hasonló „útikönyvek” elsősorban román szempontok szerint mutatták be a város történetét, amelyekből kihagyták a magyar vonatkozásokat. Mindezeknek a felismerése késztette arra, hogy a kilencvenes évek elején eleget tegyen Kántor Lajos irodalomtörténész felkérésének, és megírja a jelenlegi városkalauz „magját”, amely 1992-ben jelent meg a Korunk kiadásában Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz, Vincze Zoltán történész bevezetőjével és az archív képek mellett László Miklós fotóival illusztrálva. Ezt követően 2001-ben újabb kiadás jelent meg a Polis Könyvkiadó gondozásában Kolozsvár. Milleniumi kalauz címmel, majd 2011-ben, illetve 2021-ben az előbbi két könyv átdolgozott és bővített változata Kolozsvár történelmi városkalauz címmel a Tortoma Könyvkiadónál.
A legújabb kiadás a korábbihoz képest mind tartalmilag, mind pedig képileg tartalmazza az utóbbi tíz évben a város fejlődésében bekövetkezett változásokat, például a szerző kibővítette a település történeti kronológiáját 2010-től napjainkig. A könyvben továbbra is helyet kap az utcanévmutató a jelenlegi és korábbi utcanevekkel, valamint a hagyományos magyar utcanevek és mai hivatalos elnevezésük, szándékosan kihagyták viszont a fontosabb közhasznú címek és telefonszámokról szóló fejezetet, amelynek közlését az adott körülmények között már okafogyottnak tartottak. A városrészeket bemutató minden fejezet előtt kis térképvázlat – amelyen be vannak jelölve az adott helyszínen szereplő fontosabb épületek – segíti az olvasót a könnyebb eligazodásban.
László Miklós fényképész eddig négy képanyagot készített a kötethez, hiszen 1992-től folyamatos változásokon esett át a város, sok épület és utca megújult, mindezt pedig képileg is meg kellett örökíteni. A korábbi fotók fekete-fehérek voltak, míg az utóbbi két kiadványban megjelenők már színesek. Elmondása szerint sokszor ki kellett várni a fotózáshoz a megfelelő pillanatot, ami akár több hónapot is igénybe vett, ehhez a legideálisabbnak április bizonyult, amikor még csak rügyeztek a fák. László Miklós felhívta a figyelmet a kötet román nyelvű kiadására is, amely ugyan román vonatkozásokat is tartalmaz, a terjesztése – a kiadó igazgatójának elmondása szerint – mindeddig nehézkésnek bizonyult.
Demeter László hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a többség magyar szempontok szerint is megismerje az erdélyi települések történetét. A Tortoma Könyvkiadó célja, hogy az Útikönyvek sorozatával az erdélyi városok és kistérségek turisztikai, történelmi és néprajzi értékeit mutassa be az érdeklődőknek. De nemcsak Erdélyben gondolkodnak, hanem nyitni szeretnének az egész Kárpát-medencére, így a Kassáról megjelent városkalauz szlovák nyelvű fordítását is tervezik, akárcsak a most előkészületben lévő Pozsonyról szóló kötet esetében. A könyvbemutatón felvetődött a Kolozsvár városkalauz esetleges angol nyelvű fordításának, illetve világhálós hozzáférhetőségének a lehetősége is, amitől sem a szerző, sem a kiadó nem zárkózott el, hiszen közös cél múltunk minél szélesebb körben történő hiteles megismertetése.
(Borítókép: A könyvbemutató résztvevői balról jobbra – Demeter László, Benkő Levente, Gaal György és László Miklós. Fotó: KMN/Deák Anita)
