Kolozsváron is bemutatták a Magasságok és mélységek című filmet
A film a híres hegymászóról, Erőss Zsoltról és feleségéről, Sterczer Hildáról szól, a történéseket az özvegy szemszögéből láthatjuk. Mint ismeretes, Erőss Zsolt 2013 májusában a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat részeként a Kancsendzönga – a Himalája harmadik legmagasabb hegyének (8586 méter) – meghódítása közben tűnt el, otthon pedig feleségének és két kiskorú gyermekének kellett megtanulnia nélküle folytatni az életet.
A producereknek – akikről az is kiderült, hogy házastársként vezetik cégüket – már az első perctől kezdve tetszett az érzékenyen megírt forgatókönyv, ezért is támogatták Csoma Sándort – számos nemzetközi hírű kisfilm rendezőjét – első egész estés filmjének megalkotásában. Egyébként – mint kiderült – Topolánszky Tamás Yvan és a rendező osztálytársak voltak, majd később mindkettőjüket a filmrendezés felé vitte a sors, így ezért sem volt kétséges, hogy együttműködnek a kisköltségvetésű film elkészítésében.
A rendező-forgatókönyvíró elmondta, a család sokat tett hozzá az érzékeny megközelítéshez. Kezdeti elképzelése szerint a Hópárduc becenevű sportemberrel kapcsolatosan hőseposz jellegű filmre gondolt, amelyben gyerekkorától kezdve követte volna életútját, sikereit, balesetét, kitartását, hogy még műlábbal is folytatta a hegymászást – egészen a végső tragédiáig. Csoma Sándor azonban időközben elolvasta Révész Szilvia A Hópárduc felesége című művét, ennek hatására körvonalazódott benne az új filmváltozat.
A szereplők kiválasztásánál a hegymászó személye kötöttséget jelentett, közismert emberként ugyanis külső jegyekben is megfelelő személy kellett: szakállas, enyhén őszes, nyugodt, mosolygós – így esett a választás végül Trill Zsolt színművészre. Sterczer Hildánál viszont már nem kellett minden külső jegynek megfelelni, ezért Csoma Sándor az első pillanattól Pál Emőkét látta ebben a szerepben, akit egy Filmtett-alkotótáborban ismert meg, és tudta, hogy szavak nélkül is tud érzelmeket kimutatni, átéléssel tud játszani. Az óvodáskorú kislány, Gerda és a még kisebb Csoma kiválasztása is különleges volt. A kisfiút végül egy ikerpár játszotta el négyórás váltásban – az élénk, hiperaktív gyerekeket olykor nehéz volt kordában tartani – derült ki a beszélgetésen. Gerda esetében olyan gyereket kerestek, aki átesett már valaki/valami fontosnak az elvesztésén – mindez azonban nem kellett feltétlenül személyhez kötődjön, lehetett akár a kedvenc plüssállat is. Nagy Enikő személyében találtak rá a megfelelő kisgyerekre, aki sportolóként is maximalista volt: sokszor ő maga kezdeményezte az újra nekifutást, ha valamit elrontott. Pál Emőke elmondása szerint megpróbált a kislánnyal jó barátságot kialakítani, s ez olyan jól sikerült, hogy azóta már egy másik kisfilmben is játszottak anya–lánya párost.
Hilda megformálásához, gyászának, magányának és ezek leplezésének bemutatásához a női karakter többrétegű történetében sok segítséget nyújtottak a már említett könyv mellett a családi fotók is – ezek közül egy karácsonyi fényképet emelt ki Pál Emőke, amikor a szerepről kérdezték. Belső utazásként élte meg a filmet, megpróbálta önmagában megtalálni Hildát (és – tegyük hozzá – sikerült is neki).
A rendező kiemelte, hogy technikai kísérletként a képarány szűkítésével élt a film a nyolcadik perctől – amikor aggasztó hírek érkeztek Erőss Zsoltról – egészen a főhős, Sterczer Hilda első igazi, gyászt elfogadó zokogásáig.
A nézők részéről érkező kérdésre válaszolva a film elején közöltek kapcsán, miszerint a dramatizálás miatt alkalmaztak fiktív részleteket is, az alkotók elmondták: kitalált személyek nincsenek a filmben, csak bizonyos helyzetek kerültek be érzékeltető céllal – ilyen például Hilda öngyilkos gondolatait kifejezve az üvegtörmelék megmarkolása vagy az üzletben bevásárlásakor „a világ szája vélemény” a szeretett hegymászóról és férjről.
A Magasságok és mélységek című filmet a kolozsvári filmszínházak közül a már említett Győzelem mozi mellett a Művész mozi is vetíti az elkövetkezőkben.
Borítókép: Jelenet a filmből Pál Emőkével (Sterczer Hilda) és Trill Zsolttal (Erőss Zsolt)
