A kolozsvári EKE-vel gyakran járjuk a Bükköt, megszerettük árnyas ösvényeit, vadvirágos rétjeit, üdítő forrásait, az erdőben sokszor látunk őzeket, mókusokat, vagy csak hallgatjuk a madarak csicsergését. Nem számít a nyári meleg, az eső, a hó, a fagy, minden évszaknak megtaláljuk a maga szépségét. Életünk része lett a Bükk-erdő. Az évek elteltével a völgyek egy része sajnos beépült, sok kedves kirándulóhelyünkről kiszorított a terjeszkedő város és a közeli falvak magánterületei. A Bükktől nyugatra levő dombokat szintén szép lombhullató erdők borítják, ezek a dombok a Tótfalvi-patak és a Lóna-patak völgye között találhatók, Szászfenes (Floreşti), Kolozstótfalu (Tăuţi), Magyarlóna (Luna de Sus) és Magyarfenes (Vlaha) települések között, magasságuk 500-600 méter. Legmagasabb része a déli irányban, Szelicse (Sălicea) falu alatt levő Havas-bükke (759 m). Az elmúlt években a Kolozsvári Tömegközlekedési Vállalat kibővítette az autóbusz-hálózatot a városon kívül levő, nem túl távoli településekre (a metropoliszövezetre), így azok könnyebben megközelíthetők és újabb túraútvonalakat tudtunk kialakítani a környező erdőkben, pótolva ezzel a terjeszkedő város által beépített kirándulóhelyeket.
Havas-bükkétől Szucságig esőmentes Medárddal
Június 3-án a Havas-bükke-tetőre (759 m) kirándultunk. Az M16-os autóbusszal – amely Kolozsvár központjából Csürülye (Ciurila) községig közlekedik – Szelicséig utaztunk, onnan a falu északi végén lévő lovas farm felé indultunk, elértük az erdő szélét, a lovas farmot kikerülve átvágtunk az erdőn, a Szelicsétől északra lévő egyenes területre jutottunk, amelyet a helybéliek legelőnek használnak, de egy részét megművelik, napraforgót, kukoricát, gabonafélét termesztenek. A terület közepén kis domb emelkedik ki, a Kolozsvár és környéke térkép Kúnhalomnak (Morminte) nevezi, déli irányban a Kis-Magura csúcsa emelkedik, alatta a falu házai látszanak. A Havas-bükke (759 m) ennek a platónak az északnyugati magasabb sarka, nyugatra a Rákos-patak völgye felé lejt, a völgyben halad az autópálya, északnyugat felé látszik Magyarfenes, Tordaszentlászlót takarja az előtte levő Nagyerdő, azon túl a Gyalui-havasok pazar látványában gyönyörködhetünk, természetesen, csak tiszta időben. Ezen a kiránduláson kellemes, szép nyári napunk volt. Észak felé erdő borította, meredek oldal, tőle keletre magányos ház áll a tetőn. Megálltunk a kerítése mellett, csodáltuk a szép kilátást Kolozstótfalu felé, távolabb a Kis-Szamos völgye, Kolozsvár nyugati negyedei és a Hója gerince látszódott. Szekérúton indultunk lefelé, virágzó vadrózsabokrok között, amely Tótfaluba vezet, de mi letértünk balra és a falu feletti erdős gerinc felé vettük az irányt, ez a Medve-gerinc, amelynek magasabb pontja a Medve-hegy (625 m). Az út szép erdőben halad, itt-ott látszik a fákon a kerékpárosok narancssárga jelzése, viszont az elmúlt években több fát is kivágtak, ezért a jelzés nehezen követhető. Amikor útelágazáshoz értünk, jobbra, a Tótfalusi-hágó felé haladtunk tovább, a Kereszt-hegyről szép körpanoráma tárult elénk. Mögöttünk a Feleki-gerinc az Árpád-csúccsal, a Kis-Magurával és a Havas-bükkével körvonalazódott, előttünk a Leányvár ikerdombjait (557 m) láthattuk és Szászfenest az új lakónegyedeivel, majd a tótfalusi völgyet és a Gorbó-gerincet, amelynek a végén sok új ház épült. Beereszkedtünk Szászfenesre a Leányvár alatt haladó úton, az M21-es és M26-os busz végállomásához.
Június 8. Medárd napja, az egyik legismertebb időjárásjósló nap. A népi mondás szerint, ha ezen a napon esik, negyven napig egyfolytában esni fog. Ez a jóslat évszázados megfigyeléseken alapul. Ha Medárd napján esik az eső, negyven napos hűvösebb, esős, borús időjárás lesz. Ha azonban szép, napos idő van, negyvennapos aszály várható. A május elég hideg és esős volt, ezért kíváncsian vártuk Medárd napját. Eltelt Medárd, és eső nem esett azon napon, legalábbis Kolozsváron nem, így vártuk a jó időt és a nyarat.
Június 10-re meg is jött az ígért meleg, akkor Kisbácstól Szucságig kirándultunk, kihasználva a metropoliszövezeti autóbuszjáratokat. A Bácsi-torokba indultunk a megszokott úton, átvágtunk a Szucsági-legelőn és a Muzsda-erdőn, de nem a Csigadomb felé fordultunk, mint máskor, hanem leereszkedtünk a völgyön Szucságba. Szép nyári idő volt, szép kilátás nyílt a Nádas völgye felé és a falu házaira, elhagytuk a falu szélén levő kis tavat, és bementünk a központig, onnan az M32-es busszal tértünk vissza Kolozsvárra. Az autóbusz indulásáig még megnéztük a falu református templomát. Már úgy tűnt, hogy valóra válnak a Medárdhoz fűzött remények az időjárást illetően, de nem így történt.
Zöld hetes apáczais túrák esőben és ködben
Az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban június 12–16. között szervezték meg a Zöld hetet, amelyen a tanulók különböző természetismereti és környezetvédelmi tevékenységekben vehettek részt. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum két osztálya úgy döntött, hogy a kolozsvári EKE-vel mozdul ki a természetbe. A tizenegyedik osztály választása a Kis-Magurára esett, de sajnos a szép nyári, napos idő helyett őszies, esős időben túráztunk. Kismihály Boglárkával kísértük a diákokat a kirándulásra, remélve, hogy az útvonal (14 km) és a szép kilátás megnyeri a résztvevők tetszését. Az M16-os autóbusszal utaztunk a Szelicse falu előtt levő elágazásig, amely a Mikesi-tóhoz vezet. Esőt jeleztek, az autóbusz-megállóban induláskor borús volt az ég, de eső még nem esett. Reméltük, hogy tévednek az előrejelzéssel, még volt rá eset. Leszálltunk az autóbuszról és elindultunk a Mikesi-tó felé vezető úton, sűrű köd volt, az esőzésektől megnőtt növényzettől alig látszott az ösvény, amely letér a Kis-Magura felé. Nemsokára ott álltunk a Kis-Magura előtt, a sűrű ködben az orrunk hegyéig alig láttunk, a lábunk alatt az ösvény felfelé, a tejfehér semmibe vitt. Felérve a tetőre sem a táj, sem a falu nem látszott, így nem tudtunk gyönyörködni a szokásos panorámában. Helyette elázott, vörös cica fogadott a Kis-Magura tetején. A faluból jöhetett fel, de el nem tudtuk képzelni, hogy mit keresett ebben a rossz időben. Barátkozni próbált, aztán eltűnt a ködben. Semmi remény nem volt arra, hogy felszáll a köd, legalább rövidke időre. Nagyon sajnáltuk, mert Kolozsvár környékének legszebb kilátó pontján ritkán fordul elő, hogy ilyen ködös legyen az idő. Elindultunk lefelé, a falu felé, lassan kivehettük a házak körvonalait a ködben. Az útvonal további része az lett volna, amit június 3-án jártunk végig szép, napos időben. Közben az eső is eleredt és esett egész nap. Az utak sárosak és csúszósak voltak, a nagy vizes fű hamar eláztatta a nadrágokat és a cipőket. Nem mentünk ki a Havas-bükke csúcsig, hiszen nem volt értelme a sűrű ködben. A Kolozstótfalu feletti gerincen beereszkedtünk Szászfenesre, az erdőben a fák lombjai kissé felfogták az esőt. Az iskolások panasz nélkül járták végig az utat. Sajnos az időjárást nem lehet hetekkel előre kiszámítani, de ha szeretjük a természetjárást, ezt is bevállaljuk. Beértünk Szászfenesre, a Leányvár negyed megállójában már várt ránk az M26-os autóbusz. Miután hazaértünk, ruháinkat szárazra cseréltük, a sáros, vizes holmik pedig mentek a mosógépbe.
Kedden a hatodikosokkal indultunk útnak a Brüll-kilátóhoz, érintve a Szent János-kutat, a Slamovics-házat és a Cérna-forrást. A 14,5 km-es útvonalat mindenki kitartóan teljesítette, bár esőből és sárdagasztásból ez alkalommal is jócskán kijutott. A hétfői túrán még naivan úgy gondoltuk, hogy ennél rosszabb túraidőt nem foghattunk volna ki, ám ezt a meggyőződést gyorsan felülírta a keddi zuhé. A Szent János úton visszafele már az sem zavart, hogy a mellettünk elhaladó autók teljes sebességgel átgázolva az óriási pocsolyákon, hideg zuhannyal jutalmaztak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindkét túra alkalmával sikerült a diákokat kimozdítanunk komfortzónájukból. Az időjárással kapcsolatban pedig sikerült követnünk Czárán Gyula tanácsait, akit „a magyar turizmus atyja” néven is emlegetnek: „...A legnagyobb zápor is / Mi kárt tehet benned? / Legfeljebb, hogy megáztat. / S más ruhát kell venned. / Ha kétes az idő reggel, / Menj csak bátran útra! / Ha nem mégysz el, / és kiderül... Megüthet a guta!” „Ez már így van az emberi életben. A felhő aztán elvonul, a zápor megszűnik, az ég újra kiderül s mosolygása most, a ború után, kétszeresen jól esik.”
Bár a következő időszakban is az esős napok és a nyári napsütés váltogatták egymást, július 8-án a szászfenesi erdőben kirándultunk 15-en 12 km-t megtéve. A Leányvár lakónegyedből indultunk és a Szaniszló-völgy felőli gerincen jutottunk fel a Magyarfenes feletti Bükk-tetőre (603 m), majd a Szaniszló-völgy és a Róka-völgy közötti gerincen ereszkedtünk be Szászfenesre. Napos, meleg időben volt részünk, jólesett az erdő fáinak árnyékában végigjárni az utat, egyedüli gondot az esőzések okozta sár jelentett. De kárpótolt a rengeteg gomba, amely valósággal ellepte az erdő alját, nekik kedvezett a nedves, meleg időjárás. Főleg keserűgombából lehetett sokat gyűjteni, de találtunk tinórút, galambgombát, rókagombát, kenyérgombát és korallgombát (csirkeláb) is.
(Borítókép: a szerző felvétele)
