Kohl 1930. április 3-án született Ludwigshafenben. Jogot, történelmet és államtudományokat tanult a frankfurti, majd a heidelbergi egyetemen, 1956-ban diplomázott, 1958-ban doktorált.
Korán elkötelezte magát a politizálás mellett: már tizenhat évesen, 1946-ban belépett a Kereszténydemokrata Unióba (CDU), 1947-ben a párt helyi ifjúsági szervezetének alapítója volt. Az ifjúsági mozgalomban töltött évek után, 1955-ben beválasztották a CDU tartományi elnökségébe, 1959-ben pedig tagja lett Rajna-Pfalz tartomány parlamentjének, ahol 1963-ban átvette a CDU-frakció vezetését. 1966-ban a CDU tartományi elnöke, a következő évben pedig az országos elnökség tagja lett.
Az idős Kohl és utódja, Angela Merkel
1969-ben megválasztották Rajna-Pfalz miniszterelnökének: kormányfősége idején a tartományban a CDU folyamatosan növelte szavazótáborát, miközben ő maga országos ismertségre tett szert. 1973-ban lett a CDU elnöke, tisztségét negyed évszázadig betöltötte.
Az 1976-os szövetségi parlamenti választáson volt először kancellárjelölt. Bár a CDU és szövetségese, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) alig maradt el az abszolút többségtől, mégis a szociáldemokrata-szabaddemokrata (SPD-FDP) koalíció alakíthatott kormányt. Kohl ekkor lemondott tartományi miniszterelnöki posztjáról, és a szövetségi képviselőház, a Bundestag ellenzéki CDU-CSU frakciójának lett a vezetője. Négy év múlva, 1980-ban Franz Josef Strauss CSU-vezér volt a CDU-CSU koalíció miniszterelnök-jelöltje, de ő sem aratott sikert, Kohl helyzete azonban megerősödött pártjában.
1982. október 1-jén, amikor súlyos gazdaságpolitikai nézeteltérések miatt felbomlott a szociálliberális koalíció, Helmut Kohl lett a Német Szövetségi Köztársaság történetének hatodik kancellárja a CDU-CSU-FDP alkotta kormány élén, majd az 1983. márciusi választások is megerősítettek hivatalában. A kancellári tisztségben eltöltött több mint másfél évtized során a német gazdaság töretlenül fejlődött, de pályája nem volt mentes a politikai botrányoktól. Az egyik leghíresebb, a "bonni Watergate" néven elhíresült pártfinanszírozási botrány, az úgynevezett Flick-ügy rá is árnyékot vetett.
Külpolitikájában mindenekelőtt a német egység helyreállításának és az európai egyesülés megvalósításának előmozdítójaként szerzett hírnevet. Ő volt az egyik motorja az Európai Unió keleti bővítésének, az volt a célja, hogy Németország megbékéljen történelmi ellenfeleivel. 1984-ben a verduni csata színhelyén kezet fogott Francois Mitterand francia elnökkel, s ugyanebben az évben a német politikusok közül elsőként szólalt fel az izraeli parlamentben, a kneszetben. A bitburgi katonai temetőben 1985-ben együtt koszorúzott Ronald Reagannel: az eset nagy felháborodást váltott ki, mert a temetőben nyugszanak a Waffen-SS katonái is.
Múlhatatlan történelmi érdemeket szerzett a német egység megvalósításában: a berlini fal 1989. november 9-i leomlását követően tízpontos programban vázolta az egyesülés véghezvitelét, amelynek végrehajtásában, a nagyhatalmak megnyerésében oroszlánrészt vállalt. Az egyesítést követő első szövetségi parlamenti választásokon újra győzni tudott, és sikerét 1994-ben megismételte.
Berlin, 1989 novembere
1998-ban, tizenhat év után kellett felállnia a kancellári székből, utódja a szociáldemokrata Gerhard Schröder lett. A párt élén Wolfgang Schäuble követte, míg Kohl 1998 és 2000 között a CDU tiszteletbeli elnöke volt. Életét ezután még évekig megkeserítették azok a támadások és vizsgálatok, amelyeket a pártjának állítólag törvénytelenül adományozott pénzek miatt indítottak ellene. 2001-ben családi tragédia érte: felesége, a gyógyíthatatlan fényallergiában szenvedő Hannelore meghalt, öngyilkosságot követett el. 2008 februárjában egy esés következtében komoly koponyasérülést szenvedett, tolókocsiba kényszerült, beszéde nehezen volt érthető, de szellemileg teljesen friss maradt. Ugyanezen év májusában újranősült, a nála harmincnégy évvel fiatalabb Maike Richterrel kötött házasságot, aki a külvilágtól szinte hermetikusan elzárva óvta férjét oggersheimi házukban.
Helmut Kohl életútját, politikai életművét számos hazai és nemzetközi elismerés övezte. Magyarországon 1989-ben az ELTE díszdoktora lett, 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd 2000-ben a Millenniumi Emlékérmet. 1999-ben az Egyesült Államokban megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet, az amerikai Kelet-Nyugat Intézet pedig az Évtized Államférfija címet adományozta neki. 2012-ben, kancellárrá választásának 30. évfordulója alkalmából Németországban 5 millió példányban megjelenő bélyeget adtak ki képmásával.
