Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély májusi számában.
Habár fájt a szívünk az elmaradó Jókai teljesítménytúra miatt, mégsem ültünk tétlenül szombaton, bánkódva a veszteségen. Branea Róbert kollégám már a hét közepén tervezgetni kezdett, sorra felhívogatva a potenciális segítőket, és miután többen is rábólintottak a visszautasíthatatlan ajánlatra, kőbe véstük a dátumot. Május 16-án reggel külön kis csapatokban mindenki útnak indult maga mögött hagyva a kincses város betondzsungelét, két hónap bezártság után végre engedve a természet csalogató szavának. Első célállomásként Kalotaszentkirály-Zentelkét tűztük ki, ahol a központban bevártuk egymást. Néhányunk munka helyett inkább a kerékpározást választotta, így a csapat egyik része nekivágott a Kőhegy kerékpáros körtúrának, amelyet új útvonalként iktatunk be a Bánffy túra repertoárjába. A körtúra hossza körülbelül 15 km, és főként kezdő szülőknek, gyerekeknek fogjuk ajánlani. A csapat másik része terepjárókba ülve vágott neki a Kőhegynek, megcélozva a Tomordok csúcsot. A néhol meredek, máshol kanyargós erdei úton megérkeztünk egy tisztásra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Vlegyászára (Vigyázó). Meglepődve állapítottuk meg, hogy a csúcs közelében foltokban még mindig áll a hó, ám a minket körülölelő élénkzöldbe öltözött táj a tavaszt hirdette. Elővettük szerszámainkat (láncfűrész, fűnyíró, bozótvágó olló) és irány a Tomordok csúcs. Habár az ellenkező oldalról gyönyörű, jelzett turistaútvonal vezet fel a csúcsra, legutóbbi túránkon hiányoltuk, hogy ezen az oldalon nem lehet leereszkedni, holott valamikor itt is létezett egy erdei út, amit az elmúlt évek, évtizedek alatt sajnos benőtt a sűrű növényzet. Az alig 600 m-es szakasz első része füves domboldalon vezetett fel, ahol alig akadt tennivaló. Aztán elérve az erdő szélét egyre sűrűsödött a növényzet, bozótok és kidőlt fák állták utunkat. Profi segítségeink viszont nyomban kézbe vették a helyzetet és megkezdték a kemény munkát. Mi sem tétlenkedtük, a gyökereiktől elszakított szúrós ágakat ellökdöstük az útból, habár ők nagyon ragaszkodtak hozzánk, belekapaszkodva kesztyűinkbe és ruhadarabjainkba. Ezután az erdőben enyhe emelkedőn folytatódott az útvonal, amelyen haladva kilyukadtunk egy aprócska tisztásra. Hamar rádöbbentünk, hogy innen kezdődik csak az igazi kihívás, ugyanis több sűrű bozótos választott el a csúcsra vezető úttól. Miután sikerült bemérni a helyes irányvonalat, nekiestünk a sűrű növényzetnek és a közepébe pompás turistaösvényt varázsoltunk.
Hatékony munkának köszönhetően délután már a Tomordok csúcsról (1150 m) gyönyörködhettünk az előttünk elterülő kalotaszegi panorámában. Végeredményként tehát a Kőhegy gerincén haladó jelzett turistaösvényt sikerült összekötnünk ezzel a 600 m-es erdei úttal, így most teljes egészében végigjárható a körtúra útvonala. Ezt a szakaszt a Bánffy túrákba fogjuk beiktatni rövidebb gyalogostúraként, 3 különböző, 12–14 km hosszúságú változatban. A csúcsról visszafelé haladva elégedetten szemléltük a létrehozott túraösvényt, örömünket fokozta, hogy az idő végig kedvezett nekünk. A jóleső fáradtságnak és a friss levegőnek hála pedig aznap este szerintem senkit sem kellett álomba ringatni.
A csodás kalotaszegi panoráma és legkisebb segítőnk FOTÓK: KISMIHÁLY BOGLÁRKA
