Sok a helypénz, kiszorulnak a termelők, nincs alternatíva, és mégis van?
FOTÓK: ROHONYI D. IVÁN
Bonchidai mézeskalácsot kínál egy alkalmazott, Boldog karácsonyt! hímzésű varrottast árulnak a keleti gyalogátjáró mellett, 5 lejért már levendulás zsákocska vehető a levendulaházban. A kínálatra nem lehet panasz. Annál több akad viszont a keresletre. Úgy tűnik, drámaian megcsappant a vásárlók érdeklődé- se a varrottasok, gyöngyös ékszerek, vagdalásos terítők iránt, sokkal hamarabb megvásárolják a népi jellegű inget – az igen mutatós farmerrel is –, a hétköznapi csuprokat, a színes bóvli csecsebecséket.
Ketten egy gyékényen: széki bőrszíjak mákói gyöngyökkel
A széki Ilyés Zsuzsi bőrárut kínál: kis bundás bőrpapucsok, kucsmák, bundás fejfedők sorakoznak a pulton, vastag díszes bőrszíj 50 lejért kínáltatja magát. Férje, Márton, egész életében ezzel foglalkozott, Zsuzsi pedig a „főkötővel” együtt kapta ezt az életformát, megvan annak már jó pár évtizede. Vásárokba járnak, Márton most a járai piacon van éppen. A fiatalok már nem foglalkoznak bőr-megmunkálással, nem is tudják a csínját-bínját, Zsuzsi is inkább panaszkodik: ő már úgy látja, nem érdemes ezt csinálni, de férje ragaszkodik a foglalkozáshoz. A kis főtéri faházon megosztoznak a mákófalvi Kis Gál Katalinnal – főleg a költségek miatt, hiszen áru lenne annyi, amennyivel egy házat egymaga kitöltene.
Katalin egész családja gyöngyöt fűz
Gyöngyökből készült termékeket árul, karkötőktől gazdag nyakékekig, kisebbecskéktől nagyobbacska (25–30 cm-es) babákig, népviseletet hordanak a Magyarországról beszerzett fonalhajú rongybabák, románt, magyart vegyesen, egyeseknek a derekára a piros-sárga-kék szalagot is felkötik, úgy kelendőbb. Katalinéknál az egész család – már az asszonyok – gyöngyöt fűz, hímez, varr, még a 91 esztendős anyósa is, bár már nem is egy, hanem egyenesen két szem- üveget tesz fel az orrára, hogy lássa az aprócska gyöngyszemeket. Színes műanyag gyöngyök, Magyarvistán veszik a boltban. Gyöngyös bujkát is tudnak varrni, de nem hordja már senki a viseletet, nincs rá igény, és persze drága is a sok munka miatt, pedig ott is inkább műanyag gyöngyöket használnak, hiszen hagyományos üveggyöngyöt már nem lehet vásárolni, csak a régi, viseltes bujkákról lehetne szerezni, de olyat ritkán kapni.
A házikóban felaggatva fehér varrottas párnahaj, keresztszemes, vagdalásos terítők, minden lenne, csak vásárló jöjjön. Zsuzsi és Katalin már az első kolozsvári karácsonyi vásárban is itt voltak, három évvel ezelőtt. A költségeket sokallják. Eddig közösben fizették a vásárosok az áramfogyasztást, de az idén még villanyórát is beszereltek minden házikóba – igaz, így legalább ki mennyit fázik, annyit spórol... – nyugtázzuk keserédes mosollyal. Vastag kabátot visel mindkét asszony, Zsuzsin vastag sapka, Katalin meleg kendőt kötött a fejére. Cseppet sincs melegük, ha fűtenek is a meleg gyorsan kifut, hiszen a pult nyitott. Most mínusz 1-2 fok van, az én lábam már megfagyott, pedig csak egy órája nézelődünk a vásárban...
Körösfői titkos doboz és az amőba nyúlványai
Antal Ibolya a fiával árul a tér nyugati felén, a színpadhoz közel. Körösfőről érkeztek, hozzáértőbb szemek már gyanakodhatnak erre a sakktáblák és a sajátosan körösfői találmány, a titkos dobozok láttán. Ibolya már gyerekként a család vállalkozásában segített; amikor hazamentek az iskolából és megebédeltek, három testvérével együtt a műhelyben folytatta a napot. – Mindenkinek megvolt a maga feladata, játszani csak ritkán jutott idő – meséli, hogy ahhoz képest menynyire megkímélik a szülők ma a gyerekeiket. Fiukat ők is a tanulásnak szánták, be is iratkozott a budapesti egyetemre, de amikor már kezdeni kellett volna a tan- évet, meggondolta magát, hazajött, és beállt a szülei mellé. Esztergálni ugyan még nem tud, de a sakkfigurákat szépen előkészíti.
A körösfőiek alkalmazkodnak a kereslethez, de hagyományos termékeket is árulnak
Ibolyáék férjével együtt ebbe az életformába születtek bele, szüleik is kisiparosok voltak. Amikor 1988-ban összeházasodtak, akkor szóltak nekik a néptanácstól, hogy nem folytathatják tovább a munkát a szüleik műhelyében, új családként új vállalkozást kellett bejegyeztetniük. Körösfői házuk nincs a vásáros főutcán, így nem árulhattak közvetlenül a portájukról. Az 1989-es változások után a magyar piacot célozták meg. Télen a műhelyben dolgoztak, majd májustól decemberig a vásárokat járták – és a család kényelmesen megélt a bevételből. 1995-től kezdődően azonban, amikor a fiuk megszületett, a piac lassanként megváltozott. A magyarországi vásárok bevételeiből nem tudtak megélni késő tavaszig, májusban már kölcsönkérniük kellett. Tudták, hogy valamit változtatni kell.
Ma már sorozatgyártású színes favonatokat is forgalmaznak, meleg téli papucsokat, és tíz évvel ezelőtt rábukkantak a magyarországi Krisna völgyben készített természetes szappanokra. – Én azt mondtam, nem kell nekem ilyesmi, tusfürdőt használok. De csak kipróbáltam, és azóta az egész családdal átálltunk a szappanokra – meséli Ibolya. Van glicerines és szárazon sajtolt, narancstól a levenduláig a legkülönfélébb illatokkal megbolondító szappanuk, és más hasonló termékeik. Itthon ők a kizárólagos forgalmazók, néhány kolozsvári boltban is találkozhatunk a magyar címkés, színes és érdekes formájú termékekkel. Egy szappan 10 lejt kóstál, titkos doboz is kapható már 25 lejért. A hagyományos ingekből románosat vehetünk, erre van kereslet, és sokkal hamarabb megvásárolják, mint a patyolat fehér méteres futót – mondja Ibolya. „Erre van igény, mi pedig nyúlunk, mint az amőba”. (Közben a két házzal odébb áruló román aszszony elsiettében odaszól, kéri, hozzon másnapra leveslaskát neki. Ibolya így segít a sógornőjén, aki a vásárosoknak akármilyen házilaskát megkészít, akár már másnapra is.) Saját készítésű termékeiket úgy tudják gazdaságosan eladni, ha mellette viszonteladásban mást is kínálnak, mégsem mondanának le az életformájukról. – Szeretjük ezt a munkát. A férjem akkor a legboldogabb, amikor a műhelyébe vonulhat dolgozni, bent pattog a tűz, kint hull a hó... – meséli mosolygósan, és hirtelen nagyon elvágyódom a körösfői műhelybe a hétköznapi kolozsvári főtérről.
Zenedoboz porcelánokkal Szászfenesről
A mínusz néhány fokban odafagyott lábunk talán még kibír egy pultot, és egyetlen pillanatig sem bánjuk meg, hiszen igazi különlegességeket fedezünk fel. Kislányként semmiféle szenvedélyt nem keltettek bennem az itt-ott filmekben elvétve feltűnő zenedobozok, ha mégoly kecses balerina is perdült a tetején. De Békési Attila és Zsuzsa zenedobozaiba beleszerettem.
Saját kézműves márkákat hoztak létre a fiatalok
A tenyérnyi nagyságú, patinás sárgára, zöldre, sápadt vörösre, feketére pácolt fadobozkák és a régi lámpás rádiókat idéző magasabbak filmzenéket vagy klasszikus zenei részleteket muzsikálnak, ha meghajtjuk a vékony verklit. A finom megmunkálás a legapróbb részletekre is kiterjed. A dobozkák fedele, a rádiók eleje apró mintákat hordoz. Van mozartos és Harry Potter-es is, de tucatnyi lehetőség közül válogathatunk. Attilát és Zsuzsát sokan ismerhetik, ők a Karaván együttes tagjai, a zenedobozok ötletét zenei kötődé- sük ihlette. „Civilben” Zsuzsa építőmérnök, Attila pedig térképeket készít. Közben Szászfenesen évek óta építik a házukat, a műhelyt még csak álmodják, egyelőre a ház pincéjében készülnek a dobozok, órák, fali kulcstartók. A fafaragás Attila gyermekkori kedvenc foglalatossága, ez találkozott a zenei vonallal, és születtek meg a zenedobozok nagyjából az első gyerekük születése táján, négy évvel ezelőtt. Azóta a kistestvér is megszületett két éve, és Zsuzsa a gyes lejártával már nem ment vissza dolgozni, hanem ő is zenedobozkodik és a vásárban viszi a standot. Egyedi és kivételes ajándékok, 60 lejért.
A házikón Szénási Szidivel osztozik, aki szintén Szászfenesen él. Apósa egykor a porcelángyárban dolgozott, majd amikor a gyár megszűnt, otthon kamatoztatta a tudását. Szidit akkor kezdte érdekelni ez a lehetőség, amikor kezében az állatorvosi biotechnológia diplomájával nem voltak lehetőségei. Porcelán vázák, kis tálak, ékszerdobozok, porcelán fülbevalók, mind választékos díszítéssel, kézzel festett mintákkal, egyedi darabok. Van játékos, kisegérrel, a másik klasszikus vonalakkal, és vannak avantgárd minták is. Azokat a férje tervezi, akinek építészként erőssége a rajzolás. Szidi azt mondja, ő nem tudna így rajzolni, cserébe viszont kiderül, hogy a horgolt puha rénszarvast, Mikulást, babákat ő maga készíti. A lányokon vastag kesztyű, meleg sapka, lábukra állandóan fúj a melegítő, a villanyóra már 71 kilowattot mutat, és még azt sem tudják, hogy céges áron kell-e majd fizetniük a fogyasztást.
A zenedobozokba egész egyszerűen beleszerettem...
Bécsi módra: főtéri udvaron nyílik termelői vásár
Molnár Attila, az Erdélyi Kézműves Céh elnöke szerint a kolozsvári karácsonyi vásár is követi a karácsonyi vásárok sorsát. Mint mondja, Nagyszebenben már tavalyelőtt is alig két kézműves termelőt talált az egész vásárban, de ez a helyzet Bécsben is.
– Azzal a különbséggel, hogy Bécsben van negyven alternatíva, hiszen a szomszédos utcákban, a belső udvarokon, templomokban, iskolákban mind-mind karácsonyi vásár van. Kolozsvár is törekedhetne rá, hogy a népművészek ne szoruljanak ki a vásárból, versenyeztessenek meg standokat, kínáljanak fel jelentős kedvezményt, a termelők jelenléte növelné a rendezvény színvonalát – fejtette ki Molnár Attila. Egy ilyen alternatíva lehetett volna a Kolozsvári Aréna és az új sportcsarnok közötti térre meghirdetett karácsonyi vásár, ám miután hetekig hirdették és beszervezték a kisiparosokat, a vásár meghiúsult. A szervezők gyanakodnak arra, hogy a város nem örvendezett a főtéri vásár konkurenciájának, ezért kérte a stadion melletti vásártér megnyitása előtt pár nappal egy 3D-s látványterv elkészítését. A követelmény teljesítését nem tartották megvalósíthatónak, így inkább lemondtak a tervükről. A sok kisiparos pedig hoppon maradt a felhalmozott árukészlettel.
Nekik nyújt segédkezet Molnár Attila azzal, hogy december 12-től 16-ig az Erdélyi Kézmíves Céh Főtér 27. szám alatti székházának udvarán vásárt nyit, ugyanakkor az azt követő hétvégén részt vesznek a Szabadság napilap és az Életfa Családsegítő Egyesület adventi fesztiválján, az Apáczai-líceumban. A patikamúzeum melletti épület udvarán olyan különleges mestereket is megtalálhatunk majd, mint például a kovásznai Makó Csaba, aki többek között áttört faragású bútorairól híres.
Sokan nem szeretnék, hogy a főtéri karácsonyi vásár műanyagokkal teljen meg, és eredeti hagyományos jellege teljesen átcsapjon valami olyasmibe, amihez a Mărăşti téri piac áll közelebb. Ám ehhez kellene némi tudatos odafigyelés a város részéről, hiszen jelenleg nincs különösebb követelményrendszer, senki sem ellenőrzi, hogy ki mit szeretne árulni, egyszerűen némileg borsosabb árat fizetnek a viszonteladók. A város viszont egyáltalán nem figyel oda. Annyira nem, hogy a vásár szervezési jogait kiszerződte egy magáncégnek – így az önkormányzatot nem terheli a szervezés gondja, de bevétele még mindig ugyanannyi. A vásár pedig bejárja a maga kereskedelmi törvények szabta útját. A kereslet-kínálat útján viszont éppen az veszhet ki a vásárokból, ami életre hívta őket: az ünnep, a karácsony, a hangulat, az illúzió, a körösfői műhely ablakán túl táncoló hópelyhek...
