Ortodox, korábban görög katolikus templom Kispetriben
A Târnaț Kalotaszeg Durabil Egyesület szerint „a kalotaszegi tradicionális ház egyik legszebb és legsebezhetőbb eleme a tornác. Ez többfunkciós, gyakran fából faragott átjáró, ahol madarak fészkelnek és ahol gyógynövényeket szárítanak a hosszú, forró nyarak során”. A TKD Egyesület, amely a Kalotaszeg falvaiban található, veszélyeztetett hagyományos építmények megmentésével, konzerválásával és helyreállításával foglalkozik, most azonban nem egy tornácot, hanem egy templomot karolt fel.
Sara Meaker és Douglas McFarlane nem egyedül „indult” a kispetri egykori görögkatolikus - ma ortodox - templom megsegítésére, ebben társuk volt Zsigmond András falubeli – a helyi Maraton Panzió megalkotója –, Bogdan Ilieș, a kolozsvári George Barițiu Történettudományi Intézet doktora, Debreczeni Pali nyugalmazott helyi tanácsos és Zágor Tibor helyi munkás. A csapatnak sikerült megszerveznie és kiviteleznie a templom fedelének javítási munkálatait, ezzel ideig-óráig megállították a víz beszivárgását. Az elvégzett javítások akár két évig is megvédik a templomot, de utána valószínűleg komolyabb javításokra lesz szükség. Már csak a pénz hiányzik hozzá…
A munkálatokat felügyelő Bogdan Ilieș doktori disszertációjában a szilágysági román fatemplomok kerültek nagyító alá, miután 12 éve tanulmányozza őket. De azért a kispetri templom sem kerülte el a figyelmét, sokat tud a templom régi harangjairól és falfestményeiről: a legrégebbi harang 1872-ből származik, és valószínűleg a görög-katolikus gondnok háza melletti kis épületben őrizték, ott, ahol a jelenlegi templom felállítása előtt tartották az istentiszteleteket. Szintén igen értékesek azok a falfestmények, amelyeket a bánffyhunyadi, a két világháború között tevékenykedő ismert templomfestő mester, Petru Crăciun festett.
Ilieș szerint nem lehet tudni pontosan, mikor végezték el a kistemplomon az utolsó javításokat. Az biztos, hogy a templomot és a kőtornyot már a templom építésekor levakolták. Azóta a helyi gyülekezet fogyatkozása és a faluban élő pap nélkül a templom gazdátlanná, kiszolgáltatottá vált.
A második világháború előtti időszakban Kispetriben élő görög katolikusok pontos száma nem ismert, de bizonyos történelmi iratok arra utalnak, hogy ez lehetett a második legnagyobb közösség a reformátusok után. 1947-ben például már 101 görög-katolikus hívőt jegyeztek fel.
A Kispetri-i templom belseje, az újrahasznosított gerenda részlete. Látható a sztánai templom régi feliratának egy része, amely az egykori épületet datálja (1795) (Fotó: BOGDAN ILIEȘ)
Visszatérve az elmúlt időszak munkálataira, tavaly június végén szerveztek találkozót Kispetriben annak érdekében, hogy feltérképezzék az ortodox templom jelenlegi helyzetét. Debreczeni Pál meghívta a szomszédos községben, Tóttelkén élő jelenlegi papot, Nicolae-Ciprian Petreant és feleségét, Ancuțát, de András Zsigmond és Bántó Tamás Csilla-Andrea, a helyi református gyülekezet papnője tájékoztatta a falu lakosságát is a tervezett találkozóról, amelyen így sok érdeklődő vett részt. Ezt követően Bogdan Ilieș tanácsát követve elkezdték beszerezni a javításhoz szükséges anyagokat: cserepet, faanyagot és horganyzott fémlemezt. A cserepek beszerzése nehéz feladatnak bizonyult, mivel egy régi, szokatlan méretű modellről van szó. De végül rátaláltak a cserepekre a kolozsvári Kétagú templomnál. András Zsigmond és Debreczeni Pál felajánlották a szükséges faanyagot, az egyesület pedig Zágor Tibor munkadíját és az egyéb költségeket állta. A beérkezett adományoknak, valamint néhány helyi lakos önkéntes munkájának köszönhetően az összköltség végül viszonylag alacsony lett.
Nem minden menthető
A kispetri templom nem az első fontos történelmi épület, amelyet a Târnaț Kalotaszeg Durabil Egyesület megpróbált megmenteni. Az első próbálkozás a magyarvalkói Lőrincz Nefi Erzsi háza volt, ám a tulajdonos mindenáron le akarta azt bontani. Ugyanebben a faluban volt egy, a 19. század vége táján épült, Bálint Tatár Márton tulajdonában lévő régi, fából készült gabonás is, amit ideiglenesen megmentettek, ám a ház eladása után az új tulajdonos nem volt érdekelt a megtartásában
Sikertörténet viszont a Bagolyvár megmentése – ez valószínűleg Magyarvalkó legrégebbi gerendás épülete. Az egykori házat azért keresztelték Bagolyvárnak, mivel a fiatalok éjszakai bulikat rendeztek benne, és onnan hallani lehetett a közeli erdőben huhogó baglyokat.
Sikertörténet a Bagolyvár megmentése – ez valószínűleg Magyarvalkó legrégebbi gerendás épülete
Az egykori tulajdonos Pandur család szerint a ház 1870 körül épülhetett. Az 1980-as években a falu fiataljai találkozóhelyül használták a házat, táncestéket is szerveztek. A TKD 2011-ben vásárolta meg ezt a házat, és hagyományos módon felújította azt. A ház nem túl szilárd kőalapra épült fagerendás falakból áll; a falakat agyaghabarccsal vakolták, majd meszelték. A legfontosabb kivitelezett javítás a tető zsindelyezése volt; ma a ház egy részét hagyományos varrottasok kiállítására használják egyfajta falumúzeumként.
A Bagolyvár amúgy már a negyedik ház, amely a TKD gondozásába került. Az első egy egyszobás, gerendás ház volt Kalotadámos központjában, amelyet ugyan 1921-ben lényegesen átalakítottak, de valószínűleg korábbi építményekből származó fa felhasználásával. Ez az épület az 1950-es években fonóház volt, s a falu fiataljainak találkozóhelyévé vált. Az épület jelenleg lakásként szolgál.
A dámosi ház megvásárlásával egy időben a TKD egy kétszobás gerendás házat vásárolt Bánffyhunyadon, a történelmi macskaköves Nagy utcában (ma: Budai Nagy Antal), mely utca több mint 700 éve a város piacának ad helyet. Bár mielőtt a TKD megvásárolta volna, az épületet korszerű anyagok felhasználásával javították és átalakították, az épület még mindig sok eredeti építőanyagot megőrzött.
A másik két ház Magyarókerekén, illetve Magyarvalkón található, utóbbi arról híres, hogy abban született a falu utolsó íróasszonya, aki nagyírásos mintákat rajzolt.
A jól végzett munka öröme
A fenntartható, hagyományos módon történő javítás nehézkes és hosszú ideig tart; elengedhetetlen feltétele a szakmai készség és odaadás. „Reméljük, hogy egyre többen ismerik fel a paraszti, tradicionális építmények fontosságát, és sajátítják el a javításukhoz szükséges ismereteket, valamint a felhasználandó természetes, tradicionális anyagok fontosságát” – véli Sara Meaker és Douglas McFarlane, akik a kispetri ortodox templom sürgősségi javításainak kivitelezése során első alkalommal működtek közre egy olyan épület javításában, amely nem az egyesület tulajdona. Úgy vélik, a siker nem elsősorban a javítások elvégzéséhez szükséges pénz meglétének köszönhető, hanem a megvalósításban résztvevők összefogásának és elhivatottságának. Az pedig, hogy már nem folyik esővíz a templom oltárára, jó érzést ad, a jól végzett munka örömét. Még akkor is, ha tudják: egy-két év múlva komolyabb javításokat kell végezni a kistemplom hosszútávú megmentése érdekében. Egy átfogó mentési terv szükséges, amelynek kigondolását időben el kell kezdeni. Részletes tanulmányt kell készíteni az épület jelenlegi állapotáról, de meg kell kezdeni az adománygyűjtést is.
Kispetriben ugyanakkor nem ez a templom az egyetlen olyan épület, amelynek megvédésében, javításában, esetleg költöztetésében és lehetőség szerinti újra „üzembe helyezésében” sokan érdekeltek: ilyen például a református templom tulajdonában lévő régi, 1903-ban épült iskolaépület is. A templomfalakon belüli, saját kúttal rendelkező iskola ritkaságszámba megy, mindenképpen megérdemli a javítást, felújítást. A lelkes és odaadó helyi közösség egyébként már belekezdett az épület megmentésének és újjáépítésének folyamatába – a tetőt adományozott ponyvával fedték be, hogy ideiglenesen megállítsák a tetőszerkezet faanyagának károsodását –, a cél az, hogy közösségi központtá alakítsák. A felújítást támogató egyesület létrehozása folyamatban van, az adománygyűjtési tevékenység elkezdődött, sőt, a beérkezett adományok segítségével a megvalósíthatósági tanulmány és a kivitelezési terv már el is elkészült. Mindenki meggyőződése, hogy az új közösségi ház felépítése pozitív hatással lesz a falu jövőjére.
