Egyszerre tájékoztató jellegű, szakszerű és szól a nagyközönségnek is a monográfia, amely egyben tudományos ismeretterjesztő olvasmányként is olvasható – indította a kötetbemutató beszélgetést Blos-Jáni Melinda.
Kollarik Tamás Bánffy Miklós-díjas producer, jogász, egyetemi oktató, filmrendező szerint Janovics Jenő nem csak az erdélyi, hanem a magyar kultúra legkiemelkedőbb szervezője, színházcsinálója. „Mindezek ellenére elég ismeretlen figurája a magyar közgondolkodásnak és kultúrának. Három évvel ezelőtt jutott eszünkbe, hogy a mostani évfordulóra olyan kötet készüljön, amely Janovics Jenő életének minden szegmensét előhozza” – részletezte.
Sokáig a színház dokumentációs tárában dolgozott Zakariás Erzsébet, a Janovics színházi munkásságával foglalkozó fejezet szerzője, ott tette az első lépést Janovics munkásságának feltárása irányába.
– A színház történetének legérdekesebb dokumentumai Janovics idejében jöttek létre. Felfigyeltem a személyiségére, majd 2013-ban, Janovics filmes karrierje első évének a századik évfordulójára kötetet írtam. A dokumentumokon alapuló háromnyelvű kötetben van román szövegrész is, mivel a kolozsvári románok igen keveset tudnak erről a fontos személyiségről. Remélem, hogy ezután minél erősebben bekerül a köztudatba Janovics személyisége, teljesítménye. Halálának 70. évfordulóján a magyar opera is kezdeményezett Janovics emlékkiállítást, kötetet is kiadtunk munkásságáról. A harmadik lépés ez a mostani kötet, amelyben sikerült a korábbi kiadványoknál sokkal „mélyebbre ásni” az életművében. Úgy érzem, most már kezd kibontakozni a színházi munkásságát illető pályaíve. Janovics elsősorban színházi ember volt, de életművében a csillogó pontot a filmkészítés jelentette. Ebben a könyvben a színházi mellett a filmes és a közéleti ember képe is kirajzolódik – mondta Zakariás Erzsébet, aki abban bízik, ez a fontos kötet nem a kanonizáció tetőpontja, és lesznek még alaposabb, meghatározó munkák, amelyek Janovics életművét közelebb viszik a köztudathoz, a közönséghez.
Korábban elérhetetlen információk is szerepelnek a monográfiában
Évtizedes félreértések tisztázásában segédkező, korábban elérhetetlen információkat is sikerült megtalálni, tájékoztatott Zágoni Bálint filmes szakember: – Ez a száz év, ami elválaszt minket Janovics életművétől, olyan távolság, ami tiszta kép kialakítását teszi lehetővé: milyen filmek készültek akkor és kik dolgoztak. Sokkal több eszköz van a kezünkben most, mint előzőleg.
Janovics filmes munkásságáról írt a kötetben Kollarik Tamás, aki szerint Janovics filmes tevékenysége azért roppant izgalmas, mert ő ott volt a film születésénél, élete párhuzamba állítható a film kibontakozásával. „Tanulmányom sok mindent elmond a XX. századi magyar történelemről. Úgy vélem: a magyar állam kultúrafinanszírozó részének kötelessége Janoviccsal foglalkozni, életművét felmutatni a diákok előtt” – magyarázta Kollarik.
– Kolozsváron a második és a harmadik kőszínház létrejötte Janovics nevéhez fűződik. Ez olyan fantasztikus esemény, ami szuperlatívuszt érdemel. Színháztörténeti szempontból nagyon távolra néző, jól tájékozódó, modern szemléletű színházi ember volt. Igazgatósága alatt igyekezett minél több klasszikus művet színpadra állítani, a zenés előadásokra pedig a legjobb énekeseket meghívni – emelte ki Janovics érdemeit Zakariás Erzsébet.
– Színházigazgatóként, amikor a mozgókép megítélése nem volt egyértelmű, Janovics „befogadta” a mozgóképet és filmvetítéseket. Ő volt az első filmvállalkozó, aki nagyon rövid ideig a gyártást, a forgalmazást és bemutatást is irányította – vélekedett Janovicsról Zágoni Bálint. Kollarik Tamás újító, modern és bátor emberként írta le Janovicsot.
– Lenyűgözött hatalmas teher- és munkabírása: színházat vezetett, rendezett, játszott, forgatókönyveket írt, szervezte a filmgyártást, és legalább egy vállalkozása volt. Feljegyezték, hogy az előadás szünetében a színház függönyére festett, varrt, reflektorral vetített reklámokat nézhetett a közönség Kolozsvárt, de a szegedi színház függönyét is bérelték ugyanilyen tevékenységre. Ennél korábban nem volt színházi függönnyel kapcsolatos vállalkozás – jellemezte Janovicsot Ferenczi Szilárd, aki Janovics közéleti szerepeiről értekezett, és tanulmányában kitér korábban ismeretlen életrajzi adalékokra is.
A sikerek ellenére Janovicsot támadások is érték kortársai részéről. Rosszindulatú cikkek jelentek meg róla a sajtóban, műsorpolitikáját kritizálták. A filmgyártás során többször beperelték az elkészült filmek jogai miatt, ám Janovics mindkét pert megnyerte. Blos-Jáni Melinda utolsó kérdésére, miszerint milyen elveszett Janovics-film megkerülésének örülnének a könyv szerzői, többen a Bánk bánt emlegették nem csak az irodalmi mű fontossága miatt, hanem azért is, mert ez volt az első film, amit Janovics önállóan készített.
„Legyünk büszkék arra, amit Janovics tett, mivel megalapozta az erdélyi filmgyártást. Ő nem mintákat követett, hanem mintákat hozott létre, amelyek gyakorlatilag ma is érvényesek.” – értékelte Kollarik Tamás, aki a könyvbemutató alkalmával felvetette egy Janovicsról készítendő játékfilm ötletét, amely közelebb hozná őt a széles közönséghez.
