Schuller Rudi
„Mondják sőt írja az histoire de la musique / encyclopédie de la pléiade egyébként / kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt / lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki / franciául nem értené szívesen magyarra né- / metre vagy románra fordítja azt a részt”. Schuller Rudi Kolozsvár egyik legendája volt, bár gondolom, ma már kevesen emlékeznek rá. Kányádi Andris hozzá járt, de már a bátyja, Sándor is, Kiss Csaba, Székely János Jenő, Tánczos Vilmos. Pedagógiai zseni volt, holott Székely János szerint megsértődött, amikor A nyugati hadtest szerzője azt mondta neki, az ő zsenije inkább pedagógiai, mint írói. Én egyetlenegyszer találkoztam vele.
Állítólag úgy vették fel az egyetemre, hogy Zolnai Béla Schillernek ejtette a nevét, mire Rudi azt válaszolta, még csak Schuller. Jánosi János emlékirataiban is megjelenik, a régi nagy gárda minden tagja ismerte Szilágyi Júliától Szilágyi Istvánig. Elképesztően művelt ember volt, nekem Kálvinról beszélt kissé arrogánsan, TERMÉSZETESEN tudott beszélni és beszélgetni irodalomról, zenéről, filozófiáról, történelemről. Arisztokrata származása miatt nem lehetett jó káder, ki is rúgták az egyetemről. Egy kis utcában lakott a Sétatér mellett, és néhány regény kéziratát hagyta maga után.
Kibédi László
„Azt tapasztalom, / Hogy a valóság pesszimisztikus. / Itt mindig a legrosszabb hírek és / Legaljasabb gyanúk szoktak beválni. / Hisz lényegében ezt is tudtam én, / Mindig is tudtam, hogy nem menthető meg.” Ez Kibédi László egyik jellemző replikája a Mórok című Székely János drámából, és olyan, mintha Székely János mondaná. A darab egyébként remek, László nem „szócső”, csak valahogy oda jut el, ahová a Szempontok az illúziótlan gondolkodáshoz írója: az ember olyan, mint az állat, a valóság mindig a lehető legrosszabb lehetőség. Eleinte bármit megtenne a kisebbségért, később rájön, hogy a diktatúrával nem lehet alkudozni.
Kibédit Szabédinek olvasták, nyilván ő is volt a modell, de csak MODELL: mindig veszélyes szeretett mesterünket ráolvasni egy irodalmi alakra, pláne veszélyes saját balhiteink miatt megharagudni egy dráma szereplőjére. A kismagyar nyilvánosságban természetesen mindkettő előfordult, szegény Láng Gusztáv hosszú tanulmányban magyarázta, hogyan is kell irodalmi művet olvasni.
Kibédi László értelmes és önáltató ember a kolozsvári magyar egyetem felszámolása körüli időkből. Sorsa a párhuzamos dráma (a Mórok két dráma voltaképpen) Husszein sorsával egyezik – Kolozsvárt Csíky András játszotta mindkettőt a rá jellemző idegértelemmel.
