A Die Welt tudósítása szerint Jeroen Blokland közismert holland pénzügyi stratéga, a Robeco Asset Management szakértője úgy vélekedik: „Amikor a piaci hangulat kedvezőtlen, aranyat vásárlok. Ha a piac kapitulál, sietek megszabadulni tőle.” Magyarán: a jelenségek arra utalnak, hogy a világpiacon kezd eluralkodni a zűrzavar. Az államkötvények kezdenek ismét felértékelődni, s ezzel hozamuk kikecmereg a negatív zónából. Azaz a befektetők a világrendszer vezető államainak katonai hatalmára látszanak alapozni…
S ha mindez még nem lenne elég, a szíriai konfliktus ismét tragikussá fokozódik. Bassar Al Assad szír elnök orosz katonai támogatással végsőnek szánt offenzívát indított országa utolsó – még lázadók kezén lévő – tartományának, Idlibnek a „felszabadításáért”. Csakhogy Idlibet e pillanatban Törökország által támogatott iszlamista lázadók tartják a kezükben. E lázadókra Erdogannak a kurdok ellen folytatott hadjárata szempontjából elengedhetetlen szüksége van. És Erdogan a NATO második legnagyobb hadseregének birtokában képesnek is érzi magát arra, hogy akaratát érvényesítse. Még akkor is, ha – nemzetközi jogilag – semmi keresnivalója nem lenne egy szomszédos, elvben szuverén állam területén. Vladimir Putyin Oroszországa viszont, mely jogilag kifogásolhatatlanul – két szuverén állam közti szerződés alapján – Szíria védhatalma gyanánt vesz részt a lázadó tartomány „felszabadításában”, az Erdogannal való „partneri” viszony ellenére Assad oldalán áll. Mivel Erdogan a tartományba – melynek lázadói mellesleg szélsőséges iszlamisták – török katonai egységeket telepített, egy – feltehetően orosz részvétellel végrehajtott légicsapásban – több tucat török katona is életét veszítette. Ezzel Erdogan közvetlenül is belépett a harcokba, több légicsapással állt bosszút az „országán esett sérelmeken”, sőt a török külügyér Oroszországot háborúval is megfenyegette. Trump amerikai elnök ugyanis, aki korábban maga is elítélte Erdogan nyilvánvalóan jogtalan lépéseit, most – mivel az oroszok is érintettek a konfliktusban – egyértelműen Erdogan oldalára állt. A NATO-ban – főként az európai államok (gyakorlatilag mindenben megalapozott) Erdogan-ellenes érzületei miatt – erősen megoszlanak a vélemények.
Erdogan azonban nem az az ember, aki efféle sértéseket lenyelne. Nem késlekedik bosszút állni Európán. Arra hivatkozva, hogy Idlib tartományból újabb milliós szír tömeg „kénytelen” Törökországba menekülni és a török állam már nem képes a jelenleg is 6,5 milliós menekülttömeget ellátni, ráadásul az Európai Unió sem teljesíti korábban vállalt kötelezettségét, miszerint 6 milliárd euróval támogatja Törökország „emberbaráti” erőfeszítéseit, megnyitotta európai határait. Megbízható információk szerint a török állam szabályszerűen a görög és a bolgár határra szállítja a „menekülteket”, akik mellesleg nemzetközi jogilag immár nem is számítanának azoknak, hiszen az ő szempontjukból Törökország biztonságos állam.
Ezúttal azonban a görögök, illetve a bolgárok is megmakacsolták magukat. Nem hajlandóak országaik területére illegális migránsokat beengedni. A török külügyminiszter azt állítja ugyan, hogy 75 ezer menekült már átlépte a török határt. A bolgár belügyminiszter szerint ezzel szemben Bulgária területére egyetlen migráns sem lépett. S a görög miniszterelnök is ragaszkodik ahhoz, hogy az akció kezdete óta mindössze 66 migráns lépte át illegálisan országa határát, de mindannyijukat őrizetbe is vették. A görög kormányzat a parti őrség és a haditengerészet 50 hajóját, valamint katonák és rendőrök ezreit irányította a térségbe. A beáramlást azonban ennek ellenére sem sikerült teljes mértékben meghiúsítani. Újabb embertömegek indulnak el Európa szíve felé.
Hogy hol vannak a többiek, ha sehol? A válasz egyértelmű: a török és a görög, valamint bolgár határt elválasztó senkiföldjén. A bevándorlók és a rendőrök közt szabályos ütközetek zajlottak és zajlanak e pillanatokban is. Görög oldalról lövések is el-eldördülnek, a védők ugyanis szorongatott helyzetükben nem pusztán könnygázlövedékeket és riasztóbombákat vesznek igénybe. (Bizonyos sajtótudósítások szerint elindulásuk előtt a bevándorlók is szert tettek a rendőrség által használtakhoz hasonló „harci eszközökre”. Az agresszivitás tehát kölcsönös.) A támadók zöme fiatal férfi, de vannak köztük nők és gyerekek is. A visszavert támadók ezrei vasárnapra virradó éjszaka kénytelenek voltak a szabad ég alatt virrasztani. Nullához közeli hőmérsékleten és metsző szélben.
A német Bundestagban Norbert Röttgen kereszténydemokrata politikus úgy vélekedett, hogy „a megoldás csakis európai lehet. Mi határainkon belül biztonságra és stabilitásra törekszünk. Európának egységesen kell fellépnie határainak védelmében és ott kell segítenie, ahol a problémák gyökereznek.”
A zöldek továbbra is kötik magukat a karóhoz: „Jöjjön mindenki, s azokat, akik érkeznek, méltányosan el kell osztani az európai államok között” (Katherine Göring-Eckhardt). A szabaddemokraták szerint mindenáron elejét kell venni a 2015-ös események megismétlődésének. Linda Teuteberg úgy véli: „Németországnak a jogállam minden eszközét be kell vetnie határai védelmében. Görögországot segíteni kell abban, hogy az illegális határátlépéseknek elejét vegye.”
Kurz osztrák kancellár is hasonlóan vélekedik: „A 2015-öshöz hasonló helyzet nem ismétlődhet meg.”
Orbán Viktor ragaszkodik korábbi véleményéhez. Annál is inkább, mivel lassan mindenki az ő 2015-ös, akkor még lehurrogott, s azóta is szorgosan lerasszistázott nótáját fújja.
Kiriakos Mitsotakis görög miniszterelnök Angela Merkeltől kért segítséget. Hogy mit kapott, azt nem tudni, de hogy a beszélgetést követően mit mondott, azt igen. Szerinte az egész, törökök által kifundált „rendezvénynek” egyetlen értelme van. „Kipréselni az Európai Unióból azt a pénzt, amellyel Törökország – súlyos gazdasági nehézségei dacára – szíriai kalandorpolitikáját és katonai akcióit továbbra is finanszírozhatja. A szíriai háború Idlib kivételével megszűnt. Erdogan miért nem Szíriába küldi vissza 3,5 millió menekültjét?”
Érdekes, hogy ezt a kérdést csupán a görög miniszterelnök és – ha jól emlékszem – a magyar külügyminiszter teszi fel. (Amúgy szőrmentén, hiszen Erdogannal mi is barátok lennénk…)
S azt már én kérdezem: Angela Merkel miért nem Szíriát támogatja eurómilliárdokkal, hogy a szír menekülteknek legyen amiből újraépíteniük egykor virágzó országukat? Melyet mellesleg a Nyugat, s mindenekelőtt a NATO-főhatalom Egyesült Államok által kirobbantott polgárháború tett a földdel egyenlővé.
Mitsotakis úgy véli, hogy Görögországnak és Bulgáriának az ég világán semmi köze nincs a szíriai háborúhoz, miért kellene a felelőtlen háborús kalandok árát éppen nekik megfizetniük?
A koronavírussal kezdtem, hadd végezzem is azzal. A tisztálkodási lehetőségek minimumát sem garantáló menekülttáborok a koronavírus valóságos tenyésztelepeivé válhatnak. Hiszen ha a vírus már elérte őket, a járvány terjedésének semmi nem állhatja útját. (És miért ne érhette volna, ha már a közvetlen szomszédságban, Iránban van, melyen a menekültek zöme áthalad.) Vajon Erdogan nem valamiféle szultáni logikára valló merényletet készít elő számunka? Az érv a bolgároktól származik. Úgy tűnik, ők sem ma szálltak le a falvédőről…
Értelmes kérdések tehát már lennének. Csak az nincs, aki értelmes válaszokat adhatna rájuk. Merthogy a zöldek és a szocialisták által uralt Európai Parlament erre nyilvánvalóan alkalmatlan. Ahogyan az az Angela Merkel is, aki úgy konzervatív, hogy ma már – az oly sokszor emlegetett – ősrégi növényhez hasonlít, mely kívülről andalítóan zöld, de belülről (még mindig) aggasztóan vörös.
