Délelőtt 11 órakor a gyulafehérvári székesegyházban Kovács Gergely érsek két diakónust szentel pappá a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye részére: a csíkcsobotfalvi születésű Csibi Leventét és a Lövétéről származó Lázár Hunort – mindketten Kolozsváron is végeztek gyakorlati éves kispapi szolgálatot. A Máramaros megyei Aknasugatagon született Melega Ferenc Istvánt, ugyancsak a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet végzettjét, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye diakónusát pedig a szatmárnémeti székesegyházban fogja pappá szentelni Schönberger Jenő megyéspüspök.
Június 28-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Kisbácsban (plébános Kovács Árpád) kezdődik a búcsús szentmise, amelynek főcelebránsa és felkért szónoka Böszörményi Géza piarista szerzetespap, tanár.
Június 29-én 13 órakor a Beszterce-Naszód megyei Teke római katolikus templomának – égi patrónusai Szent Péter és Szent Pál apostolok – közössége tartja búcsúünnepét. A helyi hívek lelkipásztora Geréd Péter pápai káplán, Belső-szolnoki főesperes, besztercei plébános.
Kolozsváron pedig ugyancsak június 29-én délután 6 órakor tartják a Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt kolozsvári templom (plébánosa Ferencz Antal) búcsúünnepét, főcelebráns László Attila főesperes-plébános, meghívott szónok Holló László egyetemi oktató. Míg a szintén az apostolfejedelmek tiszteletére szentelt Fehér megyei Alvinc templomában ugyanebben az órában kezdődik az ünnepi szentmise, amelyet Kovács József kudzsiri plébános, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum (Kisszeminárium) lelkivezetője mutat be és prédikál.
A főünneppel kapcsolatban Böszörményi Géza piarista szerzetespap, tanár, a kolozsvári piarista misszió tagja nyomatékosítja az idei Emmausz piarista evangéliumos könyvben: „A 67-ben vértanú halált szenvedett Szent Péter és Szent Pál apostolok (is) megjelenítik azt, hogy egyházunknak milyen sok arca van: Péterre elsődlegesen mint vezetőre gondolunk, Pálra pedig mint az evangélium hirdetőjére. Az utóbbi időben különösen is érzékeljük, hogy a Jézus által alapított egyházban egyidejűleg milyen erősen jelen van Isten ereje és az emberi gyengeség. Például nagyon sokan – nemcsak a keresztények – elismerik a római pápák erkölcsi tekintélyét, ugyanakkor megrázó módon szembesülünk az egyház, az egyházi személyek gyarlóságaival, a hozzá kötődő válságokkal is. Az egyház mi vagyunk: jelen van bennünk a jó és a rossz, de Jézus mindannyiunkat az egyház építésére hív”.
