
Éppen egy megbeszélésre igyekeztünk a kollégákkal, és feltűnt a lépcsőn a túl sok fekete-piros pötty. Meg kellett közelről is nézni, és kiderült, nem a lépcsőcsempe mintázata, hanem kétpettyes katicabogarak. Hogy mi szél és honnan sodorhatta őket oda, el nem tudtuk képzelni, de kettőt magunkkal vittünk. És tetszhetett az utaztatás a tenyérben, mert feléledtek tetszhalott állapotukból, addig szorosan behúzott lábacskáikat kiengedték, majd a megbeszélés idején kis járógyakorlatot végeztek az irodaasztal sima lapján, csápocskáikkal óvatosan tapogatózva.Aztán azóta a szerkesztőségben leltek kovártélyra egy virágcserépben, amit óvatosan kezelünk: kevés öntözéssel, hogy a katicák „megússzák” tavaszig. Állítólag most telelniük kellene.