„Imádom, hogy Kolozsvár egyszerre pezseg és nyugodt”
ÖSSZEFOGLALÓ
A február–márciusban végzett Happy City – Youth after pandemic felmérés a Fiatal Város projekt része, utóbbi célja, hogy hozzájáruljon a városok hosszú távú jövőképének és a középtávú városfejlesztési stratégiák kidolgozásának újragondolásához, amelynek középpontjában a 15–29 éves fiatal generáció áll; arra kívánják ösztönözni a romániai városokat, hogy fektessenek be a fiatalok igényeinek megfelelő intézkedésekbe.
A felmérést Kolozsváron, Temesváron, Bákóban, Nagybányán, Jászvásáron, Konstancán és Zsilvásárhelyen indították el februárban – e városok nyerték el eddig a Románia ifjúsági fővárosa címet –, az eredményeket a május 2-ai ifjúság napja alkalmából mutatta be több partnerszervezet, így a kolozsvári PONT Csoport is.
A felmérés szerint a válaszadó ötezer fiatal átlagos boldogságszintje 1-től 10-ig terjedő skálán 6,69; a hat korábbi ifjúsági főváros közül Jászvásáron a legboldogabbak a fiatalok, és Konstancán a legboldogtalanabbak. Jászváros egyben a legélhetőbb város (anyagi szempontok alapján), míg Kolozsvár a legegységesebb és legtisztább város kategóriában lett első.
A válaszadók a saját boldogságszintjüknél alacsonyabbnak (5,99-es átlag) ítélték a boldogság szintjét városukban, a biztonságérzet kapcsán 6,63-as, a proaktivitás tekintetében pedig 6,25-ös átlagosztályzatra értékelték a városokat. tíz fiatalból hat úgy vélte, hogy városuk hatékonyan alkalmazkodott a világjárványhoz, ugyanakkor a felmérés arra is rámutatott, hogy a fiatalok egyharmada (hatból kettő) szívesen vállalna a jövőben önkéntességet annak érdekében, hogy segítse városa fejlődését.
„A Románia Ifjúsági Fővárosa program célja olyan urbánus területek létrehozása, amelyek a fiatalok jólétének növelésével, igényeiknek megfelelő lakhatási körülmények biztosításával, jövőbeli kilátások nyújtásával fejlődési lehetőséget kínálnak a fiatalok számára. A program úgy válhat a gazdasági és társadalmi fejlődés leghatékonyabb eszközévé, hogy a helyi erőforrásokat a fiatalok valós igényeire és céljaira alapozva mozgósítja” – nyilatkozta Farkas András, a PONT Csoport alapítója, hozzátéve, hogy idén június 2-ig lehet pályázni a következő ifjúsági fővárosi címre.
Ugyancsak az ifjúság napján tették közzé a Fiatalok otthon című tanulmány eredményeit is, amely a fiatal generáció lakhatási problémáira, körülményeire kívánt rávilágítani, hiszen a saját lakás vásárlásának lehetősége közvetlen kapcsolatban áll a fiatalok elégedettségérzésével.
Mint kiderült, a 18 és 34 év közötti fiatalok többsége, 57,8%-a szüleivel lakik, miközben az Európai Unió 27 tagállamában ez az arány csak 49,4%-os. A hazai fiatalok azonban sokszor csupán kényszerből választják a szülői házat – más fenntartható lakhatási megoldás híján – aminek átlagosan 27,9 évesen mondanak búcsút. Másfelől, a 15–29 év közötti romániaiak 64,7%-a túlzsúfolt háztartásokban él (az EU-s átlag csak 27,5%). A lakbérek egyébként 2015 és 2020 között átlagosan 10%-kal nőttek, Bukarestben vagy Kolozsváron egy garzonlakás átlagos bére eléri a nettó minimálbér 87%-át, míg a kétszobás lakásé a 130%-át.
„A fiatalok nemigen találnak megfizethető lakást, pedig a lakhatás az egyik legfontosabb tényezője a fontos döntéseiknek, beleértve a szülői házból való elköltözést, a családalapítást, a gyermekvállalás időpontjának megválasztását. A stabilitás és a biztonság nem csupán a fiatalok vágya, hanem alapvető szükséglet, amelyet prioritásként kellene kezelni” – emelte ki Gabriel Carnariu, a felmérést végző Román Ifjúsági Tanács elnöke.
A két felmérés kapcsán Kolozsváron tanuló egyetemistákat kérdeztünk arról, hányasra értékelik a boldogságukat, milyen terveik vannak diploma után, mit szeretnek Kolozsvárban és mitől tudnának a falra mászni.
– Azt hiszem, a mi korosztályunk (húszas éveik elején járók) nem tud csak boldog vagy csak szomorú lenni, inkább pillanat kérdése az egész – vélte Kabai Krisztina. – Ha történik valami jó, boldogak vagyunk, majd kicsattanunk az örömtől, aztán történik valami rossz, és teszünk néhány lépést hátra. Stresszes időszak ez mindenki számára, rajtunk is nagy a nyomás, a megfelelési kényszer. Talán azt mantrázzuk, hogy majd, diploma és néhány év munka után révbe érünk, talán azt, hogy most, egyetemistaként kell élvezni a boldog tudatlanságot a félig nagybetűs életben. Nem tudom. Mindenesetre egyetlen nap alatt a boldogság tízes skálájának minden fokozatát kiélvezzük – fogalmazott. Hozzátette: mindenképpen Kolozsváron szeretne maradni, mert szülőhelyén nem igazán lehet a szakmában elhelyezkedni. – Imádom, hogy a város egyszerre pezseg és nyugodt: a legzsúfoltabb helyszínnek is van nyugalmi állapota, s igen, még a Monostori út is tud csendes lenni. Inkább saját magamtól mászom a falra, néha annyira magával ragad a város bája, hogy képes vagyok elveszni benne. Ez nem mindig jó. Sőt, nagyon nem jó – jegyezte meg. Arra a kérdésre, hogy mit javítana Kolozsváron, az árakat említette, mert túlzásnak tartja 10 lejt kiadni a 700 grammos kenyérért. – Jó lenne, ha nagyobb hangsúlyt kapnának a helyi termelők. Kiborító, hogy a Kauflandot 1 km-ről látjuk, de a kispiacot keresni kell. De nem ártana egy szintre hozni a monostori Kaufland előtt az utat. Elképesztő, hogy az átjárón haladva meg lehet botlani az aszfaltban – sorolta még.
– Ha 1-től 10-ig terjedő skálán kellene meghatároznom a boldogságom mértékét, két választ tudok adni: a pillanatnyi boldogságomra 7-est adnék, de ha összességében kellene meghatároznom, erős 9-est – mondta Szabó-Kádár Henrietta. – Az általános boldogságomat sok belső munka és elhatározás nyomán a mindennapi apró örömökben keresem és határozom meg, ezért tudom ennyire magasra értékelni. Ha mód van rá, szeretnék egyetem után is Kolozsváron maradni, pusztán azért, mert – főként szakmailag – sokkal több a lehetőség, illetve most már a városi forgatagban is otthon érzem magam. A városlakók sokszínűségét és a város architektúráját nem tudom megunni, mindig magával ragad. Amitől viszont a falra mászom, és ki tudnék ugrani a bőrömből, az a „nagyvárosi nyugodtság”, ami a környezetet, közéletet illetően sokszor érdektelenségbe csap át. Kolozsváron leginkább a forgalmi viszonyokon javítanék, ugyanis én ezt annyira központi, mindenkit érintő problémának látom, ami sok más gondnak origója lehet.
Kassay Levente sem panaszkodik. – Kilencesre értékelném a boldogságom, egyetem, munka, barátnő, jobbat az ember nem is kívánhatna. Mióta itt vagyok, megtanultam örülni minden apróságnak, ebből kifolyólag nincs okom a panaszra. Tízes akkor lesz, ha nyerek a lottón... Maradni szeretnék mindenképp, jobban szeretem a nagyvárosokat, zajlik az élet és vannak események, nem csak az, hogy ki vert meg kit és hol. A Vivótól falra mászom. A nagyváros javára írom a hangulatát, hogy mindig van valami felfedezni- vagy látnivaló. Kell az a metró, de nagyon, a reggeli és délutáni forgalom rémálom – foglalta össze röviden.
– Nem mondanám magam nagyon boldognak, talán 7-est adnék, mert kicsit nehéz időszak volt az utóbbi néhány hónap az egyetemen és a magánéletemben, de igyekszem feltornászni, ahogy csak tudom – válaszolta Fórika Dóra. – Megpróbálkoznék Kolozsváron munkát keresni, mert szeretem a várost, a pörgést, és úgy gondolom, sokkal több lehetőségem van itt elhelyezkedni a szakmában, mint otthon. A legjobban az tetszik itt, hogy van élet! Mindig vannak programok, fiatalos, pörgős. Kialakult a baráti közösség, és mindig számíthatok valakinek a társaságára. Nálunk otthon nincs meg ez a fajta pörgés, csendes kisváros, ahol születtem. Kolozsváron több a szórakozási és a kikapcsolódási lehetőség. De ugyanettől falra is tudok mászni néha... Amikor több hetet vagyok itt, akkor be is tudok sokallni, és olyankor hazautazom hétvégére. Szeretném, ha kevesebb lenne az autó a városban, több a bicikli és a biztonságos bicikliút. Olyan jó lenne biciklivel közlekedni mindenhová, de a nagy forgalom miatt nincs hozzá bátorságom – magyarázta.
Lukács Krisztina igyekszik mindig a legjobbat kihozni mindenből, mert az élet rövid, így nem létezik boldogságra nem érdemes pillanat. A mottója: apróságokban megtalálni a szépet. Azért ad csak nyolcast, mert a külső tényezőket nem ő irányítja és a mostani stressz, feladatok sokasága rengeteget lehúz az életkedvéből. – Már öt éve elköltöztem otthonról. Nem látom megfelelő opciónak a lehetőségek, munkahelyek hiánya miatt. Kolozsvár jobb lenne, mint az otthoni helyzet, de külföldre vágyom. Vágyom az új kultúrák megismerésére, beavatásokra, új környezetre, új lehetőségekre. Kolozsváron a legjobban a kultúrák vegyülése tetszik. Az, hogy nem nézünk ki senkit azért, mert más. Ami zavar, az a tömeg és a lakásárak. Hiányzik, hogy a jó programokat népszerűsítsék. Nemcsak jó bulik vannak, hanem sokkal több érdekes, látogatni való hely, amiről nem tud senki. Fontosabb lenne a tudatosságra ügyelni. A szemetet mai napig rengetegen nem gyűjtik szelektíven… – hívta fel a figyelmet.
(Borítókép: Fiatalos, pörgős Kolozsvár programkínálata. Ma kezdődik a KMDSZ Diáknapok is / Fotó: Rohonyi D. Iván/Archív)
