Asztal alatt kellett átbújnia, azóta a vb-t is megjárta a klub egyik alapítója
– Mióta működik a klub, honnan jött az ötlet? – indítom a beszélgetést Joó Attilával, miközben a mellettünk lévő teremben éppen a klub havi bajnokságának meccsei zajlanak.
– Én 2024 márciusában voltam először csocsóbajnokságon Romániában. Szóltak, hogy Brassóban alapítottak egy klubot, és van ott egy bajnokság, amelyre ellátogat az aktuális világbajnok is. Ő egyébként floridai, de a barátnője Bukarestben tartózkodott, s elkísérte, így jutott el Brassóba. Mondtam magamban, hogy a világbajnokot meg szeretném ismerni... Nagyon vagány élmény volt. Az ottani klub alapítója pedig megkérdezte, hogy nem-e akarunk mi is létrehozni egy klubot Kolozsváron, mert hát nagyváros, biztos lennének érdeklődők. Elgondolkodtam rajta...
Amikor én elkezdtem csocsózni, még nyitva volt a Memón (Unió, azaz Memorandumului utca – szerk. megj.) a Highlife, és ott állt egy csocsóasztal. Az volt az egyetlen magyar kocsma, ahol létezett csocsóasztal. Ezen a helyen tanultam meg játszani, itt ismertem meg több hasonló érdeklődésű embert, és szerettem meg igazán a csocsót. Aztán a Highlife bezárt, s gondoltam, ha már van segítség a brassóiak részéről, valamit tenni kéne. Ákos is szólt, hogy benne van a projektben, és eldöntöttük, hogy megalapítjuk a klubot. Majd lett egy harmadik alapító társ is, Kovács Barna, akinek mellesleg a barátnőjéé ez a terem, az Unda 62 ifjúsági tér. Nagyon-nagyon szeretem a csocsót, amióta megtanultam játszani, és nem akartam, hogy kihaljon Kolozsváron. És akkoriban már szinte sehol sem lehetett csocsózni – talán két csocsósztal volt egész Kolozsváron –, magyar körökben pedig ez még inkább érvényes volt.
Amikor a vesztesnek át kell bújnia az asztal alatt
– Te magad hány éve űzöd ezt a sportot?
– Nyolc. Nagyon vicces, ahogyan kezdődött. Otthon a faluban volt egy csocsóasztal. Nekem voltak hét-nyolc évvel idősebb barátaim is, ugyanis a nálam kilenc évvel idősebb testvérem velük csocsózott, s ők már tudtak játszani. Egyszer azt mondták, ha a tesóm jó, akkor én is biztos jó vagyok, csakhogy én nem csocsóztam sohasem előtte… Tizenegyedikes voltam, és hát megaláztak: megvertek nullára, s kényszerítettek, hogy bújjak át az asztal alatt, amiért kikaptam (ez amúgy elég gyakori „bünti” az amatőr csocsóban – a szerző megj.). És persze le is videóztak... Akkor felmérgelődtem, és eldöntöttem, hogy meg fogok tanulni játszani.
– Mit jelent csocsóban az, hogy tudás?
– Elmondom, hogy néz ki egy nagyon kezdő kategóriás játék – nevet. – Ha jön a labda, ahogy elérik, rúgják is a bábukkal, az pedig össze-vissza pattog a pályán. Ezzel szemben a jobb szintű meccs már arról szól, hogy minden bábú, ahogy elérinti a labdát, megállítja. A játékos megnézi, hol vannak lyukak az ellenfél védekezésében, hol lehet átlőni. És ez a játéknak a szépsége: nem csak lövöd a labdát, hanem gondolkozol – nézed, hogyan mozog az ellenfeled, a védekezését figyeled, aztán mozgatod kicsit a labdát. Ha arrébb mész vele, akkor megnézed, hogyan reagál arra az ellenfél, aztán fake-elsz egyet – úgy teszel, mintha ellőnéd, de mégsem –, és amikor erre bemozdul, abban a pillanatban tényleg ellövöd a labdát... Ezt egy kezdő nem tudja megcsinálni.
És akkor mi is a csocsó?
Nos, a csocsó a reflexek és az ügyesség, a taktika – s adott esetben a csapatszellem – kombinációja, egyben szórakozás és feszültségoldás. Vagy éppen feszültség – abból a kellemesebbik fajtából –, ha már ott vagy a bajnoki döntőben. S hogy mennyire sport? Legalább annyira, mint a darts, a billiárd, a snooker vagy éppen a… sakk. Van romániai szakszövetsége (Federația Română de Fotbal de Masă), de magyarországi és nemzetközi is, utóbbi az International Table Soccer Federation (ITSF). És igen, lehetsz benne világbajnok, hiszen az ITSF világbajnokságot is szervez.
Az asztali foci alapjában gyors reflexeket, precíz koordinációt és taktikai érzéket igénylő ügyességi játék. Lényege borzasztó egyszerű, akár az igazi foci esetében: az ellenfél kapujába kell juttatni a labdát – a forgatható rudakra szerelt bábukkal. Itt ugyan nincs les, de szabályok ugyanúgy vannak, például a rudak 360 fokosnál nagyobb átfordulásos pörgetése tilos, egy játékos maximum 10 másodpercig birtokolhatja a labdát a védő- vagy középső sorban, a csatárok pedig legfeljebb 15 másodpercig tarthatják maguknál. És még sorolhatnánk...
– Csúnya kérdés, de muszáj feltennem neked: szerinted a csocsó mennyire sport, és mennyire „társasjáték”, szórakozás?
– Magas szinten nagyon sport, nagyon komolyan űzik. Ugye világbajnokságok is vannak, mi is voltunk idén februárban, Szicíliában. Mi csapatvilágbajnokságon vettünk részt, itt hat embered van, s 40 pontig játszol egyes és páros felállásban. Nagyon nehéz volt, eszméletlenül nehéz. Egy mecset sikerült megnyernünk a négyből, mai napig nem tudjuk, hogyan – nevet. – Nagyon keményen űzik a profik... Köztünk is van 3-4 klubtag, aki nagyon komolyan játszik, de esélyük sem volt a vb-n.
A román szakszövetséghez egyébként, ha jól tudom, jelenleg hét klub tartozik: működik egy Csíkban, Brassóban, Brăilán, Bukarestben három, és ugye a miénk Kolozsváron. A csocsó-láz amúgy Csíkból indult, aztán jött Bukarest, ahol azóta nagyon keményen megy a csocsózás – és mi azt szeretnénk elérni, hogy felfejlődjünk az ő szintjükre. A világbajnokságokra egyébként az országos bajnokságról lehet kijutni, a győztes vagy az első három helyezett kap meghívást. Szóval magasabb szinten a csocsó nagyon komplex, s nagyon sok szabálya is van. A kocsmai szabályok persze kicsit másak…
Csók és csocsók
S hogy mennyire ismert vagy nem ez a játék, avagy sportág? Nos, miközben dokumentálódásképpen csocsós témájú cikkek után vadásztam az interneten, hogy témába helyezzem magam, az ember második legjobb barátja, a Google – merthogy az első szerintem még mindig a kutya – érdekes cikket dobott elém: „Minden, amit a csókról tudni érdemes”. A Nők Lapjából…
Végül is... egy győztes párosmeccs után ez is belefér. Például Nagy Évi és Sárkány Dominik biztosan megcsókolták egymást. Ők ugyanis, házaspárként, 2019-ben csocsó vegyes párosban világbajnokok voltak a Leonhart World Series-en. Tehát már ebben a sportágban is büszkék lehetünk mi, magyarok, mert van már világbajnokunk… Sőt, talán több is, de addig már nem jutottam el a keresésben: megragadt a győztesek által adott (a mindsetpszichologia.hu oldalon megjelent) interjú egy mondata, amelyet egyébként nem csak csocsózók (és csókolózók), hanem mindenki figyelmébe ajánlok: „Rengeteg gyakorlás és vereség előzi meg a sikereket”.
Who the f... is Leonhardt?
Vetődik fel a fentiek margójára rögtön az újabb, a világhírű Smokie együttes nyomdafestéket kevésbé tűrő refrénjét idéző kérdésem – azzal a különbséggel, hogy engem nem Alice kiléte érdekel, hanem a Leonhardté: mit is fed a Leonhart World Series? Miért Leonhart? Vagy lehet, hogy csak egyszerűen a vébé főszponzora volt?
Az ember második legjobb barátja erre is tudja a választ. Nos, „őkelme” az egyik csocsó asztalcsalád egyike. Német stílusú asztal, amely kicsit lassabb, jobban kontrollálható játékot biztosít, s emiatt a hangsúly a precíz passzokon van. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, mint azt megtudom, hogy több különböző asztalcsalád létezik, és ezek eltérő játékélményt nyújtanak. A fenti mellett a legismertebb típusok a Garlando (gyors játék, a bábuk lábai általában recézettek a jobb labdatartás érdekében) és a Bonzini (a bábuk alumíniumból vannak, s a labda súlya miatt is egyedi a labdakezelés). A lista persze még folytatható – de tegyük hozzá: ezekkel az elterjedt európai versenyasztalokkal nem fogunk minden kocsmában találkozni. De ha valaki ellátogat a Phoenixhez, ott is hamar fel lehet ismerni, hogy milyen, még az amatőrök számára is érezhető különbségek vannak a profi asztalok között (is).
De mielőtt még mindennek az interjú rögzítését követően utánanéztem volna, magam is megtapasztaltam – pontosabban: megmutatták a klubban lévő öt asztalon –, hogy mit is jelentenek az asztalok közötti különbségek. Van, amelynek teljesen egyenes a pályája, a másiknak hajtottak a sarkai, hogy visszaguruljon a labda. Vagy más anyagból készültek a bábuk, egészen más a súlyuk, a „fogásuk”.
– Egy jó csocsóasztal amúgy olyan ezer euró használtan, de 2500-ig is felmehet – magyarázza Attila. – Megvan minden márkának a sajátossága. Alapszinten, kocsmai szórakozás szintjén persze nem nagyok a különbségek, de ha nagyon pontosan akar játszani az ember, akkor nagy különbség van az asztalok között.
És persze az amatőr és a profi játékosok között – tegyük hozzá –, hiszen aki kicsit is utána olvas (vagy éppen megkérdez egy profit), azt is hamar megtudja, mit jelent a pin, a snake vagy a falas löves, valamint a toló és húzó lövés. Ezek egészen távol állnak attól, amit egy kezdő „művel” – össze-vissza üti a labdát azzal a reménnyel, hogy egyszer majd csak bemegy valahogy. Aki pedig ennél is mélyebben beleássa magát a csocsó világába, azt is megtudhatja, hogy mit jelent például a „teszkós gól”.
A fentieket összegezve maradjunk annyiban: a jó csocsó alapja, hogy a labdát meg kell állítani, és érdemes vele passzolni a kapura rúgás előtt. A lövések erejét pedig nem a karod ereje, hanem a csuklód gyorsasága és a megfelelő technika adja. És ha már profi vagy, akkor a versenynapok végére úgy érzed majd magad, mint akit kifacsartak – vallják az interjúalanyaim.
Negyedik hely az éremtáblázaton
Közben Vezsenyi Ákos is csatlakozik hozzánk – mérkőzése volt a bajnokságon –, így a klub nevének eredetéről és az eddigi eredményekről kérdezem.
– Hogy miért lett a neve Phoenix? A hamvaiból feltámadó mitikus tűzmadár után. Merthogy ugyanígy akartuk feltámasztani a kolozsvári csocsó-sportot…
Úgy tűnik, sikerült nekik. Mint Ákostól megtudom, a 2024-ben alakult klub a 2025-ös, Bukarestben, novemberben rendezett Országos Bajnokságon (OB) 7 érmet szerezett (az OB-n egyébként összesen 48 csocsós indult, és 303 mérkőzést rendeztek). Vegyespárosban (egy másik klub női tagjával) Tóbiás András harmadik lett, férfi klasszikus párosban Mitra Tamás és Tóbiás András a második helyet szerezte meg. A Monster DYP kategóriában, amelyet mindkét nap megrendeztek, előbb Mitra Tamás első lett, akárcsak másnap Tóbiás András, amikor Tamás és Vezsenyi Ákos ezüstérmet szereztek. Ezekkel az eredményekkel az éremtáblázatban a negyedik helyen zárt a Phoenix.
És ha már a neveknél tartunk, hadd soroljuk fel a már említett szicíliai klub-világbajnokságra (World Champions League) kiutazó csapat névsorát is: Attila és Ákos mellett Csiszár Norbert, Deményi Róbert, Gorea Vlad, Mitra Tamás, Tóbiás András és Kovács Barna képviselte Kolozsvárt.
A vesztes második esélye
De hogy is zajlik egy bajnokság?
– Különböző kategóriák vannak – magyarázza Attila. – Van az 1 v 1, amikor egy-egy ellen zajlik a mérkőzés. Van a 2 v 2, azaz kettő kettő ellen, ami azt jelenti, hogy bárki választhat magának partnert, és párosban indulnak. Régebben szerveztünk – mostanában nem, mert nincs elég lány – vegyespárost is. Helyette – és ezzel próbáljuk megfogni a fiatalokat – létezik olyan kategóriánk, hogy egy pro és egy amatőr alkot egy párost: egy nagyon jó és egy nagyon gyenge játékos, mert így mindenkinek van esélye dobogózni. Volt olyan kategóriánk is, a Monster, amelyikben minden meccsben másik partnert kapsz, ez is nagyon vagány. Végülis mindez bajnokságfüggő. Régebben kétnapos bajnokságaink voltak, most már egynaposak, mert két nap az nagyon sok, nagyon fárasztó tizenkét órákat csocsózni.
Egy-egy kategórián belül van négy bemelegítő meccs, amelyen mindenki gyűjt pontokat. Egy meccset játszol valaki ellen, hét gólig. Hogy időben ez mit jelent? Olyan 10 perc… Szóval, aki nyer, az kapja a pontot. A pontszám alapján aztán például a legjobb 16 vagy legjobb 8 megy tovább, a többi kiesik. Ha kiesel, akkor vesztes ágra kerülsz, de onnan még visszajöhetsz akár a döntőig. A kieséses szakaszban a bemelegítőben szerzett pontok alapján kapsz ellenfeleket: itt, aki nyer, megy tovább, aki veszít, szintén a vesztes ágra kerül, ahol, ha még egyszer kiesik, akkor végleg búcsúzhat a játéktól. De ugye van két esélyed…
Ez így megy a döntőig, amelyet a győztes ág nyertese játssza a vesztes ág nyertesével. Ja, és a kieséses szakaszban már nem egyszer játszol hétig, hanem háromszor ötig. Mert minél fontosabb a meccs, annál fontosabb lesz az, hogy tényleg tudás alapján dőljön el a nyertes – magyarázza Attila.
– Itt a klubban egy-egy ilyen bajnokságon általában hányan vagytok?
– Nagyon változik, voltunk 15-en és 35-en is. Attól is függ, hogy milyen periódus van, mert nagyon sok a bajnokság, és nem csak Romániában. Az átlagot húsz-huszonötnek mondanám.
– Aki e cikket olvasva kedvet kapna, egyszerűen eljöhet ide, felkereshet titeket?
– Persze. Vannak csocsóestjeink is, általában csütörtökönként, ezeket – akárcsak a havi rendszerességgel szervezett bajnokságokat – meghirdetjük Facebookon (Phoenix Foosball Club), Instagramon. A regisztrációban meg lehet találni a telefonszámunkat, de az érdeklődők írhatnak nyugodtan Facebookon is a klubnak, vagy Instagramon, mert válaszolunk. Tehát aki megtanulna, bármikor felkereshet. És ez lenne a lényeg igazából, hogy minél többen keressenek. Amikor a klubot alapítottuk, azt akartuk, hogy a kezdőknek – de a régebbi csocsósoknak is – legyen, ahol játszaniuk. Közte különösképp az egyetemistáknak, mert igazából szerintem a csocsó mindig is az egyetemisták játéka volt.
– Hasznos tippek kezdőknek?
– Tervezzük egy ideje, hogy szervezzünk olyan csocsóestet, amelyen tanítjuk a kezdőket. De nincs elég kezdőnk… Tény, az elején nehezebb, amíg meg nem fog a csocsó. De ha valaki kicsit felkarol, néhány alkalommal eljössz, s tanítnak, akkor elkezded látni, hogyan is működik, és sokkal vagányabb lesz. Én azt láttam, hogy a kezdők, akik eljöttek, amikor meglátták, hogyan játszunk – vagy pedig kikaptak tőlünk –, többet nem akartak jönni. Pedig nem ez volt a célunk… Szóval ezen a projekten még dolgozunk. Talán a lényeg, hogy kezdd el, és ne add fel rögtön. Biztosan kialakul, s megszereted.
