Hermann Nitsch az 1960-as, ’70-es években indult, jelentős osztrák képzőművészeti csoportnak, a bécsi akcionistáknak az egyik legismertebb alakja. 1962 óta mintegy száz előadást szervezett az Orgien Mysterien Theater keretében. A botrányoktól sem mentes kiállításai és performanszai az emberi szenvedést, a testtel való kapcsolatunk intenzitását valamint a rituálé és a szakralitás történelemben betöltött szerepét hangsúlyozza meghökkentő és expresszív módon. Festményei és előadásai a görög bacchikus rituálék és ókori, ábrahámi áldozatjelenetekből építkezik és az ember és isten kapcsolatát próbálja körüljárni a véráldozat mítoszán keresztül. A jelenleg bemutatott kiállítás első része Hermann Nitsch korai és jelenlegi performanszaiból mutat meghökkentő jeleneteket az előtér két falán szembeállított fotósorozat révén. A hófehér ruhában, egyféle vallási rituáléban résztvevő fiatalok felvágott disznó belső szerveit tépik és marják ki az áldozati szerepben ábrázolt fiatal nők és férfiak testén. Az állati vértől sem mentes, a gyengébb idegzetű nézők számára az 1970-es években minden bizonnyal elfogadhatatlan jelenetek az ókori áldozat és a testté lett Isten olyan kapcsolatára mutat rá, amelyet a nyugat-európai társadalom rég elfelejtett. Az ókori áldozatokat csak hófehér márvány-reliefekről és klasszikus vázákról, freskókról vagy auktorszövegekből ismerő nagyközönség olyan élő áldozatjelenettel találkozhat, amelyben a vér, a test szenvedése, a fájdalom, a monumentalitás egyszerre jelen van. Az áldozat, mint a profán és a szakrális világ állandó motívuma Nitsch műveiben formabontó módon jelenik meg és felbontja a klasszikus művészet vértelen, szenvtelen, statikus áldozatjeleneteit és biblikus pátoszát. A passió, az ókori római és görög állatáldozatok véres, szenvedéstől, fájdalomtól és intenzív szenzoriális élményektől tarkított képe jelenik meg előttünk kissé morbid módon. Ábrahám, a görög papok, a római császárok, Jézus vagy a próféták áldozatai itt nem pátosszal és esztétikus módon jelennek meg, hanem a maga véres valóságában.
Ez a fajta művészet az 1960-as években – a horror-filmek és az élőben közvetített terrortámadások kora előtt – igen erősen hatott a nagyközönségre és rámutatott az ember és az erőszak iránti vágyunk furcsa kapcsolatára. Manapság, amikor az emberek vizuális élmény-világa jóval intenzívebb és a vér, a halál, a pusztítás valamint a rituális áldozat felfoghatatlan méreteket ölt a Közel-Keleten – és a média révén képernyőinken is –, Nitsch munkája is átértékelődik. Ezt jelzi a kolozsvári kiállítás második termében jelzett szakrális aspektus hangsúlyozása, ahol XIX. századi katolikus miseruhákat, szépen vasalt, hófehér zsebkendőket találunk a véres áldozatra egyértelműen utaló boncolási szerszámokkal együtt kiállítva.
A tárlatot megnyitó kurátorok és a galéria igazgatója hangsúlyozták: Hermann Nitsch munkássága annak véres és a halált állandóan fájdalmasan testközelbe hozó művészete mégis az életről, az élet ünnepléséről szól, hisz mindennapi áldozataink az életet hozzák testközelbe és teszik intenzívebbé.
Munkái ma a világ vezető galériáiban megtalálhatók, így többek között New Yorkban és a londoni Tate Modernben is. A kiállítást június 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők a IAGA Kortárs Művészeti Galériában (Closca utca, 9-11. szám).
(Borítókép: Hermann Nitsch osztrák művésszel először találkozhatott a kolozsvári közönség. A szerző felvétele)
