Nem beszélve nagy cégek, világszintű intézmények hirdetéseiről, amelyek tulajdonképpen betolakodnak úgymond ingyen a weboldalunkra. Ilyen kéretlen, nem megrendelt és nem közösen egyeztetett politikai választási kampányhirdetés volt az, ami a Szabadság weboldalán is megjelent fő helyen, és amelyen a volt államelnök, Traian Basescu népszerűsíti magát és alakulatát, a Népi Mozgalom Pártját a közelgő európai parlamenti választásokra. Kérdéses, hogy a hazai (egyébként megszigorított) jogi szabályozás a politikai pártok kampányfinanszírozására, a kampánypénzek felhasználásának elszámolására mit és hogyan tesz lehetővé. De az nem csak fölöttébb bosszantó, hanem felháborító, hogy ilyenformán bármilyen irányzatú politikai hirdetés az adott weboldal engedélye, beleegyezése nélkül megjelenhet, azt az érzést keltve az olvasóban, hogy lám, lám, ezek az illető politikust és pártját, annak nézeteit népszerűsítik. Ez még hitelrontással is felér.
Az európai parlamenti választási kampány egyébként szinte mindenhonnan visszaköszön, és sokszor köszönő viszonyban sincs a céllal, a lényeggel. A rendezvények, a politikusi beszédek, nyilatkozatok a politikai ellenfelek lejáratására összpontosítanak, címkéznek, gúnyolódnak: a kormányoldal csak rossz és korrupt politikusokból áll, akik semmit meg nem valósítottak mióta hatalomra kerültek, az ellenzéki oldal csak hozzáértő és tisztességes politikusokból áll, akik majd mindent megoldanak és teljesítik összes ígéretüket. Meg fordítva. A választóknak pedig viszonylag egyszerű megoldást javasolnak – azért szavazzanak rájuk, hogy megbuktassák a másikat. Az, hogy a jelöltek mennyire felkészültek, mire képesek, mit szeretnének elérni és azt hogyan képzelik megvalósítani, mintha kevésbé lenne fontos meg érdekes. Indulatkeltéssel minden bizonnyal többet lehet elérni, mint érveléssel, magyarázattal, kidolgozott és felépített munkaprogrammal. Erre az indulatkeltésre játszott rá Klaus Iohannis államfő is a népszavazás kiírásával, amelyet mint tudjuk, az európai parlamenti választásokkal egyidőben tartanak, és amely a legújabb felmérések szerint megtette a hatását. Jelentősen megnőtt ugyanis az utóbbi időben az EP-választáson való részvételi szándék aránya a korábban mért adatokhoz viszonyítva, mert sikerült a két teljesen különálló témát kényelmesen összemosni meg összekavarni a köztudatban olyanformán, hogy: azért menjenek el az emberek minél többen szavazni az Ep-választáson, hogy az ellenzéki oldal jöjjön ki nyertesnek, mert “akkor legyőzik a korrupt politikusokat”. A (sikeresen) kiábrándítottak pedig, akik mintegy tiltakozásként nem vesznek majd részt a május 26-ai EP-választáson, azért nem mennek el szavazni, hogy “ne kerüljenek be az Európai Parlamentbe a hazai korrupt politikusok”.
Hiszen erre, a korrupció témájára építette fel az államfő a népszavazás szükségességét, meg fogalmazta meg a kérdéseket is. Csakhogy a népszavazás, még ha eredményes lesz is, gyakorlatilag semmit nem befolyásol, semmit nem változtat majd, konzultatív jellegénél fogva. (Egyébként az egyik kérdés az amnesztiáról illetve kegyelemről szól, ez pedig az Alkotmány megfogalmazása szerint amúgy sem képezheti lakossági törvénykezdeményezés tárgyát.) Tehát a népszavazás cseppet sem titkolt lényege és célja, hogy az államfő nyíltan kampányoljon vele a Nemzeti Liberális Pártnak az EP-választásokra, továbbá előkészítse magának a terepet az év végi államfőválasztásra. Holott az állam elnöke nem lehet tagja egyetlen politikai pártnak sem – erről is az Alkotmány rendelkezik -, következésképpen nem is kampányolhatna valamely politikai pártnak… Mindenképpen hitelesebb lenne korrupcióellenes elkötelezettsége, ha azt pártszínezet nélkül tenné.
A kampány most már a végéhez közeledik. Az országos zűrzavarban nekünk arra kell figyelnünk, hogy saját, kisebbségi érdekeinket ki vállalja fel egyértelműen.
