Búzásbocsárd Balázsfalvától mintegy tíz kilométerre fekvő, vegyes lakosságú település, ahol közel négyszáz magyar él, zömében reformátusok. Az ünnepség alkalmából zsúfolásig megtelt a falu közepén egy domb tetején elhelyezkedő, karcsú és fenséges kis templom, hiszen a helybéliek sorát megyei vallási és politikai vezetők, illetve a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanárai és diákjai gyarapították.
Az új lelkész átvette a gyülekezet szimbólumait
Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye újonnan megválasztott esperese, egy Nehémiás-idézettel arra biztatta a fiatal lelkipásztort, hogy a babiloni fogságból visszatérőkhöz hasonlóan, akik Isten segítségével felépítették Jeruzsálem védőbástyáit, ő is bátran álljon a kőfalakra és úgy tevékenykedjen, hogy a búzásbocsárdi egyház kőfalán se lehessen semmilyen rést verni.
Szabó László lelkipásztor, aki alapigéjét János evangéliumából merítette, rámutatott: számára szolgálni annyit tesz, mint Istenbe kapaszkodva élni és tevékenykedni, miként a szőlővessző a szőlőtőre támaszkodik, hiszen csak így lesz bőséges gyümölcstermés a közösségben.
Gábor Ferenc egyházmegyei főjegyző jó tanácsok kíséretében átadta a gyülekezet szimbólumait: a Bibliát, a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét, majd a jelenlevő lelkipásztorok megáldották az immár beiktatott lelkészt.
Az ünnepség második felében a kiváló, búzásbocsárdi születésű, az enyedi kollégiumban tevékenykedő tudós professzorról, Herepei Károlyról emlékeztek meg az egybegyűltek, konferált Gudor Kund Botond gyulafehérvári lelkipásztor, volt esperes, egyetemi tanár.
Köszöntőjében Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója kiemelte: az iskola minden meghívásnak, felkérésnek eleget tesz, a tanárok és a diákok elmennek olyan eseményekre, ahol megemlékeznek a jeles elődökről. „Ezek az események bennünket is megerősítenek, a kollégiumot és a diákokat, akik ilyen példákból tanulva továbbviszik az értékeket”. Az igazgatónő kihangsúlyozta: a kollégium szellemisége túllép a város falain, erős bástyája a környék magyarságának és ameddig ez áll, a magyarság is megmarad a dél-erdélyi szórványban.
Dudás Levente bázeli orvos, Herepei-leszármazott, röviden ismertette a család történetét és a Bod Péterhez, a Thoroczkay családhoz illetve a Benedek Elekhez fűződő szálakat, de felemlített néhány anekdotát is Herepei Károlyról.
Herepei Károlyra emlékezni öröm és büszkeség
Zakariás Zoltán hazai parlamenti képviselő, akinek Herepei Károly a szépapja volt, elmondta: az emlékezésen két érzés kerítette hatalmába, az öröm és a büszkeség. Örül annak, hogy már gyermekkorában meséltek neki a híres ősről, aki „olyan nyomot hagyott, amelyre méltán büszkék lehetünk”.
Herepei Károly dédunokája, a nagyváradi Dudásné Tomcsik Ilona, felolvasta Áprily Lajos Búcsú a havastól című versét, amelyben a költő Herepeinek állított emléket.
A műsor Gudor Botond lelkipásztor előadásával folytatódott, amelyben részletesen bemutatta Herepei Károly életét és munkásságát.
Az előadást követően leleplezték Herepei Károly emléktábláját, amelyet Lőrincz Konrád esperes áldott meg. A gyülekezetet köszöntötte Gudor András egykori búzásbocsárdi lelkipásztor is. A köszöntő beszédeket a Bethlen Gábor Kollégium kórusának fellépése színesítette, vezényelt Szabó Zsombor zenetanár, kórusvezető, szavalt Rostás Angéla tizenegyedikes tanítóképzős diáklány.
Megkoszorúzták a felújított Herepei síremlékeket
Az ünnepség az ótemetőben található, frissen felújított Herepei síremlékek megkoszorúzásával folytatódott.
Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, elmondta: az új lelkipásztor, Szabó László, már a kezdet kezdetén közösségmentő feladatot karolt fel azáltal, hogy elvállalta a búzásbocsárdi és a balázsfalvi gyerekek kisbusszal történő napi szállítását Magyarpéterfalvára, így az itteni gyerekeknek ismét lehetőségük van magyar iskolában tanulni.
Legvégül Dudás Levente röviden felvázolta az ótemetőben található sírok felújításának történetét és ismertette az itt nyugvó személyek kilétét. Mint ismeretes, Herepei Károly fekete márvány övezte sírja ma a nagyenyedi temető tanári sírkertjének legmagasabb pontján van (a sír felirata: Herepei V. Károly Bethlen-kollégiumi tanár, 1848/9. honvédhadnagy, 1817-1906). A búzásbocsárdi ótemetőben Herepei Károly szülei vannak eltemetve, a sírokat Gere István és Kiss Zoltán restaurálta, Dudás Levente és a Herepei család jóvoltából.
A tartalmas ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
Herepei Károly professzor, Erdély úttörő régész-geológusa
Gudor Botond lelkész, egyetemi tanár jóvoltából, az ünnepségen részletes betekintést nyerhettünk Herepei Károly életútjába és munkásságába.
A kiváló reformkori tudós-tanár 1817-ben a helyi lelkészcsalád gyermekeként Búzásbocsárdon született. Önmagáról állította a P. Szathmáry Károlyhoz írott levelében, hogy 1817. szeptember 1-én született „épp azon az ominózus napon, melyen Ferenc császár Nagyenyeden járt”.
Herepei tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban folytatta. Az 1848-1849-es forradalomban tüzér és utászhadnagyként harcolt és sebesült meg a borgóprundi csatában, amikor Bem az Erdélyre törő osztrák hadsereget sikeresen Bukovinába űzte.
Herepei tanári tevékenységét a következőképp jellemezte Gudor Botond: „A gimnázium matematika, történelem, természetrajz és kémiatanára még a régi – Brassai Sámuelhez hasonló – tudós nemzedék utolsók közötti polihisztora volt. Enyedre hozta a felvidéki Selmecbánya iskoláinak szellemiségét is. Kiemelkedő szintű pedagógiája jelentős sikereket könyvelhetett el. Matematikai feladatait deduktív módszerrel vezette be, néha ingerülten is, ha a diákok nem értették a sűrűn teleírt táblák levezetéseit. A kémiai labor nagy robbanásai az enyedi kísérleti fizika és kémia utolsó enyedi doyenjévé tették. A robbanások ősi életféltéssel töltötték el a diákokat, hiszen a robbanássorozatok csatazajra emlékeztettek, és egyáltalán nem voltak biztonságosak. Az igazi hatást azonban az érdeklődés felkeltésében érte el. A tárgyi látáson túl a hálás utókor, egyfajta Herepei látásnak nevezte azt, ami képes volt a talmiban-halandóban, porosban és elvetendőben a régészet vagy a természet nagyszerű emlékét felfedezni. Jelmondata: „Amint testi szemeitekkel láthatjátok, állítmányom be van bizonyítva!” volt. Az öreg Herepeinek ásványokat, régi pénzeket s ritkaságokat gyűjtögető diákság miatta látta meg az értéket, Herepei-ként – testi szemeikkel, a sokszor érdeklődés nélkül elkerült kőzetekben, sírhalmokban. Ezt a jeles tanári eredményt ma így hívnánk: érdeklődés felkeltése, lelkesedés, elhivatottság, tutorálás. Nem véletlen tehát, hogy ifjú tehetségként felfedezte és felkarolta az Új-Guineát kutató, zsidó származású, nagyenyedi Fenichel Sámuelt.”
Gudor Botond a következőképp foglalta össze Herepei Károly úttörő tudományos munkásságát: „Elmondható, hogy a bocsárdi származású professzor néhány dologban első volt Erdély szinten.
Első volt abban, hogy Marosgombáson kiásta és rajzokkal dokumentálta a honfoglaláskori sírokat és ezzel elindította a honfoglaláskori régészeti iskolát, amelynek későbbi letéteményese a kolozsvári Posta Béla volt.
Herepei a nagynak nevezhető erdélyi régészet kiemelkedő professzora volt. A gyulafehérvári városi régészetet meghonosító és múzeumot alapító Cserni Béla mellett, Torma Károly, Téglás Gábor és a tatárlaki leleteket megtaláló Torma Zsófia mellett, Herepeinek iskolateremtő hatást kell tulajdonítanunk. Ezt foglalta össze Vita Zsigmond és Szilády Zoltán professzor, amikor Herepeiről megállapították, hogy: „Negyven év munkájával, tanítványai segítségével az egész vidéket fölkutatta, és a kollégiumot két gazdag gyűjteménnyel: ásvány- és kőzet-, valamint kövülettárral gyarapította (Vita).” „Ő indította meg Enyeden a régészeti kutatást. Enyedi, pókafalvi, nyárádszentbenedeki kutatásai során szkíta településeket tárt fel és számos neolit- és bronzkori lelettel gazdagította a régiségtárat. Orbó, Lapád, Csáklya, Petrozsény, Lapugy rétegeiből olyan sorozatait hozza a kövült csigáknak, tüskésbőrűeknek, hogy ez ismeretlen kis falvak ma már a tudomány klasszikus termőhelyei közt szerepelnek. És kutatásai nyomán megtelik az újon épülő iskola két nagy terme kincsekkel. Egyik az ásvány- kőzet-, kövületgyűjtemény, a másik a régiségtár (Szilády).” A szerteágazónak nevezhető régészeti kutatásai között a római kori mithraikus oltár és a római katonai telep 1888-ban való megtalálása volt Marosdécsén. Ezzel a római kori, őskori és népvándorláskori régészet kimagasló erdélyi tudósai közé került. Összegezhetjük ez irányú úttörőnek számító munkásságát: a régészeti tevékenységet és a nagyenyedi múzeum ismételt, immár másodszori újra alapítását. Ezt azonban magasabb tudományos szinten és jobb eredményekkel tette, mint elődei” – hangsúlyozta Gudor Botond.
Az előadó azt is megemlítette, milyen fontos szerepet játszott Herepei a kollégium 1849. január 8-9-én felégetett gyűjteményének és könyvtárának a visszaszerzésében. A hegyvidéki lázadók számos tárgyat, könyvet hadi prédaként vittek el, ezek visszaszerzésében a hegyeket járó professzor vitathatatlan érdemekkel rendelkezik. Egyik nagynak számító sikere 1856-ban, segédtanárságának első évében történt, amikor megtalálta az alsógáldi Kemény Simonnak, Hunyadi János megmentőjének a sisakját, amelyet egyébként a régiségtár legértékesebb darabjának tartottak. A másik nagy visszaszerzési történet egy 1474-ből származó ősnyomtatvány (két teológiai mű egybekötve), amit az egyik hegyi menyecske fejőszéknek használt, ez máig is látható a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban.
Gudor Botond kihangsúlyozta: a másik, egyedülállónak számító eredménye Herepeinek Erdély régészetileg elsőnek számító mammutcsont-felfedezése volt. Mindeddig Nopcsa Ferenc báró ez irányú kutatásait tartották mértékadónak, azonban mára kiderült, hogy Herepei Sámuel egy borbándi malomnál megtalálta az őskori többfogú emlős Anthracotherium mammut csontjainak egy darabját, és erről a Fehér megyei régészeti értesítőben számolt be 1886-ban. „Ez pedig már nemcsak erdélyi, hanem európai szinten is elsők között nyilvántartott paleó-régészet kiemelkedő eredménye. Nem véletlen tehát, hogy a Mommsen által szorgalmazott intézményalapítások sorában, 1886-87-ben létrehozott Alsófehérmegyei Történeti, Régészeti és Természettudományi Társulat egyik alelnöke Herepei Károly lett” – állapította meg az előadó.
Herepei Károly professzor kedves szavai a következők voltak: ”Az Isten mindenkinek ledobja az égből a maga kenyerét, csak az emberen múlik, hogy ki-ki odamenjen, megtalálja és felvegye azt.” Ezekre utalva, Gudor Botond így összegezte Herepei Károlyról tartott ismertetőjét: „Hányan botorkálunk a számunkra ledobott földi kenyerek között, és a talminak tartott darabkák között a magunkét – az értékesen megbúvót – nem fedezzük fel. Herepei Károly Búzásbocsárdról elindulva megtette ezt és megtalálta, sokunknak örömére. Emiatt a példaadó életért, amely büszkesége szülőfalujának is, legyen hála ezért Istennek!”
FOTÓK: GÁBOR FERENC
