Az est műsorát a Marosvásárhelyről Budapestre áttelepedett Vass András vezényelte. Klasszikus művekről lévén szó, erőltetettnek éreztem a zenekart nagy hévvel, szenvedélyesen átölelő széles mozdulatait, viszont a zenészekkel elért művészi megoldásai, a jó tempók, a színes dinamikai árnyalatok, a jól adagolt crescendókkal felépített robbanó csúcspontok, a lírai finomságok és a drámai csattanók elérték céljukat: megérintették a hallgatók lelkét és a művek szépségét ragyogtatták.
Vass András karmester
Ludwig van Beethoven (1770–1827) egyetlen operáját, a Fideliót – amelyet Jean Nicolas Bouilly Leonóra, avagy a hitvesi szerelem című drámája ihletett – kilencévi küzdelmekkel teli útkeresés előzte meg. Hosszas próbálkozások után operájához is nem kevesebb mint négy nyitányt írt, ebből három a Leonóra-nyitány címet viseli, a negyedik az opera felvonásait megelőző Fidelio-nyitány. Koncertformában a 3. Leonóra-nyitányt (op. 72b) tűzik leggyakrabban műsorra, ezen az estén is ez a mű csendült fel a hangverseny nyitószámaként. Az opera címszereplője a hős lelkű szerelmes asszony példaképe, aki megmenti ártatlanul bebörtönzött férjét. A nyitány nem követi az opera cselekményét, csupán a történtek érzelmi vetületét, a lelki fájdalmat, a szerelmes vallomásként vállalt harcias küzdelmet és a szabadulás boldogságát hangsúlyozza. Vass András az érzelmi kontrasztok érzékelésére a legárnyaltabb pianissimo-fortissimo váltásokra összpontosított, az oboa-, fuvola-, klarinét- és fagottszólók által színesített vonóskari feszültségeket a fokozatosan felépített érzelmi crescendókkal a kirobbanó csúcspontokra vezette. Amíg a színpad mögül felhangzó trombitaszignál a szabadulásnak még csupán a reményét keltette, a virtuóz finálé csattanó ereje már az igazság győzelmét, a szabadság boldogságát hirdette.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) szimfonikus műveiben lépten-nyomon felötlik az énekszerűség, énekhangra komponált műveiben pedig az énekeseknek sokszor instrumentális nehézségű áriákkal kell megküzdeniük. A zseni Mozart mindig tudta, hogy milyen hangszereket társítson ahhoz, hogy a fülnek kellemes összhangot érjen el. Ch’io mi scordi di te? című koncertáriájában finom zenekari kíséretet és fényes obligát zongoraszólamot rendelt a színekben és hangulatokban szárnyaló „szerelmes dalhoz”, oly módon, hogy minden a legtermészetesebbnek és könnyűnek tűnjön, még akkor is, ha a zeneszövetet nehéz technikai kihívásokkal tűzdelte meg. Martina Rüping (szoprán) kellemes tónusú hangjával könnyedén váltott drámai erőről a lágy líraira, miközben hangulatos párbeszédet folytatott a versenymű nehézségű zongoraszólammal. Karola Theill ragyogó technikájával méltó partnernek bizonyult. Vass András a zenekari kíséretet érzéssel simította az ária főszereplőinek hangulatokban változatos szólamához. Martina Rüping a ráadásként tolmácsolt, Mozart Nehmt meinen Dank (K. 383) zenekari kíséretes, könnyed hangvételű, oboa-, fagott- és fuvola-párbeszédekben gazdag koncertáriáját a közönség lelkesen tapsolta.
Martina Rüping és Karola Theill
Mozart idejében szokás volt, hogy a (szabadtéri) szerenádok vagy divertimentók tolmácsolói a művek előadásának színhelyére meneteljenek. Valószínű, hogy Mozart e célból írhatta az 1. D-dúr indulót (KV. 335/ 320a) a nagy D-dúr Szerenád bevezető tételeként. A felhőtlen, játékos könnyedségű 1. D-dúr induló a péntek esti hangverseny üde színfoltja volt.
Joseph Haydn (1732–1809) 86. D-dúr „párizsi” szimfóniáját (Hob. I:86) a híres párizsi hangversenyrendező társaság, a Concerts de la Loge Olimpique megrendelésére írta, innen a „párizsi” alcím. A szimfónia lassú bevezetője 21 ütemnyi békésen szemlélődő „udvari muzsika” hatását kelti, amit pezsgő életérzéstől sugárzó száguldó zene vált fel. Capriccio tétele némi titokzatosságot rejt, elegáns-szomorú dallamszövetében az áriaszerű dallamok szépsége tündököl. Harmadik tétele a parókás kastélyünnepek eleganciáját hordozza, kamarajellegű Ländler-betétje a könnyed lejtésű tánc örömét sugározza. A finálé igazi boldogságzene, amelyben felötlik Haydn jól ismert pajkos jókedve, huncut játékossága, kedves humora.
Ezen az estén a bécsi klasszikusok zenéje örömöt lopott a közönség szívébe, mert Beethoven hitvesi hűségről és a szabadság győzelméről szóló nyitánya, Mozart koncertáriájának szerelmes vallomása és indulójának játékossága, valamint Haydn életszeretettől ragyogó szimfóniájának boldogságzenéje optimizmust, lelki békét sugárzott.
Borítóképen filharmonikusaink első november-esti hangversenye. Fotók: Cristina Rădulescu
