Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély októberi számában.
Egyik régi kedvelt kirándulóhelyünkre, az Őzek völgyébe terveztünk kirándulást szeptember 30-án, kihasználva a szép időt. Napok óta kellemes meleg volt az idő, ragyogó kék égbolt, sehol egy felhő, jobbat nem is kívánhattunk volna szeptember utolsó napjára. Az indulást szokás szerint az M16-os autóbusz Tanítok háza (Posada utca) mögötti megállójából terveztük a bükki lakótelepig. Ez a járat Csürülye (Ciurila) községig közlekedik. Sajnos, csak a reggeli indulásnál tudtuk meg, hogy a járatot a tömegközlekedési vállalat erre a napra, az aznap zajló autóverseny miatt (Raliul Clujului) törölte. De nemcsak ezt a járatot, hanem a 46L-t is, amely a Hajnal negyeden keresztül, a bükki telepen levő Sunny Hill hotelig közlekedik. Így reggel 9 óra és 15.45 között nem indult autóbusz azon az útvonalon. Reggel 8.45 óra körül már gyülekeztünk a megállóban, próbáltunk megoldást találni az utazásra, túl szép volt az idő ahhoz, hogy elhalasszuk a kiruccanást. Régebb sokszor gyalog vágtunk neki ennek az útnak, de akkor még nem volt ekkora forgalom a kolozsvári utakon, és eltelt azóta jó néhány év is. Volt, amikor a Monostor negyed végéről indulva jutottunk el az erdőn keresztül vezető gyalogösvényeken a Bükki házakig, vagy a Hajnal negyedi végállomásról, de akkor még nem volt felépülve a Tordai út és a Mező utca között az Európa negyed. Végül a 35-ös autóbuszhoz indultunk, a megálló nem volt messze, csak a román opera mellett – gondoltuk, jó lesz a Hajnal negyedi végállomásig. A megállóban ott állt a 46-os autóbusz (ez nem is jutott eddig eszünkbe), ez az Eugen Ionescu úton közlekedik, majdnem a szelicsei útig visz, gondoltuk, közelebb jutunk az úti célunkhoz. Felszálltunk, közben értesítettük a változásokról még néhány túratársunkat, akik a Hajnal negyedből szoktak csatlakozni a csoporthoz. Hamarosan eljutottunk a Still hotelhez, a bükki telep felé vezető útig, így csak 3 km-rel lett hosszabb az utunk annál, ha az M16-os autóbusszal utaztunk volna. Sok új ház épült a bükki telepen, gyalogosan ezekre is jobban felfigyeltünk. Az egykori kemping helyén óriási építkezés zajlik, hatalmas turisztikai központ készül fedett medencékkel, sportpályákkal, ötcsillagos hotellel.
Letértünk az aszfaltos útról balra, és elindultunk az erdőben, az egykori – 1990 után már nem működő – „új menedékháznak” nevezett épület felé vezető úton. Rég nem jártunk már arra. Az épület földszintjén akkoriban vendéglő volt, felette nagy terasz, amelyet később befedtek. Szép kilátás tárult elénk a Feleki-gerincre és Kolozsvár keleti részeire. Az épület már elhagyottan áll (egy időben talán a hadsereg használta), körben benőtte a növényzet és a bozót. Az erdőben vezető ösvényen felfelé haladtunk, majd kiértünk a Feleki-tetőn levő legelőkre, ahonnan kelet felé Erdőfelek és a mellette levő víztorony látszik, nyugatra a csillagvizsgáló épülete, azon túl a Mikesi-házak és mögöttük a Mikes-gerinc, északra a Bükk-erdő takarja Kolozsvárt, az Erdőfelekről jövő makadámút pedig az erdőszélen halad a Mikesi-házak és az adrenalinpark felé. A csillagvizsgáló mellett találkoztunk egyik EKE-társunkkal, aki gyalog jött a Monostor negyedből. Balra, a völgy felé, fehér törzsű fiatal nyírfák között szekérút halad, feljebb a tetőn gyalogösvény kacskaringózik az erdőben, amely végül meredeken ereszkedik lefelé, a völgyben levő házikóhoz. A völgy a Kolozsvár környéke térképen Malom-völgy néven szerepel. Az Őzek völgyének kis patakja a Malom-patakba ömlik. Beereszkedtünk a völgybe, a csoport egy része az ösvényen gyalogolt, a többiek a Malom-völgy oldalában haladó szekérúton. Közben őzláb és tinóru gombát szedegettünk, nagy csoport piros színű és fehér pettyes légyölő galócát is láttunk, ezek mérges gombák, nem fogyaszthatók, csak fényképeztük őket, képen jól mutatnak élénk színük miatt. Végre, déli 12 óra felé beértünk a völgyben levő házikó kerítése mellett levő asztal és pad mellé, ahol elfogyasztottuk útravalónkat.
A gyaloglás és gombászás után egyben volt a csapat, még négyen hiányoztak, ők telefonon szóltak, hogy nem jönnek le a völgybe, mert útközben elveszett egy mobiltelefon, így visszafordultak, hogy megkeressék.
Kellemesen telt az idő, lementünk a patakok összefolyásáig (a Malom-völgy és az Őzek völgyének a patakjai), de sajnos kevés gömbkövet láttunk. A két patak összefolyásánál kialakult kis tisztás volt régen a kedvenc helyünk, ahol kis vízesés is csordogált és sok gömb alakú homokkő hevert a patakmederben. Most a hely elvadult, a megmaradt kövek összetörtek. Az Őzek völgye híres képződményei, a gömbkövek letűnt kor emlékeit őrzik. Valószínűleg a hajdani tenger visszahúzódása nyomán itt maradt kőzetekből keletkeztek, amelyek köré a szubtrópusi erdők szén-dioxidban dús vizének köszönhetően homokszemcsék cementeződtek. Ezek a gömbkövek különböző méretűek voltak, a dió nagyságútól elérték az 1,5 m-es átmérőt is. Sajnos, számuk egyre fogy, hiszen házak díszítésére is felhasználják. Kolozsvár környékének ezek a geológiai érdekességei, a „feleki gömbök” a Feleki-gerinc déli oldalában Györgyfalvától Szelicséig mindenütt megtalálhatók, Jókai Mór is megemlíti őket írásaiban: „Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kőgombócok, miknek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.” A Malom-völgy több ősrégi botanikai ritkaság lelőhelye is, emiatt természetvédelmi területté nyilvánították.
A legszebb gömbköveket egykoron az Őzek völgyében láthattuk, ezért vált ez a világtól elzárt csendes völgy a kolozsvári természetjárók egyik kedvenc kirándulóhelyévé. Ennek a különleges völgynek a felső részéhez a Feleki-tetőről, a csillagvizsgáló mellett elhaladó útról juthatunk el, az alsó részéhez pedig Erdőfelekről, az országút tordai lejtőjén jobbra kanyarodva. A völgy bejáratánál az országútról jól látható tábla áll „Valea Căprioarelor” felirattal. A völgynek ez a része, sajnos, egyre jobban beépül.
Gömbköveket napjainkban inkább a Sáros-Bükk felső részében láthatunk, azon az útszakaszon, amely a bükki teleptől a Mikes-tető házai felé halad (kék és piros sáv jelzés), de számuk ott is apad. Elindultunk visszafelé az alsó szekérúton a csillagvizsgáló felé, majd beereszkedtünk az erdőn keresztül a bükki telepre. Útközben találkoztunk a lemaradt túratársainkkal, akik az erdőben elhelyezett padoknál tartottak ebédszünetet, és mivel minden jó, ha a vége jó, az elveszett telefont is megtalálták. Együtt haladtunk a piros jelzésen tovább a Páter úton a Diósig, onnan a Monostor lakónegyedig. A túrán 23-an vettünk részt, és 18 km-t tettünk meg. Csodálatosan szép őszi nap volt, és a visszajelzések alapján úgy tűnt, hogy mindenki jól érezte magát.
