Borítókép: Jézus Szent Szíve búcsús szentmise a kidei templomban 2018-ban
A Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt kolozsvár-kerekdombi római katolikus egyházközségben péntek délután 6 órakor kezdődik a búcsús ünnepi szentmise a templom és a közösségi ház közötti szabad téren – tájékoztatott Jakab Gábor pápai káplán, plébános.
Kovács Árpád plébános szerint a kidei templom zöldövezetében péntek délelőtt 11 órakor mutatják be az ünnepi szentmisét, amelynek szónoka Scheck László, érszalacsi plébános lesz. Aranyosgyéresen (plébános: Balázs Gyula) ugyancsak délelőtt 11 órakor veszi kezdetét a búcsú. A kolozsi egyházközség (plébános: Keresztes Olivér) szintén pénteken, 18.30 órakor ünnepli a templombúcsút. Ugyancsak Jézus Szíve tiszteletére van szentelve többek között a Hunyad megyei Lónyaitelep, Pusztakalán és a Szilágy megyei Szilágynagyfalu római katolikus temploma.
345 esztendővel ezelőtt, 1675. június 15-én, úrnapja nyolcadán Alacoque Szent Margit-Mária vizitációs apácának látomásban volt része, amelyben a megváltó megbízta azzal, hogy gondoskodjon Jézus Szívének ünnepéről. Már egy évvel előtte is látomásban volt része, amelyben Krisztus szeretettől lángoló szívét látta. Ez valószínűleg 1674. úrnapján történt. Erről írást is készített, amelyet átadott lelki vezetőjének, a később szintén szentté avatott La Colombière Kolos jezsuitának, aki Lelki magábaszállás (Retraite spirituelle) című könyvében közzé is tette. 1675. június 21-én pedig mindketten felajánlották magukat Jézus Szent Szívének.
Emberi testi, lelki életteljességünket a Szentírás gyakran az egyszerű, ősi „szív” szóval jelöli. Szent János evangélista írásaiban már a Megváltó szívére is rátereli a figyelmet. Az egyházatyák ennek a gondolatnak folytatásaként a szentségeknek és magának az anyaszentegyháznak a forrását látják a keresztre feszített Jézus szívéig megnyílt oldalában, amelyből vér és víz folyt. A 12. és 13. század folyamán több teológus is csatlakozott ahhoz az elmélethez, hogy az istenembert a szívével jelképezett szeretetében tiszteljék. Különösen a 14. század misztikája adott nagy lendületet ennek a tiszteletnek, majd a 16. században a Jézus Társasága (jezsuita rend) terjesztette Jézus Szívének tiszteletét.
A Jézus Szíve ünnep és a szentórák bevezetéséért, továbbá a pénteki napoknak a Jézus Szíve iránti tiszteletként való fokozott felajánlásáért Alacoque Szent Margit-Mária szállt síkra. Rómának azonban sokáig fenntartásai voltak, akárcsak más üdvtörténeti eseményhez nem kapcsolódó ünneppel szemben. Csak XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1765-ben a lengyel püspököknek és a római Jézus Szíve Társulatnak az ünnep megtartását. Aztán 1856-ban IX. Piusz az egész anyaszentegyház számára kötelezően bevezette ezt az ünnepet. XIII. Leó 1899-ben még magasabb rangra emelte a Jézus Szíve napját, és a közeli századfordulóra elrendelte a világ felajánlását Jézus Szívének.
Az ünnep liturgiájának újrafogalmazása 1928-ban következett be rangjának újabb emelésével együtt XI. Piusz intézkedésére. A Jézus Szíve tisztelet további formái a Jézus Szíve péntekek, vagyis az egyes hónap első péntekjei – amikor felkeressük és szentségekkel ellátjuk a betegeket –, továbbá ezek előestéjén tartott szentórák.
