Az ösvény útvonalát számozott, háromnyelvű – román, magyar, illetve angol – táblák egymásutánja rajzolja ki. Az ösvényen szereplő növényfajok kivétel nélkül valamilyen fokú védelmi státust élveznek hazánkban, ám Macalik Kunigunda elmondása szerint nem a védett státus kiemelése volt az elsődleges szempont. A BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének oktatója elárulta: pedagógiailag ennél fontosabb kritériumként kezelték azt, hogy a bemutatott kilenc faj a lehető legváltozatosabb csoportokba tartozzon, azaz szerepeljenek köztük fás- és lágyszárúak, egylakiak és kétlakiak, mezőn, hegyvidéken és erdőben élők. Ennek megfelelően listájukra a csak az Erdélyi-szigethegységben és Ukrajna bizonyos tájain honos Jósika-orgona (Syringa josikaea), a dísznövényként is közkedvelt törpe mandula (Prunus tenella), a Péterfi Márton mohakutató által felfedezett, a Mezőség endemikus növényfajaként szigorúan védett Péterfi-csüdfű (Astragalus peterfi), a kizárólag a Keleti- és a Déli-Kárpátokban élő erdélyi májvirág (Anemone transsilvanica), a magköpenyét leszámítva tetőtől talpig mérgező közönséges tiszafa (Taxus baccata), az őszi kikericcsel (Colchicum autumnale) gyakran összetévesztett bánáti sáfrány (Crocus banaticus), a vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) és a zanótboglárka (Maculinea nausithous) szaporodásában igen fontos szerepet játszó őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), az asztalos- és az édességiparban jól ismert, termésével az ösvényen végighaladó gyerekeket is megörvendeztető török mogyoró (Corylus colurna), valamint a trópusi orchidea-fajok egyik hazai rokona, a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) került fel.
Macalik Kunigunda az erdélyi májvirág ismertetőjegyeit mutatja
Továbbá figyelmet fordítottak arra is, hogy a tanösvény útvonala minél nagyobb átlóban haladjon át a Botanikus Kert területén, ami egyben lehetőséget teremt arra is, hogy a séta résztvevői számára kirajzolódjanak az összefüggések a bemutatott növények és a Botanikus Kert flórájának egyéb fajai között. Az ösvény egyik érdekessége, hogy az év bármely szakaszában kínálhat látványosságot, hiszen ha a tél okán a felsoroltak közül éppen egyetlen növényfaj sem virágzik, még mindig kellemes látványt nyújt az örökzöld tiszafa, vagy a méltóságteljes török mogyoró.
A vizuális szempontból is igényesen összeállított táblák jól szerkesztett, rövid anyagokat tartalmaznak a bemutatott fajokról. Az adott növényfaj latin megnevezése mellett olvashatunk felfedezésükről, nevük eredetéről, ökoszisztémán belüli szerepükről, felhasználásukról, élettani jellegzetességeikről, megtudhatjuk, hogy mekkora a faj általános, illetve hazai elterjedtsége, valamint hogy milyen típusú élőhelyeket kedvel. A tanösvény első látványosságáról, a Jósika-orgonáról például ehhez hasonló kuriózumokat is megoszt a tövében elhelyezett tábla: „Európában találni egy ilyen látványos, a tudomány előtt ismeretlen cserjefajt még a XIX. században is óriási eseménynek számított. A Székelyjó környékéről szerzett, gróf Bethlen Katalin kolozsvári kertjébe ültetett orgonát báró Jósika Jánosné juttatta el a bécsi botanikusokhoz. A bárónő tiszteletére Jósika-orgonának nevezték el a növényt.”
Nem könnyű a kalauz csomagja
Macalik Kunigunda azt is előrebocsátotta, hogy a projekt itt nem áll le, a tanösvény folytatása a haszonnövények kérdésére összpontosít majd, megmutatva, hogy textil-, mézelő-, élelmiszer-, gyógy-, festő-, valamint fűszernövényekként mennyire sokrétű ezek felhasználása.
Noha első körökben iskolások csoportjait vezette végig az ösvényen, Macalik Kunigunda szerint az ösvény felnőttek számára is bőven kínál látni-, olvasni- és megismernivalókat.
