Háromnapos ünnep Besztercén: újranyitják az evangélikus templomot

Három évtized után befejezték a középkori műemlék templom felújítását

Háromnapos ünnep Besztercén: újranyitják az evangélikus templomot
Háromnapos rendezvénysorozattal ünnepli május 12–14-e között Beszterce önkormányzata a város szimbólumának, a középkori eredetű evangélikus templom felújításának befejezését és újranyitását. Az A kategóriás műemlék templom az elmúlt négy és fél évben nem volt látogatható, a restaurálási projekt ugyanis új lendületet kapott a 2014–2020-as időszakban lehívott uniós támogatásoknak köszönhetően. A felújítás egyébként már az 1990-es évek elején elkezdődött, de nehézkesen haladt, főleg a források szűkössége miatt, majd a 2008-ban történt pusztító tűzvész is nagy kárt okozott. Az uniós pályázat meghirdetett célja, hogy a templom a következő 11 évben legalább félmillió látogatót vonzzon. A helyreállításon dolgozó tervezőcsapat vezetője, az Utilitas épített örökségvédelmi kutató- és tervezőközpont ügyvezető igazgatója, Kirizsán Imola mérnök a rendezvénysorozat első napján tartott konferencián a kihívásokat és a megvalósításokat is összegezte.

A besztercei evangélikus műemlék templom felújításának tervezésével megbízott Utilitas épített örökségvédelmi kutató- és tervezőközpont ügyvezető igazgatója, Kirizsán Imola a restaurálási folyamat kapcsán, május 12-én tartott konferencián összegezte a felújítás mérföldköveit, a tervezőcsapat által megoldott kihívásokat.

A tervezőcsapat vezetője felhívta a figyelmet mindenekelőtt arra, hogy az istenháza felújítási projektje több mint három évtizeddel ezelőtt, már az Utilitas Kft. fennállásának első évében, 1991–1992-ben elkezdődött. Elmesélte, ő maga a kolozsvári műszaki egyetem építőmérnöki karának hallgatójaként, professzorainak meghívására már a felújítás tervezésének első szakaszába bekapcsolódott.

A restaurálás csak nagyon lassan, lépésről lépésre haladt előre az évek során – a változó szabályozások és a rendelkezésre álló összegek függvényében. A tervezőmérnök elmondta azt is: ez volt az első nagy felújítási projekt, amelyen dolgozni kezdett, és az itt végzett munka meghatározó volt számára és munkatársai számára is.

Tartószerkezeti problémákat is meg kellett oldani

bbte-oszifelveteli2Hirdetés

„Az elmúlt harminc év alatt nemcsak mi váltunk éretté, hanem az örökséghez való hozzáállásunk is megváltozott, illetve a műemlékmegőrzési elvek is változtak” – jegyezte meg összefoglalójában a szakember. Elmondta: a templom legkorábbi teljes felújítása az 1920-as években zajlott, az akkori Gdański Műszaki Felsőfokú Iskola professzora, Hermann Phelps által készített tervek szerint. 1926-ban a templom új vakolatot, téglafalazatot imitáló festést kapott, kőcserék történtek a boltindításoknál, illetve boltzáródásnál.

A templom nyugati homlokzatához már az 1990-es évek elején fából készült állványzat épült. A rendelkezésre álló anyagi források szűkössége miatt a munkálatok üteme lassú volt, időnként sikerült egy-egy részt elvégezni – folytatta a mérnök. Az első beavatkozások a történeti tartószerkezeten adódott romlások megszüntetésére vagy javítására összpontosítottak.

Tartószerkezeti probléma volt például, hogy az északnyugati torony nem tudta megfelelően felvenni a tetőszerkezet nyomását, amelynek hosszirányú merevítése az 1890-es, majd az 1936-os beavatkozások során sérült, a gerendák elfordultak – magyarázta a tervezőmérnök. Még a kilencvenes években, az akkori technikai tudásnak megfelelően és statikai modellező szoftverek segítségével fémelemeket terveztek és illesztettek be a padlásba és a nyugati falba, megszüntetve a homlokzat történelmi repedéseit; 1993 és 2002 között általában konszolidációs munkálatokat végeztek a tetőszerkezeten. Ezenkívül, a templom teljes nyugati homlokzatát restaurálták.

2008 júniusában pusztító tűzvész rongálta meg a tornyot

A mérnök előadásában beszámolt arról is, hogy a besztercei evangélikus egyházközség már 2008-ban, az első regionális operatív programok keretében pályázott európai uniós támogatásra a felújításának folytatására, de az akkori értékelők elutasították a projektet azzal az indokkal, hogy a műemlék nem elég fontos a régió számára…

2008-ra már faállványzat állt a torony körül is, amely a toronyépítménynek a körülbelül 50,20 méter magas párkányáig emelkedett.

2008. június 11-én este váratlanul tűz ütött ki, amely a fenyőfaállványzatról nagyon gyorsan átterjedt a toronyra és a templomhajó tetejére is; a gótikus tetőszerkezet első kilenc gerendája szinte teljesen a lángok martalékává vált. Ilyen pusztító erejű tűzvész még 1857-ben volt, amikor a toronytető leégett, az óra és a nagyharang pedig elolvadt – mondta Kirizsán Imola. Akkoriban három harang volt a toronyban, a középső lezuhant és összetört. Csak az 1555-ből származó kis harang menekült meg a tűztől, amely a torony délnyugati sarkában lévő kőlépcsőn zuhant le. A torony tetejét egyébként az 1857-es tűzvész után emelték meg két méterrel, a kis harangot kicserélték, és nagyobb harangot is öntöttek mellé Kolozsváron. 1861-ben négy számlapos órát szereltek fel, amely a 2008-as tűzvészig működött.

2008-ban a helyszínre érkező tűzoltók (amint arról a Szabadság is beszámolt) nem tudták megállítani a tűz továbbterjedését. A közel 72 méter magas torony magasságának felét sem érték el a vízsugarak, mivel a tűzoltóvíz nyomása nem volt elegendő.

Két tűzvészt is túlélt a templom (Fotó: Utilitas fotóarchívum)

A templomhajó tetőszerkezetének egy része – amely egyébként egyike az ország kevés eredeti gótikus tetőszerkezeteinek – megsínylette a tűzvészt. A forróság következtében károsultak a torony 1478 és 1520 között épült homlokzatainak építő- és díszítőelemei is.

„Ugyanakkor, mintha csoda történt volna, a templomhajó feletti boltozat és a templomban lévő ingóságok megmenekültek a pusztulástól, mert a boltindításoknál levő mélyedésekből az oltáskor felgyűlt víz befolyt a templomba” – írta le a tervezőmérnök. A boltozatok nem omlottak össze, de mind a falazat, mind a vakolat átnedvesedett.

A tűz után újra helyre kellett hozni a megrongálódott tetőszerkezetet, a tornyot megerősítették, fémszerkezeteket iktattak be, felvonót is beépítettek. A boltozatokon az átnedvesedett, hámló vakolat alatt helyenként felbukkantak a reneszánsz kori falfestésnek is a töredékei – hívta fel a figyelmet Kirizsán Imola. Elmondta továbbá: a 2018–2023-as finanszírozási szakasz kezdetére a strukturális megerősítések nagy része már befejeződött, már csak a portikuszokon levő törések, ezek tetőzetén végzett beavatkozások és a hosszhomlokzatokon lévő fugák kezelése maradt hátra; a mérnöki munkát követően aztán az építészek vették át a stafétabotot. Az Utilitas ügyvezető igazgatója egyúttal kiemelt köszönetet mondott a felújítási projekten végzett munkáért Szabó Bálint professzornak, Eke Éva építészmérnöknek, Szabó Erzsébet mérnöknek, Szilágyi Bartha Zsuzsanna vezetőépítésznek, aki a végsőkig harcolt és kitartott azért, hogy a minőség és az értékek megmentése első számú követelmény legyen.

A konferencián elhangzottak szerint az építészeti tervezés koncepcióját úgy alakították, hogy visszatérjenek a 16. századi kromatikához, és hangsúlyozzák a kőelemeket, a reneszánsz díszítőfestés és az eredeti vakolat korhű bemetszésekkel ellátott textúráját. Az építészeti projekt a művészeti elemek helyreállítására összpontosított. A tér funkcionalitása egyértelmű, és ezt hangsúlyozták ők is: az istenháza funkciót, amely kulturális eseményeknek, orgonakoncerteknek, kisebb kiállítótereknek adhat otthont.

A templom nagy értéke a gótikus tetőtér több mint nyolcezer köbméteres térfogatával, 39 fő- és mellékgerendájával – ez a felújítás nyomán immár a látogatók által is bejárható. Újra láthatóvá váltak a templom építésének különböző fázisaihoz tartozó különböző kőfaragványok, például bordák, párkányok részei, amelyek többsége a középkor emléke.

A tér funkcionalitása és a kényelem megteremtése érdekében korszerűsítő munkálatokat is végeztek: a fűtési berendezéstől, az építészeti elemeket érvényesítő megvilágítástól, a biztonsági világításig, illetve hat belső, tűzoltásra alkalmas csapot is felszereltek.

Kovács Gergely magyarországi művészettörténész a felújítási munkálatok alatt végzett művészettörténeti kutatás néhány eredményét összegezte a Teleki László Alapítvány In Situ folyóiratának a 2020-ban megjelent első számában, és vázolta a műemlék templom építéstörténetének fontosabb szakaszait is.  

A korai templom a 13. század elején épülhetett

Amint Kovács Gergelynek az Előzetes jelentés Beszterce középkori plébániatemplomának homlokzati kőfelméréséről című tanulmányában olvashatjuk, a besztercei evangélikus templom, az egykori plébániatemplom egyik legjelentősebb, középkori eredetű emléke Erdély északkeleti térségének. Magában foglalja a korai templom alapfalait, illetve megőrizte a 16. századi, reneszánsz bővítés reneszánsz stílusjegyeit.

A besztercei plébánia legkésőbb a 13. század elején létesült, és az első templom is ekkor épülhetett. 1319-ből már ismert bizonyos Miklós plébános neve. Egy 1358-ban keltezett forrás szerint a plébániatemplom védőszentje Szent Miklós volt.

A korai templom vélhetően a tatárjárás előtt épült, de súlyosan megrongálódott. Az építéstörténet második szakaszában, feltehetőleg 1400 körül emeltek egy kéttornyos nyugati homlokzattal rendelkező, bizonyára háromhajós templomot. A művészettörténész szerint, a jelenlegi hosszház délnyugati sarka minden bizonnyal magába foglalja az egykori kéttornyos felépítmény déli tornyát.

A szakirodalom szerint a templom késő gótikus kora reneszánsz átépítése a 15. század végén, vélhetően a városfalak 1484-es felépítését követő években kezdődött el, és a 16. század második feléig tartott. Ekkor láttak neki a cinteremfal oldalában egy új torony megépítéséhez, amely nem más, mint az épület északnyugati sarkán álló mai torony. A nyugati toronypárt valószínűleg alapozási hibák miatt bontották el.

Az átépítés utolsó szakasza a 16. század második felében kezdődött: 1559–1563 között a Lembergben (Lviv) megtelepedett itáliai építész, Petrus Italus da Lugano vezetésével lebontották a korábbi templom boltozatait, s megépítették a mai csarnoktemplomot. A háromhajós, sokszögű szentélyzáródású csarnoktemplom hosszházának északnyugati sarkához a négyzet alaprajzú torony, szentélyéhez északról a szentélynégyszög és sekrestye csatlakozik. Északi és déli oldalbejáróinál, kettős kapuk előtt nyitott előcsarnokot alakítottak ki.

Kovács Gergely művészettörténész is beszámol arról, hogy a helyreállítási munkálatok során, 2019 májusában az eltávolított vakolatrétegek alól több helyütt másodlagosan befalazott kőfaragványok, boltozati bordák, illetve falpillérek rétegkövei, párkány- és kerettöredékek bukkantak elő. Az általa, és munkatársai áltat felmért kőtöredékeket megállapítása szerint 1515 és 1559 között falazhatták be a jelenleg is álló homlokzati falakba.

ÜNNEPI RENDEZVÉNYEK A BESZTERCEI EVANGÉLIKUS TEMPLOM ÚJRANYITÁSA ALKALMÁBÓL
A besztercei városháza honlapján közzétett program szerint pénteken, május 12-én az intézmény tanácstermében tartott, a restaurálási folyamatról szóló konferenciával kezdődik a rendezvénysorozat, majd a történelmi városközpontban kialakított színpadon tartott operagálával folytatódik. Szombaton, május 13-án délelőtt fél 10-től népviseleti parádé kezdődik, felvonulás indul az egykori szász városközpontból az evangélikus templomhoz, besztercei, németországi és osztrák zenészekből összeálló fúvószenekar kíséretében. A program szerint délelőtt 10 óra előtt 10 perccel adják át a templom kulcsait, amelyet az újraszentelése alkalmából tartott istentisztelet követ. A délután folyamán vezetett séták zajlanak a felújított templomban, levetítik a műemlék épületről készült dokumentumfilmet, majd estétől éjszakába nyúlóan orgonakoncertek, középkori zenés-táncos programok, tűzmutatványok is lesznek. A vasárnap ünnepi istentisztelettel kezdődik, majd újabb fúvószenekari, orgonakoncerteket hallgathatnak az érdeklődők. Ezen a napon is lesznek vezetett séták a templomban, valamint a város fontosabb műemlék épületeinek útvonalán is. Az ünnepséget vasárnap este a kádárok tornyánál tartott jazzkoncerttel koronázzák meg.

(Borítókép: Utilitas fotóarchívum)