Anna Amerikában
Egy átlagos iskolai napon, mondjuk kedden – bár minden nap ugyanaz az órarendem –, reggel öt óra húsz perckor kelek és öt óta negyvenkor elhagyom a házat, hogy hatra már a város úszómedencéjénél lehessek, ahol az első órám („firstperiod”), az úszás kezdődik. Az amerikai iskolák sokkal változatosabb sportlehetőséget ajánlanak a tanulóknak és egy választott sport (kosárlabda, amerikai foci, úszás) tornaórának számít. Az edzés után az iskolabusszal a suli menzájára igyekszünk, ahol ingyen reggeli mellett – minden tanulónak ingyen jár a napi három étkezés – kicsit készülünk még az órákra.
A csengő szól, ami azt jelenti, hogy öt percünk van a második órára elérni, ami éppen csak elég, mert az épület hatalmas! Az én iskolámban nincsenek szekrények, de ez furcsa megoldás Amerikában. A legtöbb iskolában minden tanulónak saját szekrénye van.
A második órám a spanyol és ezen a ponton adnék egy piros pontot a hazai rendszernek, mivel az amerikai nyelvoktatás nem áll a helyzet magaslatán. Míg otthon már az óvodásnak is kötelezően románt és még németet vagy angolt tanítanak, itt az idegennyelv-oktatást líceumban kezdik. Mindenki óriási szemeket mereszt rám, amikor elmondom, hogy négy különböző nyelven gagyogok, ami az otthoni fiatalokhoz mérten egyáltalán nem számít szokatlannak. Itt a maximum az angol és a spanyol nyelvtudás.
Harmadik órám a színházművészet, ahol csoportban kisebb-nagyobb jeleneteket adunk elő, negyedik a fizika, ahol rakétát építünk, kilőjük és a kapott eredményekkel számigálunk. Ötödik órám helyén az ebédszünet áll és el kell mondanom, bár sokaknak nem a kedvence, a menzás kaja nagyon is finom. Három opciónk van: pizza, spagetti, hamburger választható desszerttel, zöldséggel és innivalóval, és mindezt ingyen!
Egy, a barátaimmal vagy az iskola gazdag, modern könyvtárában töltött ebéd után évkönyvszerkesztői órám van, én vagyok felelős a lány focicsapat négy oldaláért. Később amerikai történelem következik, amit borzasztó részletesen kérnek a vizsgákon, de a világ legmotiválóbb és leglelkesebb tanárnőjét kaptam. Meg kell mondanom, nagyon érdekes a történelmet a győztesek oldaláról tanulni. Ezek után angolirodalom-óra következik, ahol sokszor kétoldalas elemzéseket kell írnunk Edgar Allan Poe-ról vagy a salemi boszorkányokról. Legutoljára pedig a matekóra marad... A számomra elérhető lehető legmagasabb szint is az otthoni tizedik osztályban tanultaknak felel meg, bár meg kell hagyni, eléggé különbözik az amerikai tantervezet a romántól. Maradjunk annyiban, hogy az otthoni hetes átlagommal Amerikában matekversenyre megyek.
Összességében nem mondhatom, hogy az amerikai tananyag és iskolai élet könnyebb, mint a romániai. Az iskolában akár egyetemi szintű órák is elérhetők, ezek több kreditet szolgáltatnak az egyetemre készülőknek. Külön magas szintű orvosi és katonai programokban lehet részt venni és minden teszten 70 százalékot kell teljesíteni az átmenéshez. Viszont az tény, hogy a gyerekek nagy része nincs hozzászokva a stresszhez és gyors problémamegoldáshoz, ami, jelzem, a román rendszerben veszélyes mértékig van jelen.
