Jobban „reklámozni” a nőszövetségi munkában rejlő áldásokat
Az életben vannak tudatosan tervezett dolgok és olyanok, amelyek csak egyszerűen megtörténnek. Lengyel Istvánné dr. Püsök Sarolta pedig utóbbihoz sorolja azt, hogy a Kolozsvári Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke lett. Mint mondta, régóta tevékenykedik a nőszövetségben, de eddig inkább a háttérmunkákban vett részt, viszont „időnként muszáj kilépnünk a saját kényelmünkből”, magyarázta miért vállalta el mégis a pozíciót.
Lengyel Istvánné dr. Püsök Sarolta (jobbra): a mai nők szíve, a legfiatalabbaké is kinyitható, csak a kulcsot kell megtalálnunk
– Így utólag mégis elgondolkodtatott a „miért” kérdés, amelyre két irányból érkezik a válaszom. Egyfelől ez egy szolgálat, márpedig a lelkészi esküm értelmében, ha erőm engedi, nem utasíthatom vissza. A feladatvállalásra egyetemünk, amelynek oktatója vagyok (BBTE Református Tanárképző Kar) szintén bátorít, mert azt szorgalmazza, hogy munkánkkal minél erőteljesebben vegyünk részt a környező társadalom életében. Másfelől a munkatársak miatt mondtam igent. Már az előző ciklusban világos volt, hogy eseménydús, rohanó világunkban az ilyen feladatot csakis csapatmunkában lehet hatékonyan végezni, ezért 2013-tól háromtagú elnökség helyett egy (jelenleg 13 tagú) választmány vezeti a munkát. Az áldozatkész, ötletgazdag és jószívű munkatársak biztosítékai annak, hogy nem hiábavalóan fáradozunk – részletezte a miértet.
A rá váró munkáról is mesélt Püsök Sarolta: mint mondta, az egyházkerületi és megyei elnökség eddig is számos lehetőséget biztosított a nők számára, így egyik célja, a nőszövetségi munkában rejlő áldások tudatosítása, „jobb reklámozása”.
– A kilencven éve indított nőszövetségi munka hármas célkitűzése – hitélet erősítése, keresztyén kultúránk ápolása és a szeretetszolgálat-diakónia – ma is érvényes, de ezeket le kell fordítanunk, kommunikálnunk a ma embere számára, mert hiszem, hogy a mai nők szíve, a legfiatalabbaké is kinyitható, csak a kulcsot kell megtalálnunk. Természetesen nem elég egy elvi elgondolás, a választmánynak hamarosan ki kell dolgoznia egy ütemtervet – részletezte a „reklámprogramot”.
További tervei kapcsán elmesélte, megyei szinten háromféle tevékenységtípust vihet tovább: a sok embert megmozgató rendezvényeket, mint a régiós konferencia, a bonyhai kastélynapok látogatása, valamint az éves megyei konferencia. Másodsorban a kevesebb embert megszólító, de nagyobb egymásra figyelést nyújtó eseményeket viheti tovább, mint az imaestek és munkatársképzők, amelyek az istenkeresés erőteljesebb alkalmai, harmadsorban a belmissziós szervezettekkel közösen létrehozott rendezvényeket, mint az imalánc, kirándulások, gyerektáborok, vagy a szórványban szervezett önkéntes munkanapok, amelyek szervezésében való részvételt szorgalmazná továbbra is.
– A fentiek fenntartása is nagy kihívás, de ha újításról beszélünk, akkor a tanár szólal meg bennem. Fontosnak tartanám, hogy a nagyobb létszámú rendezvényeinken is több lehetőséget biztosítsunk a résztvevők megszólaltatására – kezdett az új tervei részletezésébe. Püsök Sarolta szerint a 21. században a család, társadalom ízekre hullása miatt aggódunk, a szövetség ennek feloldásához is hozzájárulhat úgy, hogy „a maga szerény eszközeivel segít, hogy a református nők megtalálják helyüket a világban”.
Szintén az újítások között szerepel a megye „fehér foltjainak” felszámolása is: olyan közösségek megszólítása, amelyek eddig kimaradtak a nőszövetségi tevékenységekből. Elmondta, nem akar kisebb gyülekezetben erőszakkal létrehozni nőszövetségi csoportokat, de azt elfogadhatatlannak tartja, hogy „vannak közösségek, ahonnan soha senki nem vesz részt a fent említett állandó rendezvényeken”.
– Hiába panaszkodunk folyton, hogy kiüresednek a templomok, nem érdekli az embereket Isten, mert ez így ördögi csúsztatás. Régen sem volt mindenki igaz hívő, amiért ott tülekedett vasárnap az első padban, és most sem szabad senkit leírni, mert pillanatnyilag valahol kallódik. A nőszövetségek és minden hasonló célcsoport szerepe igenis felértékelődik, mert embereket tud megszólítani. Jelentőségét nem számokban mérjük, hanem abban a lehetőségben, hogy az általa kínált apró feladatok és rendszeres találkozások révén megerősíti az odatartozás érzését, és megsokszorozza az Isten-ember kapcsolat kötelékeit – tette hozzá a nőszövetségi elnök.
A presbiteri szövetség célja a gyülekezeterősítés
Halmágyi Sándor János szerint Isten akarata volt az, hogy a presbiterek közé, majd a presbiteri szövetségbe került, jelenleg pedig ő a megyei presbiteri szövetségek vezetőségeinek legfiatalabb tagja.
Halmágyi Sándor: idősebb társaimtól tanultam meg, hogyan kell szolgálni
– Rengeteget tanultam idősebb társaimtól a református magatartásról, mit jelent alázatosnak lenni, hogyan lehet, hogyan kell szolgálni. Szeretem ezt csinálni, így amikor jelölést kaptam, szívesen elvállaltam – mesélte, mikor arról kérdeztem, hogy miért szánta rá magát, hogy elnök legyen.
Halmágyi Sándor János szerint a presbitériumi szövetség tevékenysége – legyen szó „kisebb vagy nagyobb továbbképzőkről, konferenciákról, Erdély gyönyörű tájain tett egyházi kirándulásokról, kiöregedett templomaink és elhagyott temetőink ápolásáról” – mindig a gyülekezetépítésről, a magyar identitás erősítéséről és az anyanyelv ápolásáról szól.
– A 15 egyházmegyei presbiteri szövetség közül a kolozsvári az egyik legjobban és leghatékonyabban működő. Ezt elődeinknek köszönhetjük, akiknek nagyon hálásak vagyunk. Munkám során ezt a színvonalat szeretném mindig megtartani és ha lehet kamatoztatni – mesélte. Elnöksége alatt szeretné erősebbé és hatékonyabbá tenni a lelkipásztorokkal való kapcsolatot, mivel egyházi szervezetként igényük van véleményükre és a szolgálatra. Viszont hangsúlyozta: mindezen tervek megvalósítására csak csapatmunkában képes, hisz úgy véli, csak csapatban lehet hatékonyan dolgozni.
Arra is megkértem Halmágyi Sándor Jánost, fejtse ki: szerinte mi a presbiteri szövetség szerepe az egyházon belül. Feladatként nevezte meg az általános kapcsolattartást, a református önazonosság erősítését, a biblia- és hitvallásismeretben való jártasság elmélyítését, valamint az egyház történelmének és hagyományainak megismerését. Mindezeket persze „korszerűsítve” próbálják végezni, felhasználva a rendelkezésükre álló világi hálózatokat és médiát.
IKE: 21. századi csomagolásban átadni a kétezer éves üzenetet
Hatházi Evelin bevallotta, „szégyen, nem szégyen”, de szülői unszolásra kereste fel az ifiseket, amely unszolásért a mai napig hálás, hiszen egy hét elég volt ahhoz, hogy beleszeressen az IKE-be, a képviselt értékekbe, az önkéntességbe és a csapatba. Ugyanakkor azt is beismerte, az önkéntesség, állandó adás nem könnyű, sokan bele is fáradnak, viszont ő hamar megtalálta azt a valamit, ami az IKE-hez köti: az örömöt.
Hatházi Evelin egy hét alatt szeretett bele az IKE-be
– Hihetetlenül jó érzés látni, hogy a gyerekek, tinik mennyire örülnek annak, amit nekik terveztünk, mennyire élvezik azt, amin órákig ötleteltünk néha. Leírhatatlan az érzés, amikor odajönnek hozzánk és azt kérik, hogy minden héten szervezzünk nekik valamit. Persze ilyenkor a csapattal megfagyunk, de elégedetten és lelkileg feltöltődve csak bólintunk egyet, képtelenség ilyenkor nemet mondani. Ez a legjobb érzés, amikor a csapattal azt látjuk, hogy igenis megéri ezzel foglalkozni, és nem lehetetlen közelebb hozni Istent a mai generációhoz, csak meg kell találni a módját – fejtette ki, mi is ez a valami, amit érez.
Ahogy a megkérdezett új elnökök, Hatházi Evelin is a véletlen folytán került a kolozsvári IKE vezetői pozíciójába: Batiz Zsolt leköszönő elnök jelölte őt a tisztségre, hosszas, IKE-n belüli találgatás után.
– Rengeteget kérdezgettem arról Zsolit, hogy van-e jelöltje vagy sem. Az elnök az, aki összehívja a csapatot, koordinálja a tevékenységeket és figyel arra, hogy tartsuk az irányt, az értékeket, amiket vallunk és képviselünk, segít a csapatnak, valahogy átfogja azt. A legnagyobb félelmem az volt, hogy esetleg olyan személyt választanak, aki nem tudja az elnöki feladatokat ellátni, nem érti a mi tevékenységünket. Egy ilyen vezető akár a csapat szétesését is okozhatja. Én pedig ezt nem akartam, ragaszkodtam ehhez a közösséghez – mesélte. A jelölés rendkívül meglepte, végül az említett örömteli mosolyok győzték meg arról, hogy vállalja a felkérést. Úgy érezte, elnökként többet tehet ezek előcsalogatásáért.
– Az IKE célja a fiatalokat közelebb hozni Istenhez. Ezt a célt szeretném megvalósítani – indította a tervek sorolását Hatházi Evelin. Elmondta, megőrizné a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját (KISZT), a Bibliaismereti Vetélkedőt, valamint Sportnapot, hiszen ezek „elengedhetetlen” rendezvényei a kolozsvári IKE-nek. Új tevékenységként egy karavánt indítanánk közösen a csapattal, amely során nemcsak a városbeli, hanem a hatáskörükbe tartozó, Kolozsváron kívül eső ifiket is meglátogatnák. Ugyanakkor felélesztenék a Kolozsvári Református Ifisek Táborát (KRIT). A karaván azért fontos, hogy megismerjék a helyi fiatalokat, azok pedig az IKE-t, a táborra pedig azért van szükség, mert a legutóbbi közgyűlésen a szabadtéri programok iránti igényt fejezték ki az IKE-sek – részletezte.
Ám, mint kiderült, a kolozsvári IKE-nek nincs könnyű dolga, hiszen amellett, hogy vetekedni kell a városban zajló számos rendezvénnyel, még a fiatalok körében elterjedt előítéleteket is le kell küzdeni. Elmondta: még mindig tapasztalják a „Megint a templomhoz mész?” kérdést, azokat, akik ifire járnak, gyakran csúfolják társaik.
– A következő években arra szeretnénk törekedni a csapattal, hogy azoknak, akik eddig aktívan részt vettek rendezvényeinken, továbbra is ugyanolyan, sőt jobb minőségű élményt biztosítsunk, míg azon gyerekeknek, akik előítélettel viseltetnek irányunkba, megmutassuk, hogy kik vagyunk – mesélte. Persze ezt egyfajta tapogatózás, keresgélés is kíséri, egy olyan út megtalálására tett kísérlet, amivel eleget tehetnek a fiatalság szükségleteinek, de közben megőrzik értékeiket. Ahhoz, hogy a mai fiatalság igényeinek megfeleljenek, elengedhetetlen az online jelenlét, ezért most próbálkoznak a Facebook és Instagram nyújtotta lehetőségeket kiaknázni. Online próbálják megszólítani a fiatalokat, így akarják kicsalogatni őket a való világba és megragadni. Ebben a folyamatban az egyháznak is nehéz dolga van, mesélte Evelin, gyakran szembesülnek azzal a gyülekezetek, hogy a 30 konfirmandusból csak 10 vagy annál kevesebb tér vissza az ifibe vagy magába a gyülekezetbe.
– Úgy vélem, hogy az IKE az a szövetség, amely az ilyen fiatalokat képes bevonzani, mert az ő nyelvükön szólunk, különböző módszerekkel próbáljuk közelebb hozni Istent. Nagyon jó példa a Válts irányt! IKE Fesztivál, ami valóban megmutatja azt, hogy a hitet többféleképpen lehet megélni, sokkal interaktívabban, a hagyományokat megújítva, ahol nem szégyen azt mondani, hogy igenis, hiszek az Atyában és Jézusban – nyújtotta is a problémára a megoldást.
Mikor arról kérdeztem, milyen szerepe, nehézsége van az IKE-nek a 21. Században, elmondta: napjainkban mindenki divatos, menő szeretne lenni, „azonban ugyanazokat a trendeket követve, néha az emberek nagyon egyformának tűnhetnek”. Úgy véli, a divatkövetés főleg a fiatalokra jellemző, ami miatt „nem feltétlenül maradnak önmaguk”. Az IKE pedig ebben az önkeresésben, önépítésben segítheti a fiatalokat, a saját keresztyén identitásuk kialakításában, a szocializációban, miközben olyan helyet biztosít számukra, ahol másokkal együtt gyakorolhatják a hitet, ahol erről nyíltan beszélhetnek.
– Most éljük azokat az időket, amikor talán a legnagyobb szükség van ránk egy összetartóbb és nyíltabb közösség megépítésében, hiszen állandóan ezt érezzük, igény van a közösségformáló szervezetekre, az egyházra. Az élet sok területén érhet csalódás, szükség van egy biztos pontra, amely számunkra az IKE, az egyház. Itt mindig hazatalálunk. Ezért teremtünk otthont a fiataloknak. Sok a lehetőség – programok, képzések, fesztiválok–, amelyek egy 21. századi csomagolásban kívánják átadni a központi üzenetet, amely kétezer éve nem változott – zárta a beszélgetést.
A cikk megjelent a Református Híradóban (a Szabadság melléklete), a friss lapszám teljes tartalma ide kattintva olvasható.
